Ismét válságot szíthat az IMF Argentínában

Argentínának először 1958-ban kellett hitelt felvennie a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF). Az azóta eltelt hat évtizedben az ország 22 megállapodást írt alá az IMF-fel. Ezek közül a legtöbb félresiklott vagy meghiúsult.

Üzletbarát megítélése ellenére Argentína jelenlegi elnöke, Mauricio Macri is ezt a trendet erősíti. Alig több mint három év alatt kormányzata két megállapodást is aláírt a valutaalappal.

A legújabb fejlemények azt jelzik, hogy Argentína és az IMF zűrzavaros kapcsolatának története valószínűleg megismétlődik.

Ennek legújabb fejezete 2018 júniusában kezdődött, amikor az ország költségvetési és folyófizetésimérleg-hiánya összességében a GDP 11 százalékát tette ki. A befektetők elkezdték mellőzni az argentin állampapírokat, ami arra kényszerítette a Macri-kormányzatot, hogy az IMF-től kérjen segítséget.

Az Egyesült Államok erős támogatásával Argentína nem sokkal később ötvenmilliárd dollár IMF-hitelt kapott három évre. A kormányzat úgy állította be, mintha ez csak egy elővigyázatossági program lenne, amely szerint valójában nem nyúlnak a hitelhez, csak biztosítékként kezelik a magánbefektetők megnyugtatása érdekében. Macri azonban már két hónappal később beismerte, hogy Argentínának valójában ötvenmilliárd dollárnál is több forrásra van szüksége – és azonnal. Az IMF-zsargon szerint így a hitel ütemezésének front-loaded jellegűnek, vagyis a megállapodás elejére összpontosulónak kellett lennie.

Ebben az értelemben kifizetődőnek lehet nevezni Macri barátságát Donald Trump amerikai elnökkel. Az IMF – bár vonakodva – további hétmilliárd dollárral emelte meg a hitel összegét, amely így 57 milliárd dollárra nőtt. Továbbá a teljes összeg mintegy 90 százalékát, vagyis 51,2 milliárdot az őszi elnökválasztás előtt folyósítják majd.

Ez az IMF történetének legnagyobb egy adott országnak nyújtott hitele, és Argentína gyengélkedő gazdaságának sürgősen szüksége van rá. Április 15-én az IMF 9,6 milliárd dolláros részletet folyósított. A Macri-kormányzat azonban ahelyett, hogy a forrást a devizatartalék növelésére vagy adósság-visszafizetésre használta volna fel, argentin pezót vásárolt az összegből.

Nem meglepő módon Argentína kockázati felára megemelkedett.

A befektetők idegesek, és nem csak azért, mert a korábbi elnök, Cristina Fernández de Kirchner áll a közvélemény-kutatások élén. Az IMF preferált hitelezői státusszal bír, így neki kell majd először törleszteni. Vagyis ha Argentínának nem lesz elegendő dollárja 2020 után a hitelek törlesztésére, akkor a magánbefektetőket arra kényszeríthetik, hogy veszteség mellett strukturálják át követeléseiket.

A kormányzat szerint szükség van arra, hogy a már folyósított 9,6 milliárd dollárnyi IMF-hitelt a hazai piacon adja el a pezóban jegyzett költségvetési kiadások fedezésére. Habár szokatlannak tűnik az IMF-től kapott dollár pezóvásárlásra történő fordítása, az IMF beleegyezett ebbe. Ugyanakkor a kormányzat az IMF-hitelt csak kis részletekben, napi legfeljebb hatvanmillió dolláros értékben használhatja fel.

Ennek azonban így nincs semmi értelme. Az IMF-megállapodás szerint a kormányzat kötelezettséget vállalt arra, hogy az elsődleges költségvetési egyenlege zéródeficites lesz, és a pezóban jegyzett adósság esedékes törlesztésének, kamatfizetésének 70 százalékát átütemezi. A kormányzat sikeresen teljesíti mindkét feltételt, az átütemezés mértéke, meghaladva az idei célt, már százszázalékos mértékű.

A kormányzatnak így költségvetési okból nincs szüksége arra, hogy az IMF dollárhitelét pezóvásárlásra fordítsa. A kormányzat – az IMF támogatása mellett – arra fogja használni a pénzt, hogy az őszi választásig stabilan tartsa a pezó árfolyamát, amivel növeli Macri újraválasztási esélyeit.

Az IMF-nek nem szabadna támogatnia ezt, több okból sem. Először is, az ilyen ostoba és téves megközelítés támogatásával az IMF veszélyeztetni fogja az Argentína és a valutaalap közötti kapcsolatok normalizálására irányuló (köztük általam is elősegített) törekvéseket. Továbbá a kormányzat által idén a pezó megerősítésére felhasznált dollárállomány nagyon fog hiányozni a következő kormányzat számára a 2020-ban lejáró adósságok és kamatok visszafizetésére.

Ha a következő kormányzat kezében lenne a már folyósított 9,6 milliárd dolláros részlet – és nem annak leértékelt, pezóra átváltott összege –, akkor valamivel jobb helyzetben lesz, ha – ahogy az elkerülhetetlennek tűnik – újra kell tárgyalnia az IMF-megállapodást. Továbbá a stabil pezóárfolyam elérése valószínűleg nem is lehetséges, mivel a hatvanmillió dolláros napi aukciós szint nem nyújt elég muníciót a kormányzatnak ahhoz, hogy megakadályozza a devizapiaci kilengéseket.

Végezetül azt is ki kell emelni, hogy minél nagyobb mértékű adóssággal tartozik Argentína egy privilegizált hitelezőnek, mint amilyen az IMF, annál nehezebb lesz a magán-, nem privilegizált befektetőket meggyőzni saját követeléseik átütemezéséről vagy arról, hogy tovább finanszírozzák az országot 2020-ban, majd azt követően is.

Sajnos, a történelem ismételheti önmagát. Argentína 2001 októberében, mintegy hatvan nappal azelőtt, hogy csődöt jelentett, nyolcmilliárd dollárt vett fel az IMF-től. Ennek az összegnek a nagy részét az országot elhagyó intézményi befektetőktől történő pezóvásárlásra használták fel. Az IMF most ugyanazt a hibát követheti el. Nem várhatunk ettől mást, mint ami korábban is történt.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org