Válságállóbb lett a magyar gazdaság

A válság utáni időszak csúcsára, a növekedési ciklus érett szakaszába érkezett tavaly a világgazdaság. Ezt számos vélemény szerint néhány éven belül visszaesés követheti. A gazdasági lassulás a nagyobb euró­pai országokban már bekövetkezett, egyes feltörekvő országok – döntően a saját elhibázott gazdaságpolitikájuk miatt – recesszióba jutottak. Az Egyesült Államok gazdaságát még hajtják az adócsökkentéseket tartalmazó költségvetési élénkítések, de senkinek sincs kétsége afelől, hogy ezek hatása a jövő év második felére kifullad, miközben a Fed egyelőre folytatja a kamatemeléseket. A kereskedelmi háborúk hatása is kezd érződni, ez a kínai és az európai gazdaságokat fékezi erőteljesebben.

Számos más bizonytalanság, aggasztó jelenség növeli a kockázatokat. Évek óta kísért a kínai hitelfelfújódás, az árnyékbankrendszer az 50 millió szellemlakást eredményező ingatlanlufi miatt, amelynek beláthatatlanok a következményei. Árnyalja a képet, hogy nem külföldiek hitelezték a kínai gazdaságot, tehát a pénzügyi fertőzés kialakulása kevésbé valószínű. Ám ha e lufik kidurrannak, és magukkal rántják a kínai gazdaságot, a globális kereslet óriási mértékben csökkenhet. Csak reménykedhetünk, hogy a vezetés képes lesz irányítani a folyamatokat. Aggasztók az olasz költségvetéssel kapcsolatos fejlemények, azonban ennél is vészesebb az olasz gazdaság növekedési képtelensége. Ahhoz, hogy a magas olasz államadósság kinőhető legyen, új impulzusra lenne szükség, de kérdéses, hogy az olasz kormány intézkedései ezt megadják-e, nagy a valószínűsége, hogy azok csak az adósságot növelik. A költségvetési vita ellenére most még nem számítok olaszországi válságra, mivel az államadósság nagy részét a belföld finanszírozza, az átlagos futamidő hosszú, így lassan árazódnak át a megugró kamatterhek. Ám ha egy évtizeden belül nem lesz képes nagyobb sebességet elérni az olasz gazdaság, komoly bajok lehetnek.

A világgazdaság válság utáni eladósodása szintén a figyelem középpontjába került, de itt is vegyes a kép. A válságot követő gazdaságélénkítő intézkedések miatt szinte minden állam adóssága nőtt, bár az utóbbi években több európai államnak is sikerült csökkentenie. A háztartások eladósodottsága az Egyesült Államokban elérte a válság előtti szintet, ezzel szemben az európai országok többségében mérséklődött, így javult a háztartások pénzügyi mérlege. Az eladósodás döntően egyes feltörekvő gazdaságokban, azoknak is leginkább a vállalati szférájában következett be. Azon országokban pedig, ahol ez dollárban történt, máris devizaválságot okozott. Összességében tehát még kérdés, hogy csak lassul-e a világgazdaság, egy enyhe recesszió vagy megint egy súlyos pénzügyi válság jön néhány éven belül.

A hazai gazdaság mindazonáltal jóval védettebb, ellenállóbb lehet egy pénzügyi válság esetén.

A harmadik negyedévben annak ellenére bővült 4,8 százalékkal, hogy az európai és a hazai autógyártást a szeptemberben bevezetett, károsanyag-kibocsátást mérő új szabályozás visszavetette. Enélkül 0,3-0,4 százalékponttal gyorsabban is nőhetett volna a gazdaság, a magasabb ipari termelés és a külkereskedelmi többlet kisebb mértékű csökkenése miatt. Ez feltehetően átmeneti jelenség, tehát a következő negyedévekben fokozatosan eltűnhet egyszeri, negatív hatása. A gazdaságot az uniós beruházások mellett a lakáspiaci, iroda-, logisztikai, feldolgozóipari, turisztikai és tisztán állami beruházások is húzzák, ezek döntő része pedig aligha áll le egy nemzetközi krízis esetén. A hatéves bérmegállapodás, a kritikus munkaerőhiány és nem utolsósorban a régiós bérrobbanás is tovább növeli a béreket, ennek következtében a fogyasztás növekedése is folytatódhat. Egy nemzetközi válságban legfeljebb a vállalatok nem igyekeznek feltölteni a betöltetlen állásokat, az esetlegesen elbocsátottak azonban gyorsan el tudnak helyezkedni a válság által kevésbé érintett szektorokban. A reálgazdasági hatás a hazai gazdaság nagyfokú nyitottsága miatt az exporton keresztül elkerülhetetlen lenne, de a belső hajtóerők jóval robusztusabbak az előző válsághoz képest, és képesek lehetnek tompítani az esetleg negatív következményeket.

A 2008-as válság a külföldi forrásoktól való függés miatt is súlyosan érintette a hazai gazdaságot, ez azonban döntően megváltozott a hazai gazdaság tartósan magas külső finanszírozási képessége folytán. Noha a folyó fizetési mérleg többlete csökken, a következő években újra emelkedhet. A tőkemérleg az uniós forráslehívások eredményeként a következő években masszív többletet fog mutatni. Jövőre a hazai gazdaság – történetében először – nettó külföldi hitelező lehet, ami érdemi javulás ahhoz képest, hogy tíz évvel ezelőtt a nettó külső adósság a GDP hatvan százalékát érte el. Ezzel együtt a bruttó külső adósság is meredeken csökken. A hazai bankszektor nettó külföldi forrásállománya 9 ezermilliárd forint volt, most ezermilliárd forintot meghaladó a külföldi eszköz többlete. A háztartások devizakitettsége megszűnt, az állampapírok külföldiek kezében levő állománya és az államadósság devizaaránya is érdemben csökkent. A háztartások nettó pénzügyi vagyona, azaz tartalékai lendületesen nőnek. Az uniós források lehívásával a költségvetés pénzforgalmi egyenlege a következő években ezermilliárd forintos többletet érhet el, így nominálisan is csökkenhet az államadósság, a nettó állampapír-kibocsátás pedig negatív lehet. Összességében minden területen számottevően csökkent a külső sérülékenységünk, és ez folytatódhat a következő években. A magyar gazdaság minden szempontból válságállóbb a tíz évvel ezelőtti állapotához képest.