Miért nagyobb az egyenlőtlenség Amerikában?

Az európai politikai erők egy része szerint az Európai Unió szervei a nem fair és nem a hatékony neoliberális gazdaságpolitikát támogatják, míg mások szerint kulcsszerepet játszanak a viszonylag igazságos és inkluzív európai szociális modell megőrzésében. A mostani európai parlamenti választáson azonban csak kisebb vita folyt erről a modellről, és csupán néhány elgondolás született arról, hogyan kellene kezelni a jövedelmi egyenlőtlenséget szerte a kontinensen. Kár ezért. Ha összehasonlítjuk, hogyan alakult az elmúlt négy évtizedben az európai és az amerikai jövedelmi növekedés és egyenlőtlenség szintje, fontos új ismereteket kapunk arról, hogy a jövedelmek

miért jóval egyenlőbben oszlanak el Európában, mint Amerikában, és arról, hogy mit tudnának az Atlanti-óceán két partján e téren egymástól tanulni.

Az elmúlt negyven évben az amerikai jövedelmek összességében gyorsabban nőttek, mint az európaiak.

1980 és 2017 között az egy felnőttre jutó átlagos nemzeti jövedelem 65 százalékkal nőtt az Egyesült Államokban, az európai érték 51 százalék.

Ez a különbség jórészt az EU azon kudarcát tükrözi, hogy a 2007–2008-as pénzügyi válság után nem volt képes az egész kontinensre kiterjedően élénkíteni a gazdaságot. Nyugat-Európában 2007 és 2017 között az egy felnőttre jutó átlagos nemzeti jövedelem kevesebb mint 5 százalékkal nőtt, Amerikában ötször gyorsabban emelkedett ez a mutató. Ezek az átlagos növekedési ráták azonban elfedik azt, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség mértéke mennyire megnövekedett az USA-ban az elmúlt négy évtizedben, miközben Európában kevésbé szélsőséges maradt.

Amerikában a felső jövedelmi 50 százalék átlagos adózás előtti jövedelme több mint kétszeresére nőtt 1980 óta, az alsó 50 százalék esetében csak 3 százalékos volt a növekedés.

Ezzel szemben Európában az alsó 50 százalék adózás előtti jövedelme 40 százalékkal nőtt ugyanezen időszakban. Ezt az összképet nem változtatják meg jelentősen az európai és amerikai adó- és transzferrendszer közötti különbségek.

A közgazdászok a növekvő egyenlőtlenséget gyakran a technológiai változásoknak vagy a nemzetközi kereskedelem növekedésének tulajdonítják. Ez azonban nem ad magyarázatot arra, hogy az utóbbi negyven évben Amerika és Európa miért mutatott fel erősen eltérő egyenlőtlenségi trendeket, hiszen mindkettő hasonló technológiai változásokon esett át, és a fejlődő országok növekvő versenyre késztették. Ehelyett a különbségek az eltérő szakpolitikai döntéseket tükrözik. A politikusoknak lényegében két lehetőségük van a jövedelmi egyenlőtlenség leküzdésére.

A predisztribúció olyan körülmények megteremtését célozza, amely a jövedelmek egyenlőbb jövőbeli elosztásához szükséges például az egészségügybe, az oktatásba történő befektetések, a hatékony trösztellenes jogszabályok és munkaerőpiaci szabályozások, valamint viszonylag erős szakszervezetek révén. A jövedelmek újraelosztása pedig a jelenlegi egyenlőtlenség csökkentését célozza a progresszív adózással és a legszegényebbeknek nyújtott szociális transzferekkel.

Európa alacsonyabb fokú egyenlőtlensége nem a redisztributívabb jellegű adóintézkedések következménye. Való igaz, hogy a felső adókulcs Amerikában az 1950 és 1980 közötti átlagos 80 százalékos szintről mára 37 százalékra esett vissza, és Donald Trump elnök a társasági adó mértékét 35-ről 21 százalékra csökkentette. A társasági adó átlagos mértéke ugyanakkor Európában is csökkent az 1980-as 50 százalékos szintről 25 százalékra. Továbbá a fogyasztási adók, amelyek aránytalanul nagyobb terhet rónak a szegényekre, jelentősen emelkedtek ebben az időszakban Európában.

Így elmondható, hogy az adózási rendszerek mind az Egyesült Államokban, mind Európában jellemzően kevésbé progresszívvé váltak az elmúlt évtizedekben.

Valójában Amerika mai adórendszere valamivel progresszívebb, mint Európáé, azonban az egyenlőtlenség mértéke az USA-ban jóval nagyobb.

A World Inequality Lab jelentése (How Unequal Europe?) azt mutatja, hogy Európa egyenlőbb jövedelmi elosztása jórészt a predisztribúciós intézkedéseknek, köztük a minimumbéreknek, a munkavállalók fokozottabb védelmének, továbbá a közoktatáshoz és az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférésnek köszönhető.

Emellett a progresszív adózás predisztribúciós szerepet is játszik Európában az állami oktatás és egészségügy finanszírozásának elősegítésében. Ez a lehetőségek terén nagyobb mértékű egyenlőséget biztosít, ami a jövedelmek egyenlőbb eloszlását vonja maga után.

A veszély az, hogy a kevésbé progresszív adórendszerek erősödő trendje megnehezíti Európa és az USA számára az egyenlőtlenség csökkentését.

Ez azonban nem elkerülhetetlen. Talán az amerikai választók jobban fogják támogatni az ingyenes oktatást és egészségügyet, ha látják, hogy ezek miként segítették a növekedést Európában. Továbbá Európát inspirálhatja, ahogy az amerikai szövetségi kormányzat száz évvel ezelőtt jórészt felszámolta az államok közötti adóversenyt a szövetségi társasági és jövedelmi adók bevezetésével.

Ha Európa és az USA tudna tanulni egymástól, akkor az egyenlőtlenség csökkentését célzó radikálisan hangzó megközelítések megvalósíthatóbbnak tűnhetnek az Atlanti-óceán mindkét partján.

A következő négy évtized így talán kevésbé lesz egyenlőtlen, mint az előző négy volt.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org