Digitális népfőiskolákat szerte az országban!

Az IMD svájci versenyképesség-kutató szep­tember 26-án jelentette meg legfrissebb, 63 országot tartalmazó digitális versenyképességi rangsorát. A listát az Egyesült Államok és Szingapúr vezeti. Az első tíz helyezett között csak három EU-s ország van: Svédország, Dánia és Finnország. Magyarország a 43., ami háromhelynyi pozíciójavulás a 2017-es helyezéshez képest. A V4-es országok digitális versenyképességi listáját 33. helyével Lengyelország vezeti. Magyarország Csehország után a 3. helyen van.

Az IMD három mutatócsoport alapján vizsgálja az országok eredményeit. Ezek

Az első két mutatócsoport esetén négy, a harmadiknál pedig egy helyet javítottunk.

A tudás és képességek mutatócsoport három részterületet vizsgál: a mostani tudás színvonalát, az oktatás és továbbképzés adatait és a tudományos, műszaki területeket jellemző adatokat, például az egy főre jutó kutatás-fejlesztési ráfordításokat és a csúcstechnológiás témákban benyújtott szabadalmakat.

A technológiai színvonal mutatócsoport a fejlesztésre rendelkezésre álló forrásokat, például a kockázati tőke elérhetőségét elemzi.

Végül a jövőre való felkészültség a digitális megoldások üzleti és társadalmi elterjedtségét, például az e-kormányzás fejlettségét, a cégek infokommuni­kációs felkészültségét és a társadalom infokom­muni­kációval kapcsolatos hozzáállását értékeli. A mutatók között vannak statisztikai mérésekből származó adatok és kérdőíves felmérésen alapuló vélemények is. A vizsgált mutatók száma 51.

Közöttük a legjobb helyezésünk a technológiai színvonal csoportba tartozó internetes szolgáltatások gyorsasága (10. hely) és a mobil széles sávú internetre előfizetők aránya (6. hely) tekintetében van.

De nem állunk rosszul az oktatásra szánt állami ráfordítások GDP-arányos értékében sem (20. hely).

Ugyanakkor gyenge a pozíciónk a felsőfokú oktatási eredmények és a felnőttképzés vonatkozásában (47. és 48. hely). Rosszul állunk továbbá kiberbiztonság (51. hely), vállalati felkészültség (50. hely), big data elemzési lehetőségek hasznosítása (50. hely) és általában a teljes társadalom digitális és technológiai felkészültsége tekintetében (61. hely). Ez utóbbit megerősíti egy friss EU-s tanulmány is (Eurostat Regional Yearbook 2019). A tanulmány egy felmérésre hivatkozik, amelyben azt kérdezték meg, hogy a vizsgálatot megelőző évben részt vett-e a megkérdezett bármilyen, a digitális képességeit javító képzésben.

A felmérés eredményeit a tanulmány regionálisan is bemutatja, különválasztva a nagyvárosokban, kisvárosokban és a falvakban élő válaszadókat.

Magyarország összességében a 21. helyen van. Ám a falvakban élők képzésben való részvétele tekintetében már csak a 26. hely a mienk. Figyelemre érdemes, hogy a többi V4-es ország eredményei sokkal jobbak, és náluk a regionális szakadék is kisebb.

De érdemes megvizsgálni a gyakran utolérni tervezett célpontként említett Ausztria adatait is, főleg azért, mert a jelenlegi digitális eredményei előrevetítik fejlődésének a gyorsaságát is. Mi pedig nem a mai eredményeihez szeretnénk felzárkózni. Ausztria 23 hellyel előttünk, a 20. pozícióban van. Technológiában alig maradunk le: csupán négy hellyel előz meg bennünket. A tudás és képességek, valamint a jövőre való felkészültség tekintetében viszont egyaránt 34 hellyel van előttünk. A már idézett, a digitális tudás bővítésével kapcsolatos EU-s felmérés adatai szerint Ausztria kilenc hellyel előz meg bennünket úgy, hogy a városi és a vidéki lakosság képzésben való részvételi aránya között alig van különbség.

Az IMD digitális versenyképességi elemzése Magyarország vonatkozásában tehát hasonló képet mutat, mint néhány korábbi OECD-s és EU-s versenyképességi és innovációs tanulmány: azt, hogy

Különösen lényeges lenne a regionálisan kiegyensúlyozott tudásszint, hiszen a szétszakadtság ellehetetleníti az országosan harmonikus fejlődést.

Az egész társadalom digitális tudásszintjének érezhető emelése nélkül versenyképességet sem lehet javítani, és a gazdasági növekedést sem lehet tartósan magasan tartani. És akkor még nem is említettük azt, hogy tudás nélkül milyen esélyeik lesznek azoknak, akiknek a munkahelyét a robotizáció megszünteti majd.

Ezért a hardverberuházások mellett, amelyek jól mérhetők és a GDP növelését is támogatják, átfogó regionális programra van szükség a képességek felzárkóztatása céljából.

Lehetséges módszer „digitális népfőiskolák” indítása szerte az országban. Tudásforrásként pedig hasznosítani lehetne a felsőfokú oktatási hálózatot. Enélkül ugyanis megmarad a fejlődést akadályozó nagy szakadék: Nyugat-Magyarországon a csúcstechnológiás tesztpálya és a hozzá kapcsolódó tudásközpont körüli tudásfelhasználás, a nagyvárosokban az „okosvárosok” beruházásainak valószínű tudásbővítő hatása, sok helyen pedig a digitális írástudatlanság. Vagyis miközben örülhetünk annak, hogy összességében javítottuk a pozíciónkat, nem dőlhetünk hátra, hiszen ha mások hatékonyabban mozgósítják a humán vagyonukat, akkor a technikai eredményeink ellenére is lemaradhatunk.