Jó irány a technológiai korszerűsítés bátorítása, de…

Egy egyetemi kutatás keretében észak-magyarországi cégeknél vizsgálódtunk, hogy mennyire korszerű a termelésirányítási rendszerük, anyagmozgatási és gépkarbantartási gyakorlatuk. A vizsgált cégek többsége külföldi lánc beszállítója volt, közöttük többen a járműiparhoz kapcsolódtak. A gyárlátogatáson többször is feltűnt, hogy vagy az ember állt, vagy a gép. Amikor megkérdeztük ennek okát, a tipikus válasz az volt, hogy vagy anyag nincs, vagy a gép hibásodott meg. Amikor a vezetőktől arról érdeklődtünk, hogy miért nincs az anyag időben biztosítva a munkásnak, és hogy miért romlanak el gyakran a gépek, miért nincs tervszerű megelőző karbantartási rendszer, többször azt a választ kaptuk, hogy nem olyan óriási veszteség, ha áll a munkavállaló, hiszen „olcsó”. Azonnal hozzá kell tennem, hogy ez a felmérés több mint öt éve történt. Éppen ötévesek az Eurostat kapcsolódó adatai is (2014-ből valók), amelyek szerint a folyamatinnovációt megvalósító cégek aránya Magyarországon 4,2 százalék (EU-s átlag: 8,3 százalék). Bár az adatok nem frissek, de az összefüggés fontossága ma is időszerű. Nagyon valószínű ugyanis, hogy egyes cégeket visszatarthat a technológia és a menedzsmentmódszerek korszerűsítésétől az, hogy az olcsó munkaerő mellett az ilyen irányú befektetés nem hoz látványos eredményjavulást, gyors megtérülést. Manapság újabb érvként néha szóba kerül az is, hogy a cég azért nem állít be nagyon korszerű és drága gépet, mert nem meri rábízni a működtetését a kevéssé képzett munkavállalókra.

Ezek a példák – még ha nem általánosak is – azért fontosak, mert szorosan kapcsolódnak az innovációs problémákhoz. Ugyanis az innovációs tevékenység fontos eleme a folyamatinnováció, a technológiai és a menedzsment-innováció is. Ha ugyanis rövid távon a tudáshiány gátolja a korszerűsítést, vagy az alacsony munkaerőköltség miatt nincs elég erős késztetés a fejlesztésre, javításra, azaz innovációra, akkor az egyrészt rontja a termelékenységjavítás esélyeit, másrészt hosszabb távon a versenyképesség romlásával is járhat. A termelékenységjavítás legmegbízhatóbb forrása ma már éppen az innováció, különösen a folyamat-, a menedzsmentinnováció és a termelésirányítási rendszer innovációja. Az elsősorban alacsony költségekkel való versenyzés ráadásul nehezítheti a nyitást az igényesebb piacok felé, és sokkal „véresebb” versenyre kényszerítheti a céget az olyan piacokon, ahol mindenki inkább árral, mint tudástartalommal vagy minőséggel versenyez. Az Eurostat legfrissebb jelentése szerint Magyarország még mindig az alacsony munkaerő-költségű országok között van, vagyis a befektetők még mindig jöhetnek hozzánk, ha elsősorban a költségoptimalizálás a céljuk. 2018-ban a legalacsonyabb munkaerőköltség az EU-ban Bulgáriában volt (ahol az órabér 5,4 euró), a legmagasabb pedig Dániában (ahol ez 43,5 euró). A magyar adat 9,2 euró. Ennél alacsonyabb értéket, a már említett Bulgárián kívül, csak Lettországban és Romániában találunk.

Figyelemre érdemes tény, hogy az innovációs teljesítmény európai uniós rangsorát 2019-ben Svédország, Finnország és Dánia vezeti, ahol a munkaerőköltség óránként 36,6, 33,6 és 43,5 euró. Vagyis a leginnovatívabb országokban egyben a munkaerő költsége is a legmagasabbak között van. Ezekben az országokban nagy az innovatív cégek aránya (Dánia: 52 százalék, Svédország: 54 százalék, Finnország: 65 százalék, a magyar adat 29 százalék), miközben a feldolgozóiparban az alacsony és közepesen alacsony technológiai színvonalú munkahelyeken kevesen dolgoznak (Dánia: 6,5 százalék, Svédország: 5,6 százalék, Finnország: 8,5 százalék, a magyar adat 12,6 százalék), továbbá a 30–34 éves korcsoportban magas a felsőfokú végzettségűek aránya. (Dánia: 49,1 százalék, Svédország: 52 százalék, Finnország: 44,2 százalék, a magyar adat 33,7 százalék).

Ezek az adatok arra világítanak rá, hogy a versenyképességhez innovációra, innovatív cégekre, korszerű technológiára és tudásra egyaránt szükség van. A korszerű technológiák működtetése, az innovatív ötletek megszületése nem képzelhető el felkészült szakemberek nélkül. Éppen ezért rendkívül időszerű a Pénzügyminisztérium új pályázati kezdeményezése, amely az innovációra vállalkozó, korszerű technológiát alkalmazni akaró és tudó vállalkozásokat célozza meg. Jó az a gondolat is, hogy a termelékenységet jelentősen javítani tudó cégek kedvezőbb feltételekkel juthassanak hozzá a pályázati lehetőségekhez. A termelékenység növeléshez azonban nem lesz elég az új, korszerű technológia, az új gépek beszerzése. Ahhoz korszerű folyamat- és innovációmenedzsment-módszerek alkalmazására és a munkavállalók szakmai továbbképzésére is pénzt kell szánni. De fontos a stratégiai szemléletváltás is: azaz a cégeknek át kell állniuk az olcsóság helyett a tudással, innovációval való versenyzésre. Jó lenne, ha a pályázati kiírás bátorítaná ezt az átalakulást is.