Az uniós források érdekében

Magyarország erőteljes gazdasági növekedésében két tényezőnek, a makropénzügyi stabilitásnak és az uniós forrásoknak meghatározó szerepük van. Bár a költségvetési politika számos tartalmi részlete és az intézkedések bevezetésének módja is bírálható, a magyar kormánynak sikerült az államháztartás hiányát tartósan alacsony szinten tartania, és ezzel a GDP-arányos államadósságot is csökkentette. Ez a gazdaságpolitika alkalmasnak bizonyult a külföldi befektetők bizalmának visszaszerzésére, még úgy is, hogy közben a kormányzat időről időre konfrontálódott az Európai Unió intézményeivel.

A retorikai élénkítés mellett a kormány valójában meglehetősen szigorú fiskális politikát folytatott, és ennek köszönhetően ma a magyar gazdaságpolitikának érdemi mozgástere van egy esetleges költségvetési élénkítésre.

Ez egy jövendő válsághelyzetben fontos fegyvertény lehet – szemben a 2008 végétől elmélyülő európai adósságválság időszakával, amikor az akkori kormánynak nem maradt érdemi költségvetési eszköztára a válság hatásainak kompenzálására.

A kedvező költségvetési helyzet az uniós források kiegyensúlyozott ütemű felhasználása szempontjából is fontos: amikor például a pénzfelhasználási viták miatt a magyar kormány csak késve jutott hozzá a brüsszeli forrásokhoz, különösebb nehézség nélkül meg tudta előlegezni a kifizetéseket a pályázatokon nyertes hazai vállalkozásoknak és intézményeknek. Azt, hogy az EU-támogatások mennyire fontosak a magyar gazdaságnak, jól mutatja, hogy a kormány késznek mutatkozott több tízmilliárd forint értékű szabálytalan pénzfelhasználás miatt a büntetés megfizetésére, és a nyár elején az Európai Bizottság kívánalmainak megfelelően módosította az uniós pályázatokhoz kapcsolódó közbeszerzések rendszerét is. Cserébe augusztus óta több százmilliárd forint értékben áramlottak európai támogatások a magyar költségvetésbe, ami a közeljövőben is segíti a hazai gazdasági növekedést.

A következő időszakban azonban a Magyarország számára elérhető EU-források számottevő visszaesésével kell számolni. A Brexit önmagában jelentősen csökkenti az uniós költségvetési tortát, hiszen az Egyesült Királyság az Európai Unió egyik nagy nettó befizető tagállama volt. Ráadásul ennél jóval nagyobb lesz a forráscsökkenés, aminek több oka is van. Egyrészt az Európai Bizottság reagált arra a nyomásra, amelyet a nyugat- és észak-európai nettó befizető tagállamok fejtenek ki az uniós költségvetés méretének csökkentése érdekében: a GNI arányában a korábbi 1,13 százalékos helyett csupán 1,11 százalékos közös európai kasszát javasolt. Mi több, a bizottsági javaslat szerint a felzárkóztatásra és az agrártámogatásra fordítható támogatások aránya a korábbi 70 százalékról 60 százalékra mérséklődne.

Ezek a változások reálértelemben mintegy 25 százalékkal csökkentenék a Magyarország számára rendelkezésre álló európai támogatásokat, miközben nagymértékben meg kellene emelni a társfinanszírozási arányt.

Meglehet azonban, hogy ennél jóval nagyobb forráscsökkenésre számíthatunk. Németország, az EU gazdaságilag legerősebb országa ugyanis legfeljebb a GNI 1 százalékát kitevő EU-költségvetést támogat, ami azt vetíti előre, hogy a végső alku szerint a közös költségvetés kisebb lesz a bizottsági javaslatnál. Mi több, az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Finnország politikai vezetése láthatóan nagyon elszánt, hogy a regionális fejlesztési támogatások kifizetésének feltételéül szabja a jogállamiság kritériumainak teljesülését – ami az európai megítélés szerint problematikus például Magyarország esetében. A finn kezdeményezést sajtóértesülések szerint az észak- és nyugat-európai tagállamok döntő többsége támogatja. A magyar kormánynak az EU következő hétéves pénzügyi keretéről folyó októberi vita kezdetéig kell megnyugtató választ találnia erre a problémára. Ehhez a diplomáciai ügyesség aligha elegendő, a jogállamiság területét érintő tartalmi változások is szükségesek.