Demográfiai forradalom befektetői szemmel

A társadalmakat alaposan átalakítják a demog­ráfiai változások. Számos fejlett ország népessége egyre öregszik, miközben bizonyos fejlődő országok a nagyobb számú fiatalabb korosztálynak köszönhetően elkezdik learatni a demográfiai osztalékot. Három különböző ország demográfiai trendjeinek vizsgálatából kiderül, melyek a következményei a népesség öregedésének, és hogy milyen befektetési lehetőségeket teremtenek a technológiai újítások, az oktatás fejlődése és a növekvő bevándorlás.

Az a generáció, amely a gazdasági sikerlisták élére juttatta Kínát, arra készül, hogy letegye a lantot. A hatalmas lélekszámú lakosság és a lelkes fiatal munkások révén három évtizeden át élvezte az ország a demográfiai osztalék előnyeit. A hetvenes években bevezetett „egy gyerek”-politika hatására azonban alapjaiban megváltoztak az ország demográfiai viszonyai. Mára a népesség évente 0,4 százalékkal nő, a mediánéletkor 37 év, a termékenységi mutató 1,61-ra zuhant. Az a rengeteg olcsó munkás pedig, aki sikerre vitte a kínai gyártóipart, nyugdíjba készül.

A hagyomány szerint a gyerekekre hárul a feladat, hogy támogassák a szüleiket, ám az egygyerekes családok elterjedésével most több tízmillió munkaképes korú kínainak egyedül kell megbirkóznia ezzel a feladattal. Még a kínai háztartások amúgy jelentős szintű megtakarításai sem biztosítanak elég tartalékot a nyugdíjas évekre, és ahogy a mindennapi élet költségei egyre magasabbra kúsznak, az emberek mind több tartozást halmoznak fel. Erősödik a félelem, hogy a kínai fogyasztók már-már kérkedésbe hajlóan sokat emlegetett felemelkedése eddig tartott. Az olcsóbb termékek (például az instant tésztaételek) népszerűségének újbóli növekedése akár valóban utalhat is a fogyasztás minőségének visszafogására.

Fennáll a veszélye, hogy Kína megöregszik, mielőtt igazán meggazdagodott volna, jóllehet a kormány már javasolta a törvényes nyugdíjkorhatárok emelését, mivel a jelenlegi körülmények között az ország három pilléren nyugvó nyugdíjrendszere nem lesz képes eltartani az egyre nagyobb számú nyugdíjast.

Az első pillért az állam által kezelt Nemzeti Társadalombiztosítási Tanács Nyugdíjalap és a tartományi szinten működtetett Állami Nyugdíjalap alkotja. Egyes tartományokban máris finanszírozási nehézségek mutatkoznak, és a sovány hozamok csak tovább súlyosbítják a helyzetet. Eközben az állami rendszerben nincsenek egyéni nyugdíjszámlák, vagyis a befizetések nem követhetők nyomon, és egyik tartományból a másikba sem lehet átvinni őket, ha a dolgozó elköltözik.

A második és a harmadik pillér – ezekbe tartoznak a vállalati és a foglalkoztatási járadékok, valamint az egyéni magánnyugdíjpénztárak – még nem jött igazán lendületbe. Bár az adókedvezmények nagyobb meggyőző erejűek lennének, Kínában egyelőre inkább a nyugdíj-előtakarékossággal kapcsolatos felvilágosításra helyezik a fő hangsúlyt.

Nincs még egy olyan elöregedő ország, mint Japán. A világon itt a legnagyobb a 65 éven felüliek aránya: a lakosság 28 százaléka tartozik ebbe a körbe. 2050-re már csak 1,5 aktív kereső jut minden nyugdíjasra. A Japán előtt álló egyik legnagyobb kihívás a dolgozók halála. Az ország népessége nemcsak öregszik, hanem zsugorodik is. A kormány becslései szerint a mai, durván 127 milliós lakosság lélekszáma 2060-ra 86 millióra zuhanhat.

Rövid távon a munkaképes korú nők legalábbis részlegesen megoldhatnák Japán krónikus munkaerőhiányát. A nemek közötti foglalkoztatási rés bezárása csaknem 13 százalékkal növelhetné a gazdaság teljesítőképességét, de ennek megvalósításához túl kellene lépni néhány régi problémán, például a megfizethető gyermekgondozási ellátás hiányán.

A külföldi (vendég)munkások számának növelése egy másik rövid távú megoldás lehetne. Bár a bevándorlás Japánban továbbra is kényes kérdésnek számít, a kormánynak nem sok választása lesz, és bizonyos iparágak esetében már eddig is lazított a letelepedési szabályokon. Tavaly a külföldi munkások száma Japánban elérte az 1,28 milliót, ami 18 százalékos növekedés az előző évhez képest, de még mindig messze elmarad például Németország hasonló számadatától. A népesség öregedése számos kihívást támaszt az országgal szemben, és Abe Sindzó miniszterelnök fel is vette a kesztyűt a Száz évig tartó élet tervezéséért elnevezésű tanács létrehozásával. A legtöbb tag főbb javaslatai az idősebb generációk foglalkoztatási lehetőségeinek javításával voltak kapcsolatosak (Japánban az idősek ma akár hetvenéves korukra vagy még későbbre is halaszthatják a nyugdíjba vonulást). Ehhez azonban a foglalkoztatási szabályok átdolgozására és a szenioritás elvén alapuló bérezési rendszer módosítására lenne szükség. Egy 2017-es felmérésben a japán fiatalok 37 százaléka úgy nyilatkozott, hogy arra számít: haláláig dolgozni fog. Bár ez pesszimistán hangzik, a kormány minden tőle telhetőt elkövet, hogy ezt lehetővé tegye számukra.

Szaúd-Arábia igazi demográfiai különc: az elmúlt harminc évben több mint megháromszorozódott a lakossága, és a szaúdi állampolgárok 58 százaléka még 30 éves sincs. Ennek a sok új polgárnak állásra van szüksége. A szaúdi aktív keresők száma mindössze 14 millió, az IMF adatai szerint a következő öt évben mégis félmillió új munkahelyet kell teremteni csak ahhoz, hogy lépést tartsanak a munkaerő létszámának növekedésével. Korábban sok fiatal szaúdi a közszférában helyezkedett el, de az olajból származó jövedelem várható csökkenésével a közszféra nem lesz többé képes felszívni a népességnövekedésből eredő munkaerőtöbbletet. A királyságnak sürgősen diverzifikálnia kell a gazdaságát, javítania kell az oktatási rendszerét, és drámai mértékben növelnie kell a magánszektorban rendelkezésre álló állások számát, még ha ezt sok fiatal szaúdi rangján alulinak tartja is.

Egy olyan országban, ahol a férfiak 50 éves korukban nyugdíjba mennek, és ahol a gender gap, vagyis a nemek közötti különbség az egyik legnagyobb a világon, már az is nehézségekbe ütközik, hogy minél több embert rávegyenek a munkára. A hatóságok azzal próbálják megkönnyíteni a nők munkába állását, hogy engedélyezték nekik az autóvezetést, és létrehozták a gyermekellátó rendszert, de a kulturális normákat nem könnyű megváltoztatni.

Ezek az erőfeszítések arra utalnak, hogy Szaúd-Arábia társadalmi szerződése változóban van. A visszaszorulóban lévő gazdasági szabadságért a hatóságok egyre több társadalmi szabadságot kínálnak cserébe. Tavaly Rijádban huszonöt év után először megrendezték az első élő zenei koncertet, és a lányoknak engedélyezték, hogy az iskolában részt vegyenek a testnevelésórákon. A politikai döntéshozók előtt álló legnagyobb kihívás az egyensúly fenntartása. A fiatalabb generációnak elegendő társadalmi szabadságot kell biztosítaniuk ahhoz, hogy ezzel ellensúlyozzák a nehezebb munkával töltött élet negatívumait.

Amint Kína, Japán és Szaúd-Arábia példája mutatja, kulcsfontosságú a fenntartható társadalmi rendszerek hosszú távú tervezése. A dolgozó nők arányának növelése és több, az életkornak megfelelő munkahely megteremtése szintén fontos lesz a jövőbeli fejlődés elősegítése és a fogyasztás növelése szempontjából. S bár a demográfiai változások kihívásokat vetnek fel a kormányok és a társadalmak számára, befektetési lehetőségeket is megcsillantanak. A fiatalabb lakosságú országokban nő a fogyasztás, a magasabb átlagéletkorú társadalmak az egészségügyre költenek többet, és olyan új technológiák kifejlesztését támogatják, amelyek segítenek a munkahelyeket, a lakóépületeket és az infrastruktúrát hozzáigazítani az idősebbek igényeihez.