Indokolatlan az új pénzpiaci tobzódás

Idén májusban és augusztusban az USA és Kína közötti kereskedelmi és technológiai konfliktus eszkalálódása megrázta a részvénypiacokat, és történelmileg is alacsony szintre lökte a kötvényhozamokat. Azóta azonban a pénzpiacok ismét szárnyalásba kezdtek.

A kockázatkerülési periódus hirtelen kockázatvállalási időszakra történő váltása négy pozitív fejleményt tükröz. Először is, valószínűleg létrejön az Egyesült Államok és Kína között egy előzetes (phase-one) megállapodás, amely legalább átmenetileg megakadályozza a két fél közötti kereskedelmi és technológiai háború további eszkalálódását. Másodsorban a december 12-i brit választás körüli bizonytalanság ellenére Boris Johnson miniszterelnöknek legalább sikerült egy kísérleti megállapodást kötnie a soft Brexitről az Euró­pai Unióval. Harmadsorban az USA önmérsékletet tanúsított az iráni provokációkkal szemben. Donald Trump elnök felismerte, hogy egy légi csapással háborút, illetve erőteljes olajár-emelkedést válthat ki. Végezetül az amerikai Fed, az EKB és a többi főbb jegybank a monetáris politika lazításával enyhítette a geopolitikai feszültségeket.

Mégis, jócskán van okunk azt gondolni, hogy nincs minden rendben a világgazdasággal.

Először is a legfrissebb kínai, német és japán adatok azt mutatják, hogy még mindig tart a lassulás, még ha az üteme csökkent is.

Másodsorban, bár az USA és Kína fegyverszünetet köthet, a világ két legnagyobb gazdaságának egymástól való folyamatos távolodása szinte biztosan felgyorsul majd a jövő novemberi amerikai választások után. Középtávon a legjobb, amit remélni lehet, hogy a felderengő hidegháború nem válik forróvá.

Harmadsorban, miközben Kína önmérsékletet mutat a hongkongi tömegtüntetésekkel kapcsolatban, a városban egyre rosszabb a helyzet, ami miatt valószínű, hogy 2020-ban erőszakkal számolják fel a tüntetéssorozatot. Egy fegyveres kínai fellépés pedig kisiklathat bármilyen kereskedelmi megállapodást az Egyesült Államokkal, illetve megrázhatja a pénzpiacokat.

Negyedsorban, bár a hard Brexit talán lekerült a napirendről, az eurózóna mélyülő problémákkal küzd. Németország és más olyan országok, amelyeknek lenne mozgásterük fiskális élénkítésre, továbbra is ellenzik a stimulust. Még rosszabb, hogy az EKB új elnöke, Christine Lagarde nagy valószínűséggel nem lesz képes arra, hogy biztosítsa a monetáris élénkítést, mivel az EKB kormányzótanácsának harmada már a lazítás jelenlegi körét is ellenzi. Az öregedő népesség, a gyengülő kínai kereslet, valamint az új emissziós standardoknak való megfelelés okozta kihívásokon túlmenően Európa továbbra is sebezhető a Trump által gyakran ismételt fenyegetésekkel szemben, hogy importvámot vetne ki az Európából érkező autókra.

Ötödsorban, miután most, hogy az amerikai vezetésű szankciók következtében utcai tiltakozások alakultak ki, az iráni rezsim nem lát majd más megoldást, mint hogy tovább fokozza az instabilitást a régióban, annak érdekében, hogy költségesebbé tegye Washingtonnak a jelenlegi amerikai irányvonal követését. A Közel-Keleten már most is zűrzavaros a helyzet.

Törökország szíriai behatolása sok új kockázati tényezőt okozott, beleértve az iraki Kurdisztánból történő olajellátás kérdését. A régió puskaporos hordó, amelynek a felrobbanása olajsokkot és egy kiújuló kockázatkerülési időszakot válthat ki.

Hatodsorban, a jegybankok már elérték lehetőségeik határát abban a tekintetben, hogy mit tudnak tenni a gazdaság támogatása érdekében, míg a fiskális politikát továbbra is korlátok közé szorítják a politikai megfontolások és a magas államadósságok.

Hetedsorban a globalizációval, a nemzetközi kereskedelemmel, a migrációval, a technológiai fejlődéssel szembeni populista ellenreakciók súlyosbíthatják a helyzetet a világ sok táján. Több ország is olyan intézkedéseket fogadhat el, amelyek korlátozzák az áru, a tőke, a munkaerő, illetve a technológia, az adatok áramlását.

Nyolcadik tényezőként azt kell kiemelni, hogy a Trump vezette USA vált a bizonytalanság legfőbb forrásává. Trump az Amerika az első szlogen jegyében politizál, ami azzal a kockázattal jár, hogy felszámolja a második világháború után az Egyesült Államok és szövetségesei által létrehozott nemzetközi rendet.

Végezetül a középtávú trendek további gazdasági károkat okozhatnak: a fejlett és a feltörekvő gazdaságok társadalmának öregedése elkerülhetetlenül csökkenti majd a potenciális növekedést, illetve a migrációval szembeni korlátozások tovább fogják súlyosbítani a helyzetet. A klímaváltozás pedig már most is súlyos gazdasági károkat okoz. Ami pedig a technoló­giai innovációt illeti, a mesterséges intelligencia és az automatizáció munkahelyeket, cégeket, teljes iparágakat számol majd fel, ami fokozza a már amúgy is hatalmas egyenlőtlenséget. Bármikor érkezik is el a következő súlyos válság, a magas és növekvő magán-, illetve állami adósságok fenntarthatatlannak fognak bizonyulni, ami rendezetlen csődök hullámát fogja kiváltani.

A pénzpiacok és a reálgazdaság egymástól való elszakadási folyamata egyre hangsúlyosabbá vált. A befektetők boldogan csak azt tartják szem előtt, hogy néhány rövid távú, kis valószínűségű sokkesemény (tail risk) kockázata enyhült, illetve a jegybankok visszatértek a monetáris lazításhoz. A világgazdaság alapvető kockázatai azonban továbbra is fennállnak, és ezek középtávú kitekintésben valójában egyre súlyosbodnak.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org