Fellélegezhet az adóhatóság

Óriási feszültség gyülemlett fel a hazai közigazgatási rendszer felszíne alatt. A helyzet közel volt a robbanáshoz, amelynek eredményeként rendkívül súlyos csapás érhette volna többek között a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt (NAV). Az adóperes ügy­védeket és ügyfeleiket csaknem két éve tartotta ugyanis lázban a Kúria azon gyakorlata, amely a NAV-hatá­rozatok kiadmányozási hibája miatt tömegesen nyilvánított jogerős adóhatósági döntéseket semmisnek. A probléma hátteréhez tudni kell, hogy a hatóság a hatáskörét értelemszerűen magánszemélyeken (például a Fellebbviteli Igazgatóság igazgatóján) keresztül gyakorolja. Ennek egyik aktusa a döntés meghozatala; aláírása, pecséttel ellátása, azaz kiadmányozása. A nagy mennyiségű eljárásszám miatt szükségszerű, hogy ezt a feladatot az igazgató a belső szabályzatban foglalt rend és elvek szerint átruházza beosztottjaira.

Ennek az átruházásnak, pontosabban az aláírásnak a módja kérdőjeleződött meg az említett adóperekben. Az első ügytípusnál – amelyet az egyik elsőfokú bíró a „nagyon semmis” jelzővel illetett – a hatáskör gyakorlójának nyomtatott neve, beosztása és pecsétje felett egy olvashatatlan aláírás szerepelt, bár a mögé helyezett h betű jelezte, hogy valaki más, igaz, az aláírás alapján teljesen beazonosíthatatlan személy írta alá a határozatot helyettesítési jogkörben. A másik jellemző felállás a „kicsit semmis” esetnek nevezhető. Az első elmarasztaló Kúria-ítéletek észlelése után a NAV igyekezett korrigálni a gyakorlatán. Így már nyomtatott, olvasható formában is feltüntették a helyettesítő személy nevét és beosztását, ám még mindig hiányzott a „hatáskör gyakorlója nevében és megbízásából” fordulat, amelyből a kiadmányozás jogszerű átengedése megállapítható lett volna.

A Kúria, és ennek nyomán az elsőfokú bíróságok számos perben hivatalból is megállapították, hogy mindkét esetkör tiltott hatáskör-átruházás, ami semmisségi ok. Mindez azért volt aggasztó fejlemény a NAV számára, mert ha egy határozat semmis, akkor új eljárást kell lefolytatni, és új határozatot kell hozni. Sőt felmerült olyan értelmezés is, hogy az ügy időközben elévült, és az adózó egyszerűen megússza az adó befizetését. (Alapesetben a per alatt az elévülés nyugszik, egy új eljárásra utasító bírósági döntés nyomán meg is hosszabbodik, azonban felvetődött, hogy ez az érvénytelen határozatokra nem áll. Született is ilyen értelmű – igaz, csak elsőfokú – bírósági ítélet.)

Egy formalitásnak tűnő aláírási hiba az adóhatóság számára tehát döbbenetes méretű kockázattá vált.

Mivel a fentiekkel ellentétes ítéletek is születtek, a Kúria közigazgatási-munkaügyi és polgári jogegységi tanácsa jogegységi eljárást folytatott le az ítélkezési gyakorlat egységesítése érdekében. Ennek eredményeként született meg a közelmúltban az 1/2019. KMPJE határozat, amelyben rögzítették, hogy a kiadmányozási jog átengedése nem jelenti a hatáskör gyakorlásának átruházását. Éppen ezért a kiadmányozás és/vagy átengedésének hibája, hiányossága nem jelent tiltott hatáskör-átruházást. Ez leegyszerűsítve annyit tesz, hogy a határozat aláírásával kapcsolatban észlelt hiba vagy hiányosság nem eredményezi a dokumentum semmisségét, legfeljebb eljárási jogszabálysértésnek minősül. Eszerint hivatalból nem válnak semmissé a nem megfelelően aláírt határozatok. Ez az adóhatóság számára igen kedvező kimenetel, hiszen semmisség hiányában az emlegetett kockázatok már kevésbé merülhetnek fel. Legalábbis a még folyamatban lévő és az elkövetkező ügyek esetében.

Azok az ügyek valószínűleg már nem nyílnak újra, amelyekben időközben jogerősen és véglegesen megállapították, hogy a határozat a téves aláírás miatt semmis, mert egy jogegységi határozat miatt az eddigi gyakorlat szerint az adóhatóság nem kérheti az ügy újratárgyalását. Tehát az elévülés témakörében az ügyek a semmisség meghagyása mellett folytatódnak tovább, ezekben az esetekben akár még sikerrel is hivatkozhat arra az adózó, hogy a megismételt eljárásban hozott határozat elévült megállapítást tartalmaz. A jogegységi határozat azt is tartalmazza, hogy „a semmis döntésnek is van joghatása, az ilyen döntésen alapuló jogok megilletik, kötelezettségek terhelik az érintettet, azok kikényszeríthetők mindaddig, míg a Ket. VII. fejezete szerinti eljárásban a döntést nem semmisítik meg. A semmis döntés tehát létező, ám érvénytelen aktus, amelyet külön meg kell semmisíteni.” Így tehát a határozat létező, és emiatt peresíthető is. És mivel az elévülés nyugvása a keresetindításhoz, hosszabbítása pedig az új eljáráshoz kötődik, elképzelhető, hogy az elévülés kapcsán is a korábbiaktól eltérő álláspontot alakítanak ki a bíróságok a jogegységi határozat után, azaz nem következett be az elévülés. Minderről azonban a Kúria mondja ki a végső szót.

A semmisség tárgyában még első fokon folyó perekben az eljáró alsóbb fokú bíróságok a jogegységi határozatnak megfelelően fognak eljárni. Abban az esetben, ha az adóhatóság már felülvizsgálati kérelmet adott be egy ügyben az elsőfokú ítélettel szemben, a Kúria szintén figyelembe veszi a jogegységi határozatot. Ahol a felülvizsgálati kérelem benyújtása még nem történt meg, de határidőn belül még megtehető, ott alighanem megteszi majd a NAV.

Az ügy további érdekessége, és egyben a jogászi hivatás jellegzetessége, hogy a jogegységi határozattal kapcsolatban a Kúria bekérte az ország két egyetemének véleményét is. A jogi karok pedig eltérő hangsúlyokkal részben eltérő álláspontot alakítottak ki.