Kell-e tartani az eladósodástól?

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy jókora változást hozott a július a lakossági hitelpiacon, azon belül is a lakáshitelezésben, az állami támogatási rendszer kibővítésével. A családi otthonteremtési kedvezmény szélesebb kört érint, az egyik legfontosabb lépés, hogy a feltételeket teljesítő kétgyermekesek is megkaphatják a használt lakás vásárlására a kedvezményes, tízmillió forintos hitelt. Plusz megjelent a falusi CSOK, amely a kistelepülések lakóingatlan-piacát élénkítheti fel. Emellett júliustól egy teljesen új, eddig nem elérhető kedvezményes lehetőséget kaptak a gyermeket vállaló családok: a babaváróról van szó, amely egy tízmillió forintos, szabadon elkölthető hitel, persze lakáscélra is fordítható. Azt, hogy pontosan milyen lökést ad a lakáshitelezésnek az új konstrukciók megjelenése, korai megbecsülni, mert rövid idő telt el. Most inkább azt nézzük meg, hogy kell-e tartani a kedvezményes lehetőségektől.

Azt le kell szögezni, hogy csak az igényeljen kedvezményes vagy piaci hitelt – legyen szó költözésről vagy lakásfelújításról –, akinek valóban szüksége van rá, és képes hosszú távon fizetni az adott hitel terheit.

Nem kell túlzott eladósodástól tartani makrogazdasági szinten, ezt több mutató is igazolja.

Például az, hogy a lakossági hitelpiacon az újonnan folyósított hitelek volumene a jövedelemhez viszonyítva erősen elmarad a válság előtti szinttől, és ez visszafogja az esetleges túlzott eladósodást. A jegybanki adatok szerint a múlt év végén a lakáshitel-szerződések éves volumene nominálisan ismét elérte a 2008. évi szintet. A háztartási hitelek kibocsátásának egészét vizsgálva azonban nominálisan a 2008-as volumen 75 százalékát, reálértelemben pedig 57 százalékát tette ki. Lényeges adat az a szintén jegybanki kimutatás, amely szerint az új hitelek és a háztartások rendelkezésre álló jövedelmének aránya 2008-ban 14 százalék volt, 2018-ban pedig csak 7 százalék.

A nettó fizetések növekedése, a reálbérek emelkedése támaszt ad a lakossági hitelkeresletnek, ahogy az alacsony kamatszintek is. Szerencsére nemzetközi szinten is fordulat látszik a monetáris politikában: az Európai Központi Bank és az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed is inkább a laza feltételek irányába mozdulhat el, ezért a Magyar Nemzeti Bank is fenntarthatja az alacsony kamatszinteket biztosító laza feltételeket.

Visszatérve a fizetésekre és a lakáshitelekre, érdemes megnézni, hogy egy tízmillió forintos, húszéves futamidejű lakáshitelnél mi a helyzet. A Money.hu kalkulációi szerint a szóban forgó hitelből a legolcsóbbak kevesebb mint hetvenezer forintos havi törlesztéssel felvehetők voltak július végén. A KSH által – családi adókedvezmény nélkül – számított nettó átlagkereset 247 ezer forint volt. Vagyis a nettó átlagfizetés 28 százaléka kellene a hiteltörlesztésre. Ezzel szemben négy évvel ezelőtt a havi átlag nettó fizetés 179 ezer forintot tett ki, ebben az esetben ugyanez a hetvenezer forintos törlesztés már 41 százalékot vitt volna el belőle.

Összességében egyelőre nem kell tartani a túlzott eladósodástól, de ahhoz, hogy ez így maradjon, a hitelfelvevőknek továbbra is tudatosan kell mérlegelniük a kockázatokat.