Trump világában a befektetési vitákat is máshogy rendezik

Világszerte új trendek szerint érvényesíthetik érdekeiket a nemzetközi befektetők. A szabadkereskedelmi egyezményeket megszüntető és átalakító Donald Trump politikája mellett két európai uniós döntés is azt mutatja, hogy új utak után kell nézniük azoknak a külföldön befektető cégeknek, amelyek vitába keverednek a befektetési célországgal.

Több mint egyéves tárgyalássorozat után az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó kormányai 2018. szeptember 30-án megegyeztek a három ország közötti kereskedelmi kapcsolatokat liberalizáló Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény, közismertebb nevén NAFTA megszüntetéséről. Az 1994 óta hatályban lévő NAFTA-t egy új, sok kérdésben jelentős újdonságot hozó nemzetközi egyezmény, az Egyesült Államok–Mexikó–Kanada egyezmény (USMCA) váltja. A legkorábban 2019-ben életbe lépő USMCA számos gazdasági kérdésben hoz változásokat, jogi szempontból a legnagyobb változás a befektetésvédelmi választottbíráskodás jövőjét érinti.

A NAFTA – hasonlóan a legtöbb modern szabadkereskedelmi megállapodáshoz – a részt vevő országok piaci szereplőinek biztosította azt a jogot, hogy az egyezményben részes másik országban eszközölt beruházásaikat érintő, a fogadó állam által elkövetett állítólagos jogsértések (például a jogtalan ellen a kisajátítás) miatt ne a fogadó állam rendes bíróságai előtt, hanem egy semleges fórumon, a befektető és a fogadó állam által alakított választottbírósági tanács előtt léphessenek fel.

A befektetésvédelem választottbírósági rendszerének hívei legtöbbször azt hangsúlyozzák, hogy a rendszer biztosítja a jogvita politikai és diplomáciai felhangoktól mentes, a nemzetközi jog szabályai szerinti gyors és pártatlan elbírálását, ezzel növelve az államközi befektetések biztonságát és kiszámíthatóságát. Az utóbbi években azonban egyre többen kritizálják a rendszert, szerintük ez a típusú vitarendezés átláthatatlansága, magas költségei, a választott bírák megkérdőjelezhető pártatlansága miatt rendkívül antidemokratikus, és csorbítja az államok szuverenitását. Ennek megfelelően

az utóbbi idők befektetésvédelmi egyezményeinél már megfigyelhető egy, az említett aggodalmakat jobban figyelembe vevő, a hagyományos választott bíráskodástól valamelyest elforduló trend.

A NAFTA a vitarendezés módjaként hagyományosan választottbírósági utat biztosított a befektetőknek. Ez a helyzet az Egyesült Államoknak látszólag igen kedvező volt, hiszen a tizenegy lezárt eljárás mindegyikét megnyerte, miközben Mexikó 2018 elejéig az ellene indított és befejezett tizenkét eljárásból ötöt elveszített, Kanadát nyolcszor is elmarasztalták, ami több mint 300 millió dolláros költséggel járt. A befektetési viták rendezésének e módja ennek ellenére az Egyesült Államokban sem örvendett osztatlan népszerűségnek. Sok kritika érte azon az alapon, hogy sérti az ország szuverenitását, megkérdőjelezi jogállami intézményeinek pártatlanságát és hatékonyságát.

Az USMCA hatálybalépésével a helyzet radikálisan megváltozik. Nagyrészt elzárják a választottbírósági utat, az egyedül Mexikó és az Egyesült Államok vonatkozásában marad nyitva, korlátozott formában.

A NAFTA megszűnése előtt létesített befektetéseknél időkorlátot szabnak a választottbíráskodás lehetőségének, ezenfelül a felek jelentősen szűkítik az ilyen úton érvényesíthető igények körét, továbbá a sértett félnek először a fogadó állam rendes bíróságai előtt kell megkísérelnie az igényérvényesítést, csak azt követően terelheti a vitát választottbírósági útra.

Az új trendek nem korlátozódnak a tengerentúlra, a kérdés fontosságát és vitás jellegét példázza két európai esemény is. Az Európai Unió Bírósága márciusban megállapította, hogy a két tagállam közötti kétoldalú befektetésvédelmi egyezményekben foglalt választottbírósági kikötések sértik az uniós jog elsőbbségét. Ilyen ítéletek az EU bíróságai által nem ismerhetők el és nem hajthatók végre. Ezzel az ítéletével az Európai Unió Bírósága lényegében ellehetetlenítette az EU-n belüli érintettek közötti befektetési vita rendezését, ugyanakkor a Világbank befektetésvédelmi választottbírósági szerve, a Befektetési Vitarendezés Nemzetközi Központja (ICSID) egy Magyarországgal kapcsolatos ügyben épp a napokban mondta ki, hogy a döntés az ICSID előtti ügyekre nem vonatkozik.

A téma szempontjából másik figyelemre méltó uniós fejlemény az EU tagállamai és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásba (CETA) foglalt állandó befektetési különbíróság felállításához kapcsolódik.

Ebben a rendes bíróságokhoz hasonlóan állandó megbízatással rendelkező hivatásos bírák teljesítenének szolgálatot, fizetésért (tehát nem ügyenként meghatározott választott bírói díj ellenében), és – ellentétben a választott bírókkal – nem járhatnának el más befektetésvédelmi ügyekben jogi képviselőként. A CETA vonatkozó szakaszainak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét az Európai Unió Bírósága belga kezdeményezésre ugyancsak vizsgálja, az ügy kimenetele pedig egyelőre korántsem biztos. A bizottság mindemellett, az eddigiekben ismertetett trendeknek megfelelően, már egy többoldalú nemzetközi befektetésvédelmi bíróság felállítására is javaslatot tett.

Mindezek ismeretében úgy tűnik, hogy a választottbírósági befektetővédelem globális rendszere még nem a múlté, az egymással párhuzamos amerikai és európai változások mindenképp egy új rendszer kialakulása felé vezető út jelentős mérföldkövei.