Digitális kőművesek eljövetele

Szinte nincs olyan nap, amikor ne jelenne meg írás a mesterséges intelligenciáról – most sem lesz másképp. Manapság a high-tech technológiával foglalkozó írások alapvetően azt járják körbe, hogy egyre okosabb és intelligensebb algoritmusok kerülnek ki az egyre felkészültebb és kreatívabb mérnökök és informatikusok keze alól. A nyilatkozó elemzők szerint

az nyerheti meg a globális versenyt ezen a téren, aki több elméleti szakemberrel rendelkezik, és ahol több informatikust és programozót képeznek.

Ebbe a narratívába tökéletesen beleillik a Google amerikai technológiai óriáscég által nemrég meghirdetett verseny, amelynek célja, hogy kiderüljön, miként lehet a legjobban megtanítani a mesterséges intelligenciát arra, hogy például fényképeken szereplő embereket kulturális szempontok szerint felismerjen, elemezzen és rendszerezzen. A verseny eredményét ugyan januárban hirdetik ki, de egyvalami már most is kijelenthető: ez már egy teljes új irány, amely pár éve még elképzelhetetlen volt.

Nézzük meg, hogy a szakembergárda tekintetében hogy áll ez a verseny világszerte.

Kínában minden második diploma mérnöki végzettségről szól, ez az arány az Egyesült Államokban mindössze 15 százalék.

Nyilván nem lehet összehasonlítani a két ország felsőoktatását és társadalmi, szociális viszonyait, a trend azonban jelzésértékű, hiszen a két ország közötti népességszámbeli eltérés egymilliárdnál is több. A bejegyzett szabadalmak tekintetében pedig Kína egymaga magasabb mutatóval rendelkezik, mint az Egyesült Államok, az Európai Unió és Japán együttvéve.

A szűkebben vett informatikai szabadalmak terén Kína szintén egyértelműen első 2017 óta, a számítástechnikai szabadalmak terén pedig feljött másodiknak az USA mögé. Ha az informatikai cégeket nézzük, akkor az első három világcégből kettő (Huawei, ZTE) kínai, és együttesen könnyedén lenyomják a harmadikat, az amerikai Intelt.

2017-ben a számítástechnikai iparban immár a kínai startup cégek a meghatározók, lehagyva amerikai társaikat, és ez összhangban van a kínai kormányzat 2030-ra meghirdetett céljával:

megszerezni a globális elsőséget a mesterséges intelligencia terén.

Ezek az alaptrendek az intellektuális versenyben.

Most nézzünk meg egy teljesen más aspektust, amely látszólag (és gyakorlatilag) kiesik az európai döntéshozók és szakemberek gondolkodásából, még a mesterséges intelligenciával foglalkozó nemzetközi és hazai munkacsoportok és bizottságok látóköréből is – és amellyel Kína stratégiailag is visszavonhatatlanul megnyerheti ezt a versenyt.

Eddig ugyanis a többdiplomás, az elitegyetemekről érkező geek zsenikről, valamint új, innovatív cégekről és megoldásokról beszéltünk, ahol a képzett munkaerő a kulcs. Ellenben van egy olyan folyamat is, ahol

a tudásalapú gazdaságra való átállásban a képzetlen(ebb) emberek millióinak nyílhat meg egy újabb munkaerőpiaci szegmens.

Valahol Kína belsejében, a harmadik legnépesebb, százmillió lakosú tartományban, Hunanban, egy egykori cementgyárban dolgozó, alapvetően képzetlen munkásokról derült ki nemrég a The New York Times beszámolójából, hogy azok éjjel-nappal a mesterséges intelligencia kapcsán dolgoznak. Ezek a munkások immár nem egészségkárosító és gondolkodást nem igénylő összeszerelő vagy alkatrészgyártó tevékenységet végeznek egy amerikai multinak, hanem teljesen máson munkálkodnak.

Mégis mit is csinálnak akkor? Tanítanak.

Kínában ugyanis felismerték, hogy a mesterséges intelligenciát nemcsak megalkotni és programozni kell, hanem ezeket a programokat tömeges méretekben meg is kell tanítani a való világunkra, ahogyan mi látjuk.

Miért? Egy embergyermek is csak tanulás révén sajátítja el azokat az ismereteket, amelyekkel mérlegelni és ítélkezni tud, megfelelő „idegi huzalozást” követően. Ugyan a mesterséges intelligencia gyorsabban tud „gondolkodni”, azaz a fénysebességet megközelítő tempóban képes számítási műveleteket végezni, azonban a jelenlegi neurális hálózatok a teljes kontextust és az információk mentális struktúráit önmagukban nem képesek kialakítani és fejleszteni. Ráadásul ahány kultúra, civilizáció, és talán nép, annyiféle erkölcsi és morális készlet is létezhet, amelyek alapján a mesterséges intelligencia fejlődhet.

Visszatérve az egykori cementgyárban dolgozó munkásokra, akik korábban az építőiparban dolgoztak, ma pedig már a digitális világ építőiparának kőművesei, hiszen azzal, hogy minden egyes képet tagelnek, azaz beazonosítják, hogy mit is jelenthet a kép, lényegében minden kattintással egy virtuális építőkockát hoznak létre egy digitális valóságban. Mivel a gépek önmaguktól nem tudják jól értelmezni a világot, hiszen – bár az alapvető tárgyak esetében egyre pontosabban értik a képeket – a bonyolultabb képek kétharmadában még mindig pontatlanul ítélik meg, hogy mit is látnak, míg

az emberek segítségével ez az arány már 99 százalékra javítható.

Ők tehát a digitális világ kőművesei, és több százmillió alacsonyan képzett munkás munkahelye menekülhet meg a kö­zeljövőben ilyen módon. Ráadásul az adatvédelem és a privát adatokhoz való állami hozzáférés korlátozása jóval alacsonyabb szinten van egy dinamikusan növekvő, lassan egymilliárdos nagyságrendű mobilpiac közepette, így Kína válhat az adatmezők Szaúd-Arábiájává, a digitális világ Mekkájává.

És honnan ered Hunan tartomány jelentősége? Hunan tartomány a kínai felfogás szerint a kínai civilizáció bölcsője, amely egyben a mesterséges intelligencia (kínai) tudatának is szülőhelyévé válhat.