Hogyan árnyalhatják az MNB nyugdíjfejlesztési javaslatait a német rendszer gyakorlati példái?

Németországban nő az aggodalom, hogy az állami nyugdíjrendszer nem lesz képes elegendő ellátást nyújtani időskorban a társadalom gyors demográfiai öregedése miatt. Ezért a kötelező állami nyugdíj mellett fontos szerepet szánnak a foglalkoztatói és a privát nyugdíjmegoldásoknak, vagyis erősítik azt a közfelfogást, amely szerint minden ember saját maga is felelős a saját időskori anyagi biztonságának a megteremtéséért. Éppen ez a cél Magyarországon is, elegendő belelapoznunk az MNB idei versenyképességi programjába. Nem érdektelen áttekintenünk, lehet-e tanulnunk a német állami nyugdíjrendszer és kiegészítő rendszerei példájából.

Függjön-e a fölnevelt gyermekek számától a nyugdíj?

Az MNB javaslatcsomagjában azt az erőteljesen támogatott javaslatot, hogy az anyák nyugdíját függővé kellene tenni attól, hány gyermeket neveltek föl, mindenképpen érdemes a német példa tükrében is megvizsgálni.

Mindenekelőtt érdemes áttanulmányozni a 2001-ben bevezetett német nyugdíjpontrendszer felépítését és működését. E rendszerben a nyugdíj havi összegét elsősorban a nyugdíjazásig összegyűjtött nyugdíjpontok száma határozza meg. A biztosított minden biztosítási év után az adott évben elért relatív kereseti helyzetét tükröző nyugdíjpontot kap. A nyugdíjpont értékét az éves – kötelező járulék alapját képező – kereset határozza meg, amelyet a német nemzetgazdasági átlagbérhez kell viszonyítani, vagyis a személyes kereset összegét el kell osztani a nemzetgazdasági átlagbér összegével. A képletnek megfelelően pontosan egy pontot ér a járulékfizetők átlagos kereseti szintjének megfelelő kereset.

A kereset alapján meghatározott nyugdíjponthoz hozzá kell adni a járulékfizetéssel nem járó, de biztosítási időnek minősülő tartamok után járó pontokat is. Ezáltal viszont a kisgyermekek nevelése önmagában megalapozhatja az öregségi nyugdíjra való jogosultságot. A német öregségi nyugdíjhoz minimálisan szükséges biztosítási időtartam ugyanis csak öt év (60 hónap). A gyermeknevelés után a gyermek hároméves koráig a szülők évente egy pontot, összesen egy gyermek után három pontot kapnak. Ez a rendelkezés két gyermek esetében már önmagában megalapozhatja egy szülő nyugdíjjogosultságát: ha valaki legalább öt évig él Németországban, és ezalatt felnevel legalább két kisgyermeket legalább hároméves korukig, akkor anélkül is önálló nyugdíjjogosultságot szerez, hogy keresőtevékenységet folytatott volna.

Mi indokolhatja a jóléti alap(ok) létrehozását?

A nyugdíj összegét az aktuális nyugdíjérték mint szorzótényező révén befolyásolja a német gazdasági fejlődés éves alakulása. Az aktuális nyugdíjérték megegyezik annak a havi nyugdíjnak az összegével, amely egy átlagkeresőt illetne meg a tárgyévben. A törvény garantálja, hogy a tárgyévet követő évi aktuális nyugdíjérték semmilyen esetben sem lehet kisebb, mint a tárgyévi aktuális nyugdíjérték. Ha a valóságban kisebb lenne, akkor ezt nem tükröztetik az adott évi aktuális nyugdíjértékben, hanem a jövőbeni növekedés terhére számítják be. A nyugdíj összegét emellett a fenntarthatósági szorzótényező is befolyásolja, amely a nyugdíjrendszer függőségi rátájának a változását méri, vagyis azt, hogyan változik a járulékfizetők száma a rendszer által fizetett ellátásokban részesülő nyugdíjasok számához képest. A két tényező alkalmazása a német bruttó helyettesítési ráta csökkenéséhez vezet, mivel az aktuális nyugdíjérték növekedése elmaradhat a bruttó nemzetgazdasági átlagbér növekedésétől. Ez a megoldás lassítja a nyugdíjrendszer GDP-arányos kiadásainak a növekedését, vagyis a demográfiai öregedés miatt növekvő finanszírozási terhek elviselhető mértéken tartását célozza. Ez is bizonyítja, hogy a német állami nyugdíj csak az egyik összetevő az időskori megélhetés biztosításában, a másik két összetevőnek – foglalkoztatói nyugdíj, magánnyugdíj – is kiemelt szerepet kell játszania.

Az MNB versenyképességi javaslatai között hasonló elv vezérli az önkéntes nyugdíjpillér megerősítésére irányuló szándékot, vagyis a jóléti alap(ok) tervezett létrehozását, amely egységes ernyő alá vonná az önkéntes pénztári működést, és többfunkcióssá tenné az egyéni számlák felhasználását. A jóléti alapok létrehozása előtt a fentieken túl érdemes behatóan tanulmányozni a fejlett német foglalkoztatói és magánbiztosítási nyugdíjpillérek működését. Ez utóbbi tekintetében különösen a Riester-nyugdíj példája méltó a magyar figyelemre is, amelynek lényege, hogy a biztosított az éves bruttó keresete legalább 4 százalékát fizeti be a Riester-számlájára, amelyet az állam évi legfeljebb 2100 euró támogatásban részesít.

Az MNB versenyképességi javaslatcsomagjában említett jóléti alap a német megoldásokhoz sok tekintetben hasonlító elvekre épülhet, különös tekintettel az alanyi jogú tagság (auto-enrollment) és a választható kilépés (opt-out) megoldásra, valamint az állami hozzájárulás bevezetésére.

Hogyan lehet hatékonyabban növelni az idősebb korosztályok aktivitási rátáját?

Az MNB versenyképességi programjában is kiemelten szerepel a nyugdíjas, illetve nyugdíjközeli korcsoportok foglalkoztatási arányának erőteljes növelése, amelyhez szintén érdemes a német ösztönző intézkedéseket áttanulmányozni.

Németországban a munkából a nyugdíjba való átmenet rugalmasabbá tétele érdekében Flexirentengesetz címmel 2016-ban új törvényt fogadtak el, amelynek alapján a korábbinál sokkal rugalmasabb módokon lehet a korhatár betöltése előtt keresőtevékenységet folytatni és a nyugdíjjogosultságot tovább növelni.

Magyarországon a német példát is magában foglaló nyugdíjközeli munkavégzési szabályozás jelentősen hozzájárulhat az idősebb évjáratok (ismételt) munkába állásának elősegítéséhez. A 65 év feletti magyarok arányszáma – ami pontosan tükrözi a lakosság öregedését – nagyon gyorsan nő: ma minden hatodik, tíz év múlva már minden negyedik, 2050 körül pedig már minden harmadik magyar 65 évesnél idősebb lesz, vagyis a munkaerő iránti igényt egyre nagyobb részben csak a nyugdíjasok köréből lehet majd kielégíteni. Minden olyan magyar intézkedés, amely – például a német minta figyelembevételével – megkönnyíti és erőteljesen ösztönzi az idősebb évjáratok tagjainak munkaerőpiaci aktivitását, jelentősen enyhítheti a gazdasági fejlődést több területen súlyosan akadályozó munkaerőhiányt, egyúttal ellensúlyozhatja a fejlettebb EU-tagállamok demográfiai szivattyújának működését, amely a fiatal magyar korosztályok tömeges külföldi munkavállalásához s ezzel együtt az itthoni munkaerőpiac gyöngüléséhez vezethet.

A kötelező nyugdíjpillér mellett a foglalkoztatói és a magánbiztosítási pillérnek is kiemelt szerepet szánó német nyugdíjrendszer sok elemében mintát kínál a magyar nyugdíjrendszer jövőbeni reformjaihoz vagy finomhangolásaihoz, akár az MNB, akár a PM javaslatai szolgálnak majd ezek kiindulási alapjául.