Az inflációt elengedni nem kell félnetek jó lesz

Magyarországon egyre erősebb inflációs nyomásnak lehetünk szemtanúi az elmúlt hónapokban. Az októberi adatot is figyelembe véve immáron ötödik hónapja alakult a 3 százalékos inflációs cél felett a fogyasztói árak emelkedése. Legutóbb ilyenre 2012-ben volt példa, csak éppen akkor a trend csökkenő volt. Ebben az esetben jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ha ilyen rég, mondhatni tartósan a cél felett van a mutató, akkor miért nem lép a Magyar Nemzeti Bank (MNB).

Egyfelől az MNB 2015 márciusában bevezette az úgynevezett rugalmas célkövetést, mely gazdasági sokkok esetén nagyobb mozgásteret biztosítva plusz-mínusz 1 százalékpontos ingadozást tesz lehetővé az infláció alakulásában, vagyis ekkora tűréshatárt határozott meg a jegybank az infláció stabilitását tekintve. Minderre hivatkozva pedig kijelenthető, hogy a jelenlegi áremelkedést is figyelembe véve még mindig 4 százalék alatt vagyunk.

A még átfogóbb kép érdekében érdemes szót ejteni az alternatív inflációs mutatókról.

A világon bárhol bármilyen közgazdászt kérdezzünk, abban mindenki egyetért majd, hogy a jegybankoknak nem szabad reagálniuk az átmeneti inflációs sokkokra.

Ezek ugyanis amilyen gyorsan jönnek, olyan gyorsan el is múlnak, míg a monetáris politika hatóideje jellemzően olyan hosszú (vagyis az az idő, ami eltelik a jegybanki közbelépés és a reálgazdaságban elért hatás között), hogy mire egy kamatemelés megjelenik a gazdaságban, addigra a sokk már rég el is múlt, vagyis elhibázott lesz a beavatkozás. Ezért olyan inflációs mutatót érdemes figyelni, amely ezeket a gyakori ingadozásokat kiszűri. Itt jön a képbe az ezektől a külső sokkoktól (elsősorban az energia- és a nyers élelmiszeráraktól) megtisztított maginflációs mutató. Ez az index itthon a legutóbbi hónapokban szintén emelkedő pályára állt, de még így is csak 2,6 százalékon alakult.

Annak ellenére, hogy mindkét mutató hónapok óta erősödő árnyomást jelez, valamint felfelé mutató kockázatok övezik a jövőbeli alakulásukat (erre még a későbbiekben kitérünk), az MNB nem lép, sőt inkább tétlenségében nyugtatni próbálja a piacot. A legutóbbi adatközlést követően Virág Barnabás az infláció erősödését három volatilis tényezőhöz kötötte: az üzemanyag és a nyers élelmiszerek árának növekedése, valamint a dohánytermékek jövedéki adójának emelkedése. Habár afelől nincs kétségem, hogy a fent említett tényezők valóban átmeneti hatásként húzzák felfelé az inflációt, létezik azonban további két mutató, amelyek az alapvető inflációs folyamatok erősödését támasztják alá.

Az alapfolyamatokat megragadó, lakossági szempontból kevésbé ismert mutatók a keresletérzékeny és a ritkán változó árú termékek és szolgáltatások MNB által rendszeresen közölt inflációja. Ezekbe a csoportokba tartoznak azok a termékek, amelyek leginkább az adott ország keresleti és kínálati oldalától függnek, vagyis az adott ország gazdasági állapotától. A fenti két mutató esetében is erős áremelkedés figyelhető meg. A keresletérzékeny infláció a januári 1,7-es szintről októberre 2,6 százalékra, míg a ritkán változó árú termékek és szolgáltatások csoportjának mutatója 2,2-ről a célt elérve 3 százalékra növekedett.

Egyetértek Török Zoltán kollégámmal, aki nemrégiben úgy vélekedett, hogy a jegybanknak hamarosan lépnie kell, hiszen már elértük a célt, és minden jel arra utal, hogy 3 százalék alá már nem esik a pénzromlás üteme. A maginflációval és átmeneti tényezőkkel való takarózás nem sokáig lesz már elegendő. Persze az is igaz, hogy a gazdaság előttünk álló, fokozatos lassulása önmagában is fékezheti az inflációt a keresleti oldalról. Ugyanakkor a kínálatoldali árnyomás egyre erőteljesebbé válhat.

Személy szerint úgy érzem, hogy

a 2019. év eleje kulcsfontosságú lesz, hiszen ekkor a vállalatok túlnyomó többsége hagyományosan újraárazza termékeit és szolgáltatásait.

A még mindig gyengélkedő forint, az erőteljes bérnyomás miatti tartós költségsokk és a gazdaságpolitikai kockázatok (Brexit, kereskedelmi háború) – különösen, ha mindez gyengülő értékesítési kilátásokkal párosul – a következő évben jókora inflációs meglepetést okozhat. Ennek ellenére úgy látom, hogy az MNB márciusig megpróbál kitartani, és a fordulatot majd csak a jegybankelnök mandátumának lejárta hozhatja el.