A demográfiai csökkenés dicsérete

Minden második évben megjelenik az ENSZ legfrissebb becslése a világ népességének várható növekedési üteméről. Az idei prognózisban egy éles megosztottság rajzolódik ki. Szerte Ázsiában, Európában és Amerikában a népesség már elérte vagy hamarosan el fogja érni a stabilitási helyzetét. Az előrejelzés mediánja szerint a jelenlegi 6,4 milliárdról 2100-ra 6,5 milliárdra nő ezeken a kontinenseken a népesség, ami csupán 2 százalékos emelkedésnek felel meg. Ezzel szemben Afrika esetében az ENSZ azt vetíti előre, hogy népesség a mostani 1,34 milliárdról 4,28 milliárdra nő 2100-ra.

Az összes gazdaságilag fejlett országban gyorsan csökkent a termékenységi ráta a 19. század vége és az 1920-as évek között, ahogy a fogamzásgátlás egyre jobban elérhetővé vált, és a nők egyre jobban kiszakadtak az otthoni családi létből az oktatás révén, s mind kiterjedtebbé vált részvételük a munkaerőpiacon.

Azt követően azonban, hogy a két világháború között sok országban 2 alá csökkent a termékenységi arányszám, a második világháború utáni években ismét emelkedett a mutató, az észak- és a nyugat-európai államokban elérte a 2,4-es értéket, Észak-Amerikában pedig valamivel meghaladta a 3-at.

Az 1970 óta eltelt fél évszázadban egy feltűnően állandósuló ráta érvényesült. Azóta, hogy az észak- és a nyugat-európai termékenységi arányszámok az 1970-es évek elején 2 alá csökkentek, amit a dél-európai ráták egy évtized múlva követtek, az értékek sosem emelkedtek újra 2 fölé. A jelenlegi európai átlagérték 1,6, és egy országban sem emelkedik a mutató 1,85 fölé.

Kanada termékenységi arányszáma sosem került 2 fölé az 1970-es évek eleje óta, jelenleg 1,53.

Az amerikai termékenységi ráta 2 alá csökkent az 1970-es években, majd az 1990-es években valamivel meghaladta ezt az értéket, de csak azért, mert a Latin-Amerikából érkező bevándorlókat eleinte magasabb termékenységi ráta jellemezte. Miután azonban a spanyol ajkúak termékenységi rátája gyorsan csökken, az amerikai átlagmutató 1,78.

Kijelenthető, hogy a gazdag, sikeres társadalmakra olyan termékenységi ráta jellemző, amely fokozatos népességcsökkenést vált ki.

A hagyományos elemzések fájlalják ennek elkerülhetetlen következményét, azt, hogy a munkaképes korú népesség aránya, amelyet gyakran mereven a 15 és 64 év közötti korosztályba sorolnak, a 65 éven felüli népesség aránya alá csökken. Ha a termékenységi rátát nem lehet feljebb vinni, akkor – ahogy gyakran hangoztatják – a bevándorlás az egyetlen megoldás a munkaerőhiány kezelésére. A gyorsan terjedő automatizáció lehetőségének világában azonban a demográfiai csökkenés áldásként és nem fenyegetésként fogható fel. Viszont az automatizáció lehetetlenné teszi a teljes foglalkoztatottság elérését olyan országokban, ahol a népesség még mindig gyors ütemben nő.

India termékenységi arányszáma mostanra 2,24-ra csökkent, sőt 2 alatt van az ország összes gazdaságilag sikeresebb államában. A múltban jellemző magas termékenységi ráta azonban azt jelenti, hogy India 1,38 milliárdos népessége feltehetően csak a 2050-es években éri el a mintegy 1,65 milliárdos stabil szintet. Továbbá néhány évtizeden át a munkaképes korú népesség száma továbbra is emelkedni fog évi mintegy 10 millióval.

Egy ilyen ütemű gyors növekedés, amelyet gyakran üdvözlendő demográfiai osztaléknak tekintenek, valójában India egyik legnagyobb gazdasági problémája.

Habár az éves GDP-növekedés átlaga az elmúlt öt évben 7 százalék körül alakult, ezt a csúcstechnológiát alkalmazó vezető vállalatok hajtották. A gazdasági bővülés szinte nem is teremtett új munkahelyeket. Ezzel szemben Kína és Japán, ahol a munkaképes korú lakosság jelentősen csökken, jóval jobb helyzetben van az automatizáció elterjedése terén, mivel ott nem kell tartani a foglalkoztatási következményektől.

A legnagyobb demográfiai kihívás ezért nem azokat az országokat éri, amelyeknek a lakosságszáma a stabilizálódás vagy az azt követő fokozatos csökkenés előtt áll, hanem Afrikát, ahol még mindig gyorsan nő a népesség.

Az elmúlt hetven év gazdaságtörténetéből csak egy bevált utat ismerünk a szegény államból a közepes és magas jövedelmű országgá válás terén, amelyben van egy olyan szakasz, amikor nagy számban jönnek létre munkahelyek az exportorientált feldolgozóiparban. Dél-Korea, Tajvan, Kína és Banglades ezt a fejlődési modellt követte, és sok afrikai ország is erre törekszik.

Ez a modell azonban veszélybe került egy olyan világban, ahol a feldolgozóipart szinte teljesen automatizálni lehet, és ahol a kibocsátás nagy része, bár kevés munkahelyet érintve, visszatérhet a fejlett országokba.

Etiópia az egyik legjobb kilátásokkal rendelkező afrikai ország, de még ott is szinte lehetetlen lesz annyi munkahelyet létrehozni, amely elég gyorsan fel tudja szívni a munkaképes korú lakosságot (az előrejelzések szerint a 2015-ös 43 millióról 2050-re 110 millióra nő az etiópiai lakosságszám). Etiópia kilátásai amúgy sokkal jobbak Nigeréhez képest, ahol a teljes népesség a jelenlegi 24 millióról az évszázad közepére 66 millióra, 2100-ra pedig 165 millióra emelkedhet.

Nincs egyszerű válasz az Afrika gazdasági fejlődését veszélyeztető demográfiai kihívásokra, de legalább fel kellene ismernünk, hogy ez az a terület, ahol a valódi demográfiai veszélyek jelentkeznek.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org