Konfliktuskeresés helyett párbeszéd

Szokatlanul intenzív kommunikációs filozófiával, sokpontos cselekvési tervvel, nagy svunggal vette át két éve Niklai Ákostól, új társelnök és alelnök társaságában, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) vezetését. Mindennel végzett ilyen rövid idő alatt, amit eltervezett?

Visszás helyzet van, mert amit vállaltunk és vállaltam, azt ebben az elnöki ciklusban véghez tudtuk vinni, de több olyan dolog is áthúzódik a következő ciklusra, amelyen sokat dolgoztunk. Ilyen például a jövő nyáron induló Nemzeti Turisztikai Adatszolgáltató Központ, az NTAK, amelyről folyamatosan egyeztettünk a Magyar Turisztikai Ügynökséggel (MTÜ). Januárban startol a Hotelstars nemzeti tanúsító védjegy részeként a családbarát minősítés a szállodáknál, ebben szintén az MTÜ a partnerünk. Nagyon fontosnak tartom, hogy elindult az érdemi és szakmai partnerség az állami turizmusirányítással a közös célok érdekében.

Lobbiszervezetté váltak?

Alapvetően nem lobbiszervezetnek tartjuk magunkat, hanem érdekvédelminek. Az érdekvédelemben az államigazgatással való egyeztetés, a beszélő viszony nagyon magas prioritású tényező. Mi nem hiszünk abban, hogy az érdekvédelemnek állandó konfliktuskeresésből kell állnia. Tágabb értelemben a turizmusban dolgozó 400 ezer ember érdekében megtaláltuk a közös hangot, és ebben az új partneri viszonyban kezdtük az aktuális témákat az elmúlt két évben feldolgozni.

Nem rémlik, hogy bármilyen témában is szembementek volna a kormányzattal. Okunk sem volt rá. A kormányzatnak és nekünk, a piaci szereplőknek azonos az érdekünk, nevezetesen az, hogy jól menjen a turizmus.

Mindemellett sokat foglalkoztunk a szakma presztízsével és mindazzal, amin módosítani kell, hogy a vendéglátás és a szállodaipar az egészségügyhöz hasonlóan ne a bérstruktúra alsó részén helyezkedjen el. Tavaly kiemelten foglalkoztunk azzal, hogy a versenyképesség érdekében mit lehet tenni a bérekkel, és miért kell foglalkozni például a szervizdíj lehetőségével.

Emlékezetes felhördülést okozott a szervizdíj általánossá tételének terve.

Nagy tanulság volt számunkra, hogy vannak dolgok, amelyek – egyébként szakmán belül is – még mindig magyarázatra szorulnak, mint a szervizdíj és a borravaló közötti különbség. A szervizdíjat kifejezetten erre a szektorra találták ki, szerte a világban, nem véletlenül, hiszen adózott bérfizetési elem, adót és járulékot visz a költségvetésbe.

A szervizdíj egyébként nem egyszerűen a bérrendszer eleme, messze túlmutat rajta.

Segíti a végső célt, az ágazati fehérítést. Most először mondta ki egy szakmai szövetség azt, hogy fehérítésre van szükség a vendéglátásban, a legálisan működő vállalkozások érdekében. Ezért beszélünk a megfelelő adókörnyezetről mint a versenyképesség zálogáról.

Honnan hová kellene eljutni?

Egy olyan élőmunka-igényes ágazatban, mint a miénk, az adók és bérjárulékok tegyék lehetővé és érdekeltté a munkáltatókat abban, hogy minél több embert alkalmazzanak.

Több részmunkaidős munkavállalót is, hiszen sokan vannak, akiknek felértékelődött a szabadidejük, ezért nem nyolc, hanem négy-hat órában akarnak dolgozni. Emellett az adórendszerben is ösztönözni kell a beruházásokat. A versenyképesség része, hogy legyen forrás a válság óta elmaradt fejlesztések pótlására, ami végső soron az adókörnyezettel függ össze.

Nőtt a taglétszámuk ebben a ciklusban?

Több mint 10 százalékot erősödtünk két év alatt. Most tartunk több mint 600 tagnál, ebből 450 szálloda és 35 önálló étterem, csaknem 120 társult tagot és oktatási intézményt számlálunk.

Zömmel szállodákat foglal magában a szövetség, szinte csak a nevében szerepelnek az éttermek.

A reprezentativitásunk nem az éttermes vonalról szól elsősorban, ezért is használjuk szakmán belül is a szállodaszövetség megnevezést. Mindazonáltal partnerségben vagyunk a meghatározó gasztroszakmai szervezetekkel, ilyen a Pannon Gasztronómiai Akadémia vagy a Bocuse d’Or Akadémia, amely jövőre ismét világdöntős lesz.

A legfiatalabb elnökként hogyan látja a fiatalok helyzetét? Van esély itthon tartani vagy hazacsábítani őket?

Van remény, sőt az elmúlt másfél évben elindult, Budapesten pedig folyamatosan erősödik az a trend, hogy a most nyíló új szállodákban meghirdetett állásokra külföldről jönnek haza. Fontos, hogy nyitó szállodákról, nívós munkakörnyezetről és az átlagnál magasabb bérszínvonalról van szó, ezzel versenyeznek a piacra frissen belépők a munkaerőért.

Vidéken még nem állt meg az elvándorlás?

Ha majd vidéken is megkeresi azt a nettó ezer eurót kezdő munkakörben egy szakács és felszolgáló, akkor az már elég lesz ahhoz, hogy ne kezdjen az elmenetelen gondolkozni. Sokan mérlegelik azt is, hogy ha elmennek, és bezárkóznak négy hónapra egy osztrák hegyi szálloda hat négyzetméteres szobájába család, gyerekek és barátok nélkül, az nem feltétlenül a legjobb élettér. Vidéken ma még közelebb vagyunk a nettó 200 ezerhez, Budapesten már jobb a helyzet. A fiatalokat viszont ösztönözni kell a külföldi tapasztalatszerzésre, olyan módon, hogy az ott megszerzett tudást itthon kamatoztassák.

Hány ember hiányzik most a szállodaiparból?

Több ezer. Feladat az újonnan létrejövő munkahelyekre szakembert találni, de a kilépő kollégák pótlása is jelentős szervezést igényel, felértékelődik a meglévő kollégák motiválása, megtartása.

Kik hiányoznak leginkább?

Szakácsok, felszolgálók és recepciósok tekintetében – részben a jelentősen megnőtt bérek miatt – stabilabbnak érezzük a helyzetet, mint két évvel ezelőtt, de szakképzetlen munkaerő, konyhai kisegítők, takarítók nagy számban hiányoznak. Az egyik legégetőbb feladat ennek megoldása, amiben szerepet kaphat a közmunkások egy részének átképzése.

A közmunkások már nem először kerültek képbe, de még mindig nem történt igazából semmi.

Komolyan számolunk a lehetőséggel, más iparágakhoz hasonlóan lobbizni is fogunk érte. Betanított, hamar elsajátítható munkákról van szó, rövid idő alatt hatékonyan átirányítható lenne a közmunkások egy jelentős része.

Hévízi szállodaigazgató most, volt a városban alpolgármester is. Úgy hírlik, a gyógyturizmussal vannak országos tervei, vagyis nem zárkózik be továbbra sem.

Mivel elszántan hiszek benne, a következő időszakban azon dolgozom, hogy termálvízkincsünk és egészségturizmusunk a külpiacokon vonzóbb és eladható legyen.

Örvendetes, hogy az országmárka fontos pillérét képezi, de a csomagoláson gondolkozni kell. Mindenekelőtt szükség van olyan tudományos kutatásra, amely megvizsgálja az egyes termálvizek vendégekre gyakorolt hatását, mérésekre alapozva.

A reumatológia és a balneológia sok országban megfoghatatlan tudomány, ezért hatásvizsgálat kell, és tudományos tények, hogy például húsz kezelés alatt miként alakul a vérnyomás, a vérkép, a fájdalomérzet. Ezt az egészet be kell csomagolni a szakminisztérium által is elismert anyagba, és lobbizni kell vele például a német és az osztrák betegbiztosítóknál, költséghatékony alternatívát kínálva külföldi gyógykezelés formájában. Létrehoztuk az MSZÉSZ spa szekcióját 40 taggal, ötezer vendégszobával, a hazai szállodai kapacitás 10 százalékával, hogy közösen dolgozzunk ezen a nemes kihíváson. A közös cél érdekében munkánkat összehangoljuk a Magyar Fürdőszövetséggel is.

Ami elmaradt

A nagy kapacitású budapesti kongresszusi központ alapkőletételéről, elődeihez hasonlóan, Könnyid László sem számolhatott be. Bízik benne, hogy az utódainak megadatik ez, mert az üzleti turizmus fejlesztése az ország nagy lehetősége, a csaknem 25 éve húzódó beruházás új dimenzióba emelheti a fővárost, különös tekintettel arra a majdnem 3000 új szobára, amely a következő néhány évben nyílik Budapesten, a kedvező gazdasági környezetet kihasználva – fejtette ki.

A teljes interjú a Világgazdaság szerdai számában olvasható