A digitálispénz-forradalom

Mennyire radikálisan változtatja majd meg a digitális pénz a csereforgalmak menetét, és azt, hogy miként gondolkodunk a pénzről? Azzal, hogy a digitális fizetések terén az innovációk rohamosan haladnak előre, a Világgazdasági Fórum és más nemzetközi intézmények figyelme erre a területre irányul.

Függetlenül attól, hogy a Facebook saját digitálispénz-kísérlete, a libra miként halad majd előre, már most világszerte egyfajta ébresztő a cégek és a politikai döntéshozók számára.

Ha már forradalomnak kell lennie, akkor inkább csináljuk, mint hogy elszenvedjük

– mondta egykor Otto von Bismarck. A politikai döntéshozók számára nem az a kérdés, hogy meg kell-e próbálniuk formálni a digitális pénz forradalmát, hanem az, hogy ezt miként tegyék.

A digitális pénz kérdése már fő csatatérnek számít a pénzügyi szektorban, a technológiai vállalatok, a fizetési folyamatokat feldolgozó cégek és a bankok azért versengenek egymással, hogy a kiépülő platformalapú gazdaság kapujává váljanak. A nyertes jutalma óriási lehet.

Kínában az Alipay és a WeChat Pay már a mobilfizetések több mint 90 százalékát ellenőrzi.

Az elmúlt három évben a négy legnagyobb, tőzsdén lévő fizetési cég – a Visa, a Mastercard, az Amex és a PayPal – értéke nagyobb mértékben nőtt, mint a Facebook, az Apple, az Amazon, a Netflix és a Google (FAANG cégek). Bizonyos értelemben így a libra későn szállt be a versenybe.

A digitális pénz által kínált lehetőségek egyértelműek.

A nyugati országokban a pénz mozgatása igen költségesnek és nem hatékonynak számít, és akik ennek a folyamatnak a végén a legtöbbet fizetik, gyakran azok, akik a legkevésbé tehetősek.

Ahogy az angol jegybank (BOE) számára készített idei jelentésemben fogalmaztam, ezen folyamatok fejlesztése jelentős nyereséget és társadalmi hasznot eredményezhet.

Az igények – és a potenciális hasznok – még nagyobbak sok feltörekvő gazdaságban, különösen a határon átnyúló fizetések esetében. A Világbank szerint a nemzetközi peer-to-peer átutalások átlagos költsége körülbelül az összeg 7 százalékát teszi ki. Terveznek olyan megoldásokat, amelyek a fő fizetési csatornák fejlesztését célozzák.

A TransferWise például azt állítja, hogy ügyfelei számára a határon átnyúló transzferek átlagos költségét 0,74 százalékra csökkentette.

A kevésbé kitaposott fizetési útvonalak azonban továbbra is kihívást jelentenek a pénzmosás elleni szabályok és az adatok nem megfelelő minősége okozta akadályok miatt.

Azon aggályok ismeretében, amelyeket a libra bevezetése váltott ki, néhány jegybank elkezdte felmérni saját digitális tokenek kibocsátásának lehetőségét. Más jegybankok pedig a digitális pénz által előidézett összetett jogi és szabályozási kihívásokat vizsgálják, hogy a monetáris és pénzügyi stabilitást meg tudják védeni. Az amerikai Federal Reserve kormányzótanácsának egyik tagja, Lael Brainard nemrégiben azt mondta, hogy

a kriptovaluták kockázatai felülmúlják az előnyeiket.

Ezzel szemben a kínai jegybank (PBOC) teljes gőzzel halad előre e téren, bár nem a kriprovaluták hívei által vizionált decentralizált vagy „engedély nélküli” blokkláncmodell felé. A PBOC a pénzügyi kriptográfiát arra kívánja használni, hogy tokeneket bocsásson ki mainstream bankok számára, amelyeket aztán a meglévő kétszintű bankrendszeren belül továbbítanak az ügyfeleknek.

Így ha az Európai Központi Bank (EKB) vagy más jegybank szeretne az első olyan központi bank lenni, amely digitális pénzt bocsát ki, akkor itt a lehetőség.

A digitális pénz jelentette opciókat vizsgáló politikai döntéshozók számára a BOE-nek készített jelentésemből öt ajánlást javasolnék megfontolni.

Először is a monetáris hatóságoknak létre kellene hozniuk az alternatív fizetési metódusok kapcsolódását lehetővé tevő infrastruktúrát. A magánszektor akkor bontakozhat ki, amikor a jegybankok innovációs platformként működnek, ahogy azt a brit jegybank kormányzója, Mark Carney mutatta be úgy, hogy nem banki fizetési cégeknek hozzáférést biztosított a BOE fizetési rendszeréhez. A siker azonban azon is múlik, hogy az új szolgáltatók milyen könnyen tudnak a jegybanki infrastruktúrához hozzáférni. Ehhez ugyanis jól megtervezett felületek (interface) szükségesek, amelyeken keresztül az információk áramolhatnak.

Másodsorban, a politikai döntéshozóknak be kellene vezetniük a fizetési szabályozások új körét. A szabályokat modernizálni kell, hogy megfeleljenek a jelenlegi rendszer növekvő komplexitásának és változó kockázatainak.

Ahogy a fizetések költsége csökken, az adatok értéke növekedni fog. Az adatmegosztásra, -biztonságra vonatkozó szabályok többsége kezdetleges.

Az új belépők rohama miatt a szabályozások különböző szintjeinek megalkotására (tiering) lehet szükség – ahogy ez Szingapúrban történt –, illetve a fizetési cégek stressztesztjére, amellyel a pénzügyi kapacitások és a kiberbiztonsági védelmi képességek felmérését végeznék el.

Harmadsorban, a kormányzatoknak elő kell segíteniük a jobb digitális azonosítást, amely döntő fontosságú a pénzügyi inklúzió javításában, a kibercsalások megfékezésében és a költségek csökkentésében.

Néhány ország már érdemi előrelépést tett ezen a téren. India például jórészt megoldotta az azonosítási problémákat az Aadhaar programjával, amely radikálisan leegyszerűsítette azt a folyamatot, amelyen keresztül a hálózatok azonosítják az ügyfeleiket. Azoknak az országoknak több munkára lesz szükségük ez ügyben, ahol nem volt hagyománya a személyi igazolványok kiadásának. Ezeknek az államoknak a kormányzatai azonban együttműködhetnek a magánszektorral, vagy a meglévő magas minőségű adatállományt – mint az útlevél- vagy adóazonosító számok – használhatják.

Negyedsorban, minden országnak támogatnia kellene az erősebb üzenetküldési standardokat a határon átnyúló fizetések fejlesztése, a költségek csökkentése és a csalások megakadályozása érdekében. Ahogy a postai irányítószámok segítenek a levelek megfelelő címre való eljuttatásában, úgy lehet hasznos a fizetési megbízás küldőjének és fogadójának jobb címkézése.

Ötödsorban, döntő fontosságú, hogy a politikusok kidolgozzák a készpénz kivezetésének menetrendjét. Svédországban a készpénzzel való fizetések 80 százalékkal estek vissza az elmúlt évtizedben, és sok más fejlett piac is csak öt-tíz évvel van lemaradva e téren.

A digitális fizetéseknek sok előnyük van, azonban a svéd tapasztalatok azt mutatják, hogy koordinált terv nélkül a változás azzal a veszéllyel jár, hogy néhány társadalmi csoport kiszorul belőlük.

Ahogy a fizetési szokások változnak, minden országnak szüksége van egy olyan stratégiára, amely a fizetési infrastruktúra – beleértve a széles sávú és mobilhálózatokat – fejlesztését szolgálja annak érdekében, hogy senki se rekesztődjön ki a folyamatokból.

A fizetési innovációk szédítő tempóban haladnak előre. Lehet, hogy néhány elképzelés nem valósul meg, miközben másokat át kell szabni ahhoz, hogy képessé váljanak kereskedelmi célú felhasználásra. Más kérdések, mint a piaci dominancia vagy a kiberbiztonsági kockázatok, kétségkívül egyre inkább előtérbe kerülnek majd a terület szabályozásáról szóló szakpolitikai viták során. Összességében azonban elmondható, hogy egy megfelelően kialakított, csalásmentes, megbízható globális fizetési rendszer gazdasági és társadalmi előnyei valószínűleg felülmúlják a kockázatait.