Az eurózóna kétszázalékos fixációja

Az európai gazdaságpolitikai vitákat korábban a hármas szám dominálta, nevezetesen az, hogy az egyes EU-tagállamok államháztartási hiánya nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát. Mostanában pedig a kettes szám kerítette hatalmába a gazdaságpolitikai döntéshozókat az Európai Központi Bank (EKB) 2 százalékos inflációs célja formájában. Habár az EU működéséről szóló szerződés nem határozza meg az árstabilitás fogalmát, az EKB, amelynek az egyetlen hivatalos feladata az árstabilitás biztosítása, néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy az árstabilitás „2 százalék alatti, ám ahhoz közeli” inflációt jelent középtávon.

Az EKB ezt a célt szentnek és sérthetetlennek tartja, viszont hosszú ideje nem képes ezt teljesíteni. Ez azonban nem csak az EKB-ra igaz: a legtöbb fejlett gazdaságban az infláció csaknem egy évtizede tartósan a 2 százalékos szint alatt áll. Úgy tűnik, hogy az inflációs célnál alacsonyabb mértékű drágulás nem volt káros hatású a gazdaságban. A foglalkoztatottság mértéke az eurózónában folyamatosan növekszik, a munkanélküliség rekordalacsony szintre esett vissza. Az EKB azonban attól tart, hogy a hitelessége forog kockán, és az inflációs cél elhagyását nem tekinti szóba jöhető megoldásnak.

Az EKB az eurózóna lehetséges visszaesésének vagy az enyhe recesszió­nak a lehetőségét további érvként használja fel arra, hogy miért veszi igénybe az összes elérhető szakpolitikai eszközt a monetáris politika további lazítására. Ez elsőre észszerűnek tűnik, annak ismeretében azonban, hogy az EKB-nak csak a középtávú árstabilitásra kellene ügyelnie, a gazdasági ciklusokra pedig nem, a gazdasági visszaesés kockázata nem lehet érv a lazább monetáris politika folytatása mellett.

Amiért az infláció 1 százalék körül ragadt, és nincs esély arra, hogy a közeli jövőben bármikor eléri a 2 százalékhoz közeli szintet, az EKB egyre erősebben sürgeti az eurózóna tagállamainak kormányait, hogy lazítsák a költségvetési politikájukat. Ez valamelyest meglepő, hiszen a maastrichti szerződés az árstabilitás biztosításának felelősségét a monetáris és nem a fiskális politikára ruházta.

Valójában úgy tűnik, hogy egyre jobban teret nyer az a gondolat, amely szerint az EKB 2 százalékos inflációs célja előbbre való minden szabálynál. A legtöbb eurózóna-tagállam például az úgynevezett fiskális paktumnak megfelelően alkotmányba foglalt költségvetési szabállyal rendelkezik, amely előírja, hogy a ciklikusan kiigazított deficit nem haladhatja meg a GDP 0,5 százalékát. Az eurózóna átlagos mutatója azonban jelenleg 1 százalék körül áll, ami azt mutatja, hogy a tagállamok nem tartják be a fiskális paktumot.

Egyszerű a logikája annak az elgondolásnak, hogy az inflációs cél elérése minden mást felülír:

az alacsony infláció ugyanis valamekkora (feltehetően rejtett) gazdasági pangásra utalhat. A politikai döntéshozók így ezt a logikát használhatják fel az expanzív fiskális és monetáris intézkedések igazolására még akkor is, amikor a növekedés elégséges szintű, és a munkanélküliség csökken.

Ez az érv azonban elég gyenge lábakon áll, mivel a gazdasági pangás (beleértve a munkanélküliséget) és az infláció közötti kapcsolat az utóbbi években szinte mindenhol felbomlott. Ez a kapcsolat ma már kevésbé egyértelmű, ami miatt nehezebb igazolni azt az álláspontot, hogy a politikai döntéshozóknak a gázpedálra kellene lépniük csak azért, mert az infláció nem éri el a 2 százalékot.

Ennek ellenére az expanzívabb politikát támogató nézetek egyre jobban teret nyernek. A megszorítások évei után a kormányzatok végre találtak egy hivatkozási alapot a nagyobb fokú költekezésre. A jegybankárok támogatják ezt az érvelést. Talán nem fejezik ki nyíltan, de aktívabb fiskális politikát szeretnének, amivel közvetetten elismerik, hogy nem képesek teljesíteni az inflációs céljukat.

Hosszabb távon ez az irány növelni fogja az államadósságok mértékét. Bár az ultraalacsony kamatok egy ideig valószínűleg fenntarthatóvá teszik ezt a helyzetet, a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a magas adósságszint előbb-utóbb pénzügyi válságot okoz. Kiderül majd, hogy e téren a mostani időszak valóban különbözik-e a korábbiaktól.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org