Janus-arcú mérföldkövek

Vannak, akik szerint a mesterséges intelligencia – akár tetszik, akár nem – nemhogy a mindennapjaink részévé válik, hanem hamarosan egyenesen megkerülhetetlen lesz ahhoz, hogy az emberiség boldogulni tudjon, és ez ellen nem lesz mit tenni.

Nos, első ránézésre van igazság abban, hogy a technológiai fejlődést és „haladást” nem lehet megállítani, elkerülni vagy negligálni. Kína példája is ezt támasztja alá:

egykor a világ legnagyobb szárazföldi birodalmaként is kevés volt ahhoz, hogy megakassza a történelem menetét a teljes bezárkózással. Ez a hozzáállás majd ötszáz évnyi lemaradást és alávetettséget okozott a kínaiaknak – egészen mostanáig.

Nem véletlen, hogy Kína eldöntötte:

2030-ra a világ legnagyobb mesterségesintelligencia-központjává tenné az országot.

Ha vetünk egy második pillantást is a technológiai fejlődés elkerülhetetlenségére, akkor azt látjuk, hogy a 20. században ez a fajta fatalista hozzáállás tragikus következményekkel járt. Alapvetően két innováció árnyékában borult lángba a világ többször is, s mindmáig hosszú árnyékot vetnek nemcsak a jelenkorra, hanem a jövőre is.

Időben az első, a nyugati tudományos világból induló kezdeményezés az úgynevezett eugenika volt, amely az Egyesült Államokban alakult ki a darwini fajok eredetével és fejlődésével összefüggésben. Az elmélet az emberi csoportok („rasszok”) közötti különbségekről és az „egészséges társadalmat” gátló betegségek és fogyatékosságok szaporítás útján és egyéb módon történő kiküszöböléséről szólt.

Ezt egy legfelső bírósági ítélet (Buck v. Bell, 274 U. S. 200) is alátámasztotta azzal, hogy a nagy tekintélyű jogtudós, Wendell Holmes főbíró által hozott ítéletében 1927-ben helyt adott az állam sterilizációs jogának (kötelezettségének). Erre az (ál)tudományos témára tudományos intézeteket, egyetemi tanszékeket hoztak létre világszerte, és számos nemzetközi konferenciát is tartottak, az elsőt 1912-ben Londonban.

A holokauszt tanulságaként ma már az EU Alapjogi Chartája is tiltja az eugenikát, azaz lényegében betiltották az emberi nem és annak etnikai és rasszok szerinti tudományos kutatását és az embercsoportok irányított megváltoztatásának szándékát. Csakhogy ma, a géntechnológia forradalmában már személyre szabott gyógyászatban mégis egyre többször tűnnek fel az etnikai alapú diagnózisok és ilyen profilozású kezelések. A Nature közleményei és a Scientific American beszámolói szerint például a magas vérnyomás vagy az Alzheimer-kór máshogy érinti az amerikai fehér és fekete bőrű pácienseket.

Az ígéretes gyógymódok kifejlesztésével párhuzamosan szabadalmi perek tucatjai zajlanak az Egyesült Államokban, többek közt a 2012-ben bejelentett CRISPR nevű eljárás feltalálója, Jennifer Doudna és különböző egyetemek, valamint biotech cégek közt.

Maga a feltaláló társaival együtt többször hangoztatta, hogy ez az eljárás nemcsak olcsó, hanem annak szabályozatlansága miatt beláthatatlan következményekkel járhat.

A Nature már több, az emberi genom sikeres módosítását taglaló tudományos cikk közlését tagadta meg, méghozzá etikai okokra hivatkozva. Ezzel gyakorlatilag újra az eugenika árnyéka vetül ránk a biotechnológia forradalmával. Az ember módosítása immár sosem látott társadalmi és biztonságpolitikai következményekkel járó innováció, amely az emberi jogok univerzalitását fogja kikezdeni, ha ténylegesen biológiai kasztok alakulnak ki – már a társadalmakon belül is.

A másik fontos tudományos fejlemény az atomenergia megjelenése volt, amelyet eredetileg energiatárolásra kívánták felhasználni. Szilárd Leónak már az 1930-as években is volt egy titkos szabadalma, amely valójában egy olyan bombáról szólt, amelynek hatását még csak megbecsülni sem tudta. 1945 augusztusában 150-200 ezer embert pusztítottak el az Enola Gay repülőgép által célba juttatott bombák. Miután ledobták az atombombákat, kiderült, hogy ezt sem tudja egyetlen ország, még olyan hatalmas sem, mint az USA, helyi szinten kezelni, és nyilvánvalóvá vált az is, hogy ezt az innovációt szintén nemzetközi összefogással kell pacifikálni, ami elvezetett a nukleáris hadászati fegyvereket korlátozó nagyhatalmi START-egyezményekhez.

Mind a korábbi genetikai (jellegű) kutatások politikai következménye, mind az atomtechnológia katonai alkalmazása rengeteg áldozatot követelt, mire végül sikerült az emberiség szolgálatába állítani az erejüket, például a súlyos betegségek kiküszöbölése és az energiaéhség csillapítása érdekében.

A géntechnológia forradalmát érintő 2012-es fordulópont mellett ugyancsak 2012-ben következett be egy újabb, jól látható fejlemény:

a mesterséges intelligencia (MI) a fogyasztók tömegei elé lépett a zsebünkben lapulva, a mobilkészülékeinkben.

Ma az MI az ígéretes arcát mutatja: az emberek életminőségét és kényelmi szintjét emeli, a tanulásukat, munkájukat és a kommunikációjukat könnyíti meg. Az MI ma hasonlóan könnyű álmot ígér a korlátlan adatmennyiség révén, mint egykoron a korábbi tudományos elméletek és technológiák, amelyek az egészséges társadalom vagy a kiapadhatatlan energia reményét vetítették előre.

Ne csak reménykedjünk, tegyünk is azért, hogy a mesterséges intelligencia diadalútját ne szegélyezze annyi szenvedés és pusztítás, mint a 20. századi technológiákét.