Kimaradtak a programból a szegények

Az előzetes becslésnél is gyorsabban,

kereken 5 százalékkal nőtt a magyar gazdaság tavaly, ami kiugró eredmény a rendszerváltás utáni magyar gazdaságtörténetben.

A magyar növekedés 2018-ban több mint 3 százalékponttal meghaladta az eurózóna átlagát, ami egyértelműen arra utal, hogy Magyarország felzárkózóban van a fejlettebb európai országokhoz. A mostani növekedési teljesítmény dicsérete, hogy valamennyi ágazatra kiterjed: a száguldó építőipar mellett az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások is erőteljesen bővültek.

A lakosság fogyasztása több mint 4 százalékkal emelkedett, miközben a beruházások 17 százalékkal nőttek. A külső egyensúly romlott ugyan, de a magyar külkereskedelmi mérleg tavaly is masszív, 5,5 milliárd eurós többlettel zárt. Ebben a helyzetben nem meglepő, hogy ismét előkerült politikusaink régi kedvenc vesszőparipája, Ausztria utolérésének perspektívája. Az osztrák és a magyar gazdaság teljesítménye közötti különbség persze olyan jelentős, hogy

csak több évtizedes távlatban érdemes ilyen célokat kitűznünk.

A fejlettségi különbségek ugyanis logikusan visszavezethetők a két ország fizikai és humántőke-fejlettségének különbségére, valamint az eltérő intézményi hatékonyságra. A fizikai infrastruktúra fejlesztésében már középtávon lehet érdemben csökkenteni a lemaradást, a humán és az intézményi hátrányok leküzdése azonban csak hosszú távon sikerülhet.

Tartalmilag a humán és az intézményi tényezőkre koncentrálnak a február végén napvilágot látott versenyképességi koncepciók. Úgy tűnik, hogy a politikai vezetők és az irányadó gazdaságpolitikai műhelyek között megszületett az új versenyképességi konszenzus, amely a remélt felzárkózás alapját adhatja.

Bár a 330 pontból álló részletes versenyképességi intézkedéscsomagot a Magyar Nemzeti Bank stábja dolgozta ki, látható, hogy a kormányzat számára kitüntetett jelentőségű demográfiai programelemek a jegybanki programban is fontosak.

A családtámogatási programelemek sokdimenziós szakpolitikai koncepciót tükröznek: a hagyományos gyermekgondozási és családtámogatási, valamint intézményfejlesztési eszközök mellett tágabban értelmezett adózási, lakhatás- és vállalkozástámogatási, iskoláztatási és nyugdíjjogosultság-elszámolási javaslatok is megjelennek.

A jegybanki elgondolások szerint az egészségügyi rendszert is a demográfiai célok szolgálatába célszerű állítani, és mindehhez a tudatos gyermekvállalást népszerűsítő kampányt, valamint az egyes intézkedések folyamatos monitoringját is hozzárendelnék. Ilyen komplex intézkedéscsomagtól rövid távon az várható, hogy javul a gyereket nevelő családok életminősége. A termékenységre, a gyerekvállalási hajlandóságra viszont ez a program is csak hosszabb távon gyakorolhat pozitív hatást.

Középtávon is lehet viszont további javulás a munkaerőpiacon. Bár a jelenlegi 4 százalék alatti magyar munkanélküliség kifejezetten alacsony európai összehasonlításban, a foglalkoztatottság szintje érdemben növelhető.

A felnőttképzés, a vállalkozói ismeretek terjesztése, az átképzések és az atipikus foglalkoztatási formák ösztönzése fontos foglalkoztatáspolitikai lépés, azonban ezekkel a lehetőségekkel csak azok tudnak élni, akik jó képzettségi alapokkal, készségekkel rendelkeznek. Az alacsony képzettségű, rossz egészségi állapotú és a hanyatló térségek kistelepülésein élő állampolgárokon ezek a szakpolitikai intézkedések keveset segítenek, ráadásul ezekben a családokban a gyerekek tipikusan öröklik szüleik képzetlenségét és szegénységét.

A kitörési lehetőségek kidolgozottsága szempontjából a közzétett versenyképességi programok nem meggyőzők: nem látszanak a szegény családok társadalmi, illetve országon belüli fizikai mobilitását ösztönző programlépések. Ígéretesek tehát a közzétett versenyképességi koncepciók, de elsősorban a jómódúak és a középosztályhoz tartozó családok számára. A magyar felzárkózásnak viszont fontos része a szegény családok kitörési esélyeinek érdemi javítása is.