A termelékenységnövelés rejtett forrása
Az utóbbi időben gyakori téma, hogy a termelékenység Európában stagnál. Nálunk is vita zajlik arról, hogy hogyan lehetne növelni, hiszen ez a gazdasági-társadalmi fejlődés egyik fontos forrása. Kevesebb figyelem irányul azonban arra, hogy a termelékenység javításának – a korszerűbb technológiák, a digitalizáció kínálta lehetőségek kihasználása mellett – lényeges humán tényezői is vannak. Közöttük a legfontosabb a menedzsment színvonala és ezzel összefüggésben a munkavállalók motiváltsága. Ráadásul ezek a tényezők a termelékenységnövelés másik alapvető forrásával, az innovációval is szoros kapcsolatban vannak. Hiszen motiválatlan munkavállalók nem fognak új gondolatokkal, új ötletekkel előállni. Pedig gyorsan változó világunkban egyre nyilvánvalóbb, hogy alulról jövő kezdeményezésekre is nagy szükségük lesz a vállalatoknak, ha a gyors változások között talpon akarnak maradni.
Ezen gondolatok igazságára ráerősít egy, a Gallup cég által 2017-ben készített felmérés (State of the Global Workplace, Gallup, New York, 2017). A New York-i székhelyű társaság 155 országban vizsgálta meg a munkavállalók munkahelyükkel kapcsolatos véleményét. Arra a megdöbbentő eredményre jutottak, hogy globális átlagban a munkavállalóknak csupán 15 százaléka elkötelezett a munkahelye iránt, 85 százalék egyáltalán nem. Ez azt jelenti, hogy
a szükséges munkaidőt ledolgozza, a kiszabott feladatot elvégzi, de többletenergiával, lelkesedéssel nem járul hozzá a cég tevékenységéhez.
Ráadásul ebből a 85 százalékból 18 – ahogy a tanulmány fogalmaz – „aktívan elkötelezetlen” (actively disengaged), amin azt kell érteni, hogy nemcsak passzív a munkahelyen, hanem kimondottan negatív érzelmeket táplál vele szemben. Az aktívan elkötelezetlen munkavállaló gyakrabban betegszik meg, nagyobb valószínűséggel hiányzik, ami nyilván rontja a termelékenységet.
Az általános adatok mellett érdekes azok regionális bontása is. Az elkötelezettek aránya feltűnően alacsony Európában: Nyugat-Európában csupán 10 százalék, Kelet-Európában pedig 15. Az aktívan elkötelezetlenek aránya 19 és 16 százalék.
Érdemes felfigyelni arra, hogy Nyugat-Európa versenyképesebb államaiban magasabb az elkötelezett munkavállalók aránya, Dániában például 16 százalék. Régiónkban Magyarországon a legalacsonyabb – csupán 10 százalék – a munkahely iránt elkötelezett, és a legmagasabb, 24 százalék az aktívan elkötelezetlen munkavállalók aránya. A munkavállalók a felmérés szerint az Egyesült Államokban és Kanadában a legelkötelezettebbek, arányuk 31 százalék.
A kutatók azt találták, hogy
az elkötelezettség szintje és a termelékenység között mérhető összefüggés van.
Levonható az a következtetés, hogy a termelékenységjavítás ezen rejtett forrásával érdemes foglalkozni. Az első kérdés nyilvánvalóan az, hogy mi okozza a regionális különbségeket. Az általános válasz a menedzsmentek módszereiben, stílusában található különbségek. Minél inkább gépként, utasítások végrehajtójaként kezeli a menedzsment a munkavállalót, annál inkább fog lelkesedés és elkötelezettség nélküli gépként viselkedni.
A nemzetközi szakirodalom is egyetért ezzel a megállapítással, és arra is felhívja a figyelmet, hogy a túlzottan centralizált, hatalomközpontú cégekre jellemző leginkább ez a vezetői mentalitás. Európában pedig még mindig a centralizáltabb szervezeti rendszerű cégek a jellemzők, szemben az Egyesült Államokkal vagy Kanadával, ahol – ahogy a szakirodalom fogalmaz – humanizáltabbak a szervezetek és a vezetés is. Ennek azonban gazdasági szerkezeti okai is vannak. A Gallup kutatása azt találta, hogy az elkötelezettség a termelő, gyártó szektorban alacsonyabb szintű, valószínűleg azért, mert ezekre az ágazatokra jellemzők leginkább a centralizált szervezetek, szemben a tudásalapú szolgáltatásokkal, amelyek inkább hálózatos felépítésűek, és amelyekben a munkatársak innovativitására, véleményére jobban számítanak a vezetők. Mindebből adódóan az USA-ban és Kanadában azzal is összefügghet a magasabb elkötelezettség, hogy ezekben az országokban inkább a tudásszektor, a szolgáltatások dominálnak a gazdaságban, míg Európában továbbra is a termelés, a gyártás képvisel nagyobb arányt.
Kelet-Európa esetén a kutatók egy többletvizsgálatot is elvégeztek. Arra kerestek választ, hogy mennyire kapcsolódik össze a kemény munka az előrelépés lehetőségével. Csupán 51 százalék mondta azt, hogy az előrelépés feltétele a jó munkavégzés. Nyugat-Európában ez az érték 78 százalék, az Egyesült Államokban és Kanadában pedig 82 százalék. A kutatók ezt az eredményt összefüggésbe hozták az elvándorlással, rámutatva arra, hogy ha a munkavállaló nem lát előrelépési perspektívát, akkor könnyebben indul meg, és keres külföldön jövőképet kínáló munkalehetőséget. Ez az eredmény azt is érzékeltetheti, hogy a ma futószalagok mellett dolgozó munkavállalóra a cégnek a jövőben is összeszerelőként lesz szüksége, ezért nyilván nem tud előrelépési lehetőséget felajánlani.
Magyarországon a megkérdezett 15–29 éves korosztályon belüliek 41 százaléka, Csehországban 28, Szlovákiában 31, Lengyelországban 36 százaléka válaszolt úgy, hogy más országokban képzeli el a jövőjét. Kelet-Európában a legmagasabb értéket Albániában (79 százalék) és Bosznia-Hercegovinában (62 százalék) mérték. A kutatás következtetése, hogy ha egy nemzet nem akarja elveszteni a fiatal és képzett munkaerőt, akkor biztosítania kell nemcsak azt, hogy legyenek munkahelyek, hanem azt is, hogy jó és sokféle munkahely álljon a munkavállalók rendelkezésére. A munkahely vonzereje pedig nemcsak a bértől, hanem a munkakörülményektől, a munkahelyi kultúrától, a vezetési rendszerektől is függ. A cégek számára pedig az a kutatók üzenete, hogy
a termelékenységet nem a gyorsabb munkavégzéssel vagy a hosszabb munkaidővel, hanem az emberek motiváltságának növelésével, a humanizált cégkultúrával, a menedzsmentmódszerek megváltoztatásával kellene javítaniuk, ha meg akarják tartani a jó munkaerőt.
Ezzel azt is elérhetik, hogy javul a munkavállalók közötti együttműködés, és az egész vállalat innovációs képessége is erősödhet. Mindez pedig a nemzetgazdaság javuló eredményeiben, a versenyképesség növekedésében és a gazdasági növekedés fenntarthatóságában is érezteti a hatását.
Hiszen – ahogy zárásként a kutatók fogalmaznak – ha csak megduplázni lehetne egy országban az elkötelezett, lelkes, motivált munkavállalók arányát, az megduplázhatná a termelékenységet, ami megmutatkozna a GDP növekedésében is. Hát ha még háromszorosra vagy még jobban lehetne fokozni a munkavállalók munkahelyi elégedettségét!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.