Klímaváltozás az étlapon

Amikor azon gondolkodunk, hogy miként lehetne megnyerni a klímaváltozás elleni küzdelmet, akkor a legtöbb ember az autók, a kamionok, illetve más, fosszilis üzemanyagot használó gépek által kibocsátott üvegházhatású gázok csökkentésére koncentrál. Bár ezekre az emissziós forrásokra egyértelműen figyelnünk kell, ám egy másik tényező jóval kevesebb figyelmet kap, mint amennyit kellene. Ez pedig arra vonatkozik, hogy mit eszünk.

A mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés fontos eleme a klímaváltozás kirakósának, ám egyelőre nincs napirenden az éghajlati szempontból fenntartható táplálkozás kérdése.

A fejlődő országokban ma mintegy 821 millió ember éhezik, mindeközben a gazdag országok évente annyi élelmiszert pazarolnak el, amennyi 750 millió ember élelmezéséhez lenne elegendő.

Ezen a ponton kerül előtérbe az élelmiszerek és a klímaváltozás közötti kapcsolat: ahogy az emberek kitörnek a szegénységből, egyre nagyobb lesz a keresletük a hús- és tejtermékek iránt. Ez a trend pedig súlyos következményekkel jár a mezőgazdaság ökológiai lábnyomával kapcsolatban. Az állatok több táplálékot fogyasztanak, mint amennyit előállítanak. A szarvasmarhák nagy mennyiségű, hőt visszatartó metánt bocsátanak ki. Továbbá a földterületek legelővé alakítása elképesztő mértékű szén-dioxid-kibocsátással jár együtt. Ha a marhahús- és tejipart egy országnak feleltetnénk meg, akkor az lenne a világ harmadik legnagyobb üvegházhatásúgáz-kibocsátója, csupán az Egyesült Államok és Kína előzné meg.

Szerencsére van megoldás: kevesebb húst, és több gyümölcsöt, zöldséget kell enni. A vörös húsok fogyasztásának heti két alkalomra való mérséklése háromnegyedével csökkentené a világ mezőgazdasági területeit. Ez az USA, Kína, az EU és Ausztrália összesített területének felelne meg. Ennek egyben táplálkozási szempontból is lenne értelme. Ma az állattenyésztés a Föld mezőgazdasági területeinek mintegy 80 százalékát használja fel, ám az előállított kalóriáknak csupán a 18 százalékát termeli meg.

A legrosszabb, hogy az állattenyésztés egyben fenyegetést hordoz a vízellátásunkra is.

A Stockholmi Nemzetközi Vízügyi Intézet szerint 2050-re a világban elfogyhat az ivóvíz, ha az emberek nem csökkentik az állati eredetű élelmiszerek fogyasztását napi kalóriaszükségletük csupán 5 százalékára. Iskolák már világszerte csatlakoztak a húsmentes hétfők kezdeményezéshez, hogy a gyerekeknek megtanítsák a fenntarthatóság elvének fontosságát. Még a McDonald’s is elkezdett McVegan burgereket felvenni a kínálatába Skandináviában, ami úgy tűnik, lelkes fogadtatásra lelt. 2016-ban Franciaország vált az első olyan országgá a világon, amely megtiltott az élelmiszerüzleteknek, hogy az el nem adott termékeket kidobják, megsemmisítsék. Olaszország hasonló törvényt fogadott el.

Az SU-Eatable Life projekt, az Európai Bizottság három évre szóló kezdeményezése – amelyet a Barilla Center for Food and Nutrition Foundation (BCFN) mellett, partnerségben vezetek – annak bemutatását célozza, hogy a táplálkozási szokások megváltoztatásának jelentős ökológiai hatása lehet. Adatok bizonyítják, hogy kevesebb húsevéssel és kisebb mértékű élelmiszer-pazarlással az európai fogyasztók évi 2 millió köbméterrel csökkenthetik a vízfogyasztást, és évente mintegy 5300 tonnával mérsékelhetik a szén-dioxid-kibocsátást.

Mit tehetünk, hogy támogassuk ezeket a törekvéseket?

Először is, több zöldséget és gabonát kellene fogyasztanunk, ami jót tenne a bolygónk egészségének meg a sajátunkénak is.

Egy 2017-es francia tanulmány szerint a vegetáriánusok gyakran egészségesebbek, mint a húsevők, mivel változatosabb az étrendjük, és kevesebb kalóriát fogyasztanak.

A BCFN kettős táplálkozási és környezeti piramisa szerint – amely magas tápértékű és a környezetet kevésbé károsító élelmiszereket javasol – a növényi alapú fehérjék a legjobbak. Valójában egy vegánok által dominált világban a mezőgazdaság üvegházhatásúgáz-kibocsátása 70 százalékkal lenne alacsonyabb a mostani szintnél.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org