Német recessziós kirakós

Az elmúlt hónapokban folyamatosan hallhattuk a negatív híreket a német ipar állapotáról, azon belül is kifejezetten az autóipar gyengélkedéséről. Az utóbbi kibocsátása éves szinten már tavaly november óta esik, a bizalmi indikátorok pedig további zsugorodást vetítenek előre. Ez önmagában még nem is lenne olyan nagy probléma, de a lassulás már begyűrűzött más ágazatokba is. Németország GDP-je 2019 második negyedévében negyedéves szinten csökkent, és ha ez folytatódik, akkor 2011 óta először recesszió alakulhat ki. A részletekből kiolvasható, hogy leginkább a német (és egyben az európai) gazdaság motorja, az autógyártás felelős a lassulásért, de mi lehet a mögöttes ok?

Az első, ami rögtön az eszünkbe juthat, hogy az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború érinti negatívan az iparágat. Ez logikusnak is tűnik, hiszen a német autógyártás számára Kína a legnagyobb célpiac: minden harmadik BMW és Mercedes ide érkezik, és a Kínában vásárolt új autók negyede német márkájú. A kereskedelmi háború hatására gyengült a kínai fogyasztói bizalom, és ezzel együtt az új gépjárművek eladási száma húsz év után tavaly először csökkent, sőt már 13 hónapja tart ez a trend. A részleteket tekintve azonban azt láthatjuk, hogy a német új autók eladása ugyanebben az időszakban bővült. Eszerint mégsem a kereskedelmi háború a fő oka az autóipari visszaesésnek.

Ami sokkal inkább visszavetette a német autóipart, az az új károsanyag-kibocsátási szabályozás. Az EU-hoz és az USA-hoz hasonlóan több kínai tartományban már idén (a többiben pedig a jövő évtől) hatályba lépő szabályozás elsősorban a dízeljárműveket érinti, amelyeknek az aránya számottevő a német exporton belül. Tehát hiába nőtt Kínában a német autók forgalma, mivel ennek oka főleg a korábban felhalmozott készletek leépítése, miközben az új megrendelések száma erősen visszaesett. Európát tekintve azt láthatjuk, hogy szinte mindenhol csökkent az új autók eladása. Összességében tehát az ágazatnak számos kockázattal kell szembenéznie, például a kereskedelmi konfliktus további éleződésével, ami súlyos veszteséget okozhat a legfőbb piacokon, és az európai kereslet további ciklikus csökkenésével. Emellett Kínában idén kifut egy tetemes autóvásárlási adókedvezmény, amely a kisebb német autók keresletét növelte. Az új szabályozással, valamint a környezettudatosság elterjedésével együtt jár az is, hogy folyamatosan az elektromos járművek és az alternatív közlekedési megoldások (például autómegosztás) felé mozdul el a piac, ami hosszabb távon is kihívás a hagyományos technikák számára.

Az autóipar gyengélkedése súlyos problémát okoz a német gazdaságnak, ami láthatóan nem oldódik meg rövid időn belül. A technológiaváltás a gyártóknál jócskán elhúzódhat, elsősorban a gazdaságpolitikának kell lépnie, ha célja a recesszió elkerülése. Az Európai Központi Bank részben erre hivatkozva jelentett be újabb gazdaságösztönző lépéseket, ami azonban a korábbinak csupán a töredéke, ezért nem számíthatunk túl nagy hatásra. Eszerint a fiskális politikán a sor, hogy állami költekezéseken keresztül élénkítse a gazdaságot.

A rekordalacsony, erősen negatív német tízéves állampapírhozamok lehetőséget adnak arra, hogy az állam növelje a keresletet a gazdaságban, miközben a hitelezők fizetnek azért, hogy kölcsönadhassanak. Az erős igény és a jó lehetőség ellenére a német kormány egyelőre szigorúan tartja magát a 2014 óta bevett többletes költségvetés és adósságcsökkentés politikájához. Idén júliusban először nyilatkozta azt a kormány, hogy talán hajlandó lazítani a költségvetési politikáján, azzal a kikötéssel, hogy az extra kiadásnak klímavédelmi célokat kell szolgálnia. Ám látszólag azóta sincs konszenzus a kormány részéről, hogy növeljék-e a kiadásaikat, és ha igen, akkor mire fordítsák ezt az összeget, pedig például az állami fizikai és digitális infrastruktúra jócskán elavult, tehát lehetne rövid távon is megtérülő beruházásokra fordítani a többletforrásokat. Olaf Scholz német pénzügyminiszter megerősítette, hogy csak súlyos válság esetén hajlandók feloldani a költségvetési szigort.

A német gazdaságpolitika tehát kockáztat, pedig a válságkezelés sokkal nagyobb költséggel járhat, mint a megelőzés.