Politika, gazdaság és a szén-dioxid-emisszió kérdése – kihívások a 2019-es esztendőben
A világ sok gazdasága, pénzpiaca, kormányfője és számos emissziócsökkentést célzó intézkedés számára a tavalyi év nem jól ért véget. A globális pénzügyi krízis az azt követő válság sebei, párosulva a hosszú távú strukturális gazdasági, technológiai, kulturális és demográfiai trendekkel, azt okozták, hogy sok országban a lakosság nagy része politikailag semmibe vettnek, kulturálisan lenézettnek és/vagy gazdasági értelemben vesztesnek érzi magát.
Sérelmeik – a szavazóurnáknál, az interneten és az utcákon történő – kifejezésével szemben pedig a politikai vezetők alapvetően gyengébb pozícióba kerültek.
A Németországban a negyedik kormányfői ciklusát töltő Angela Merkel kancellár már régóta az Európai Unió de facto vezetőjeként lép fel. Ám 2015-ben meghozta azt a komoly következményekkel járó döntését, amellyel kinyilvánította, hogy szívesen lát több mint egymillió menekültet Németországban. Az erre adott reakciók – amelyeket a közszolgáltatásokra, a pénzügyekre és a bűnüldözésre nehezedő fokozott nyomás okozta frusztráció fűtött (nem is beszélve a politikai pánikkeltésről) – olyannyira sebezhetővé tették Merkelt, hogy tavaly decemberben már nem is indult a pártelnöki újraválasztásáért, és a 2021-ben lejáró kancellári megbízatása után már nem kíván kormányfő lenni.
A bevándorlásellenes hangulat nem csak Németországot jellemzi. Olaszországtól Lengyelországig elősegítette a populista pártok megerősödését. Magyarország kerítést emelt a menekültek távol tartására. Dánia elkobozta a bevándorlók vagyontárgyait, most pedig arra készül, hogy több száz nem kívánatos menedékkérőt egy távoli, lakatlan szigetre helyez, ahol egykor állatbetegségeket kutattak.
A bevándorlás miatti ellenérzések, tágabb értelemben a szuverenitásnak az EU-val szemben történő feladásával kapcsolatos aggodalmak az elmúlt években hozzájárultak egy másik fontos fejleményhez, az Egyesült Királyság 2016-os Brexit-népszavazásához. Az akkori brit kormányfő, David Cameron megígérte, hogy népszavazást rendeznek az EU-tagságról, a lépéssel amúgy a 2015-ös újraválasztási esélyeit akarta növelni. Azonban nem volt képes elegendő rugalmasságra késztetni az unió vezetőit (beleértve a bevándorlásra vonatkozó nagyobb nemzeti jogkörök kérdését) annak érdekében, hogy meggyőzhesse a szavazókat az EU-ban maradásról.
2018-ban a Brexit-dráma folytatódott. Theresa May kormányfőnek sikerült elérnie egy kompromisszumos megállapodást az EU-val, azonban az arról szóló parlamenti voksolást – a megállapodás leszavazásától tartva – kénytelen volt január közepére halasztani (a szavazást várhatóan ma este tartják – a szerk.). A kompromisszumos megállapodás elutasítása olyan erős a párttársai körében, hogy decemberben bizalmi szavazást is tartottak ellene a Konzervatív Pártban.
Miközben Maynek sikerült túlélnie a bizalmi szavazást, továbbra is két szék között van, mivel az EU elutasítja a további engedményeket, hazájában pedig mély megosztottság alakult ki. A közvélemény-kutatások szerint valószínűleg a radikálisan baloldali és alighanem antiszemita munkáspárti vezér, Jeremy Corbin lesz a következő brit miniszterelnök.
Aztán ott van Franciaország helyzete is, ahol Emmanuel Macron elnöknek – akit egykor Európa következő de facto vezetőjének kiáltottak ki – tiltakozáshullámmal, zavargásokkal kellett szembenéznie az elmúlt hetekben. Macronnak már korábban is nehézségei voltak a növekedés erősítését célzó reformjának megvalósítása terén, amivel korlátok közé szorítaná az ország túltengő jóléti rendszerét.
Az üzemanyagadó emelése azonban – amelyet az üvegházhatású emisszió csökkentésével indokoltak – kiváltotta a sárga mellényesek tüntetéseit. A világ legjobban adóztatott, nagyobb gazdaságában a polgároknak elegük van abból, hogy a politikai osztály a szemükben távolinak tűnő globális célkitűzésekkel, és nem a közvetlen igényeikkel foglalkozik.
Hasonlóképpen Justin Trudeau kanadai kormányfőt is támadások érik az ország tízből négy tartományára – amelyek elutasították az eredeti emissziócsökkentési intézkedéseit – kivetett szövetségi karbonadó miatt. Az így kialakult helyzet akár a miniszterelnöki székének elvesztését is okozhatja az idei választáson. A központi és helyi kormányzatok közötti növekvő feszültség az utóbbi évek egyik legfontosabb, de legkevésbé figyelemmel kísért globális trendje.
A klímavédelmi erőfeszítések másutt is akadályokba ütköznek. Az ENSZ decemberi, Katowicében tartott klímaváltozási konferenciáján a tárgyalóküldöttségeknek alig sikerült megegyezniük a 2015-ös párizsi klímamegállapodás végrehajtásához szükséges szabályokról, beleértve a mérési eljárások konzisztens metodológiáját.
Még beszédesebb az, hogy a katowicei konferencián kiderült:
sok ország elmarad a párizsi klímamegállapodásban tett vállalásától (amelyet, ha egyáltalán majd be is tartanak, valószínűleg az sem lesz elegendő a globális emissziós célok eléréséhez).
Közéjük tartozik Németország is, ahol a merkeli politika megújuló energiákra való fókuszálása és az atomenergia használatának kivezetése a szén legszennyezőbb formájának, a lignitnek a megnövekedett alkalmazását váltotta ki, hogy az árakat kezelni, valamint a szél- és a napenergia mellett az ellátásbiztonságot garantálni tudják.
A katowicei konferencia kezdetén az Egyesült Államokra összpontosultak a kritikák Donald Trump elnök azon döntése miatt, amely szerint a lehető leghamarabb, 2020-ban kilépteti országát a párizsi klímamegállapodásból. Az USA emissziócsökkentési mutatói azonban továbbra is a világ legjobbjai közé tartoznak, miközben az országon belül növekszik az ellenállás az új klímavédelmi intézkedésekkel szemben.
Például Washington, Arizona és Colorado államok nemrégiben elutasították a fosszilis üzemanyagok használatának csökkentésére vonatkozó kezdeményezéseket. Még a nagyon zöldnek tekinthető Kaliforniában is majdnem visszavonták a korábban bevezetett üzemanyagadó-emelést. Az végül csak azért maradt hatályban, mert a választók belátták, hogy anélkül igen nehezen lehet az elhanyagolt állapotban lévő közutak, autópályák karbantartási költségeit fedezni.
A klímapolitika távolról sem az egyetlen olyan kérdés, amely a Trump-adminisztrációnak kihívásokat okoz. A tavalyi félidős választáson a Republikánus Párt elveszítette a többséget a képviselőházban. Miközben a makrogazdasági mutatók továbbra is erősek, sokan aggódnak a növekvő kamatok, a világ többi részén lassuló növekedés és a végéhez közelítő konjunkturális ciklus gazdasági és piaci tendenciái miatt.
A Trump által bevezetett – különösen Kína ellen foganatosított – vámintézkedések erősítik ezeket az aggodalmakat, mivel fennáll annak a kockázata, hogy semlegesítik a Trump-adminisztráció adó- és szabályozási reformjainak növekedést erősítő hatásait.
A nyugati világon túltekintve Narendra Modi indiai kormányfő hindu-nacionalista Bháratíja Dzsanata Pártja nemrégiben az ország öt államában súlyos vereséget szenvedett a növekvő gazdasági problémák miatt. Kínában is fokozódnak a gazdasági gondok a növekedés lassulása, illetve az USA-val folytatott kereskedelmi háború eszkalálódása miatt. Emellett a kínai kiberkémkedéssel kapcsolatos globális kifogások, a kierőszakolt technológiai transzferek, illetve az ambiciózus „Made in China 2025” iparpolitika miatt néhány kínai technológiai vállalat termékei tiltólistára kerültek. Hszi Csin-ping kínai államfő hatalmi pozíciója azonban erős maradt.
A világ nagyobb gazdaságaiban történő politikai változások rámutatnak annak korlátaira, hogy egy társadalom milyen szinten és ütemben tudja a bevándorlást kezelni anélkül, hogy súlyosabb kedvezőtlen hatások alakulnának ki, hogy a polgárok mennyire hajlandók egy központosított vagy akár egy szupranacionális kormányzást elfogadni, illetve mennyire tudják tolerálni a gazdasági gondokat. Az új év kezdetével a politikai vezetőknek a hétköznapi belpolitikai kérdésekre kell fókuszálniuk, miközben egy rugalmasabb, decentralizáltabb politikai modellre kell áttérniük, amely képes a diverzifikált társadalmi igényeknek megfelelni. Ez nemcsak fokozza majd az egyes országokon belüli stabilitást, hanem szilárdabb alapokat teremt a kiemelt nemzetközi kérdések terén való együttműködéshez, kezdve a külkereskedelem témájától a klímaváltozás ügyéig.
Copyright: Project Syndicate, 2019
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.