Az EKB-nak új mandátumra van szüksége

Az Európai Központi Bank (EKB) további monetáris lazításra vonatkozó szeptemberi döntése komoly vitákat szült, az igazgatótanács egyik német tagja le is mondott emiatt. Az EKB álláspontjának egyik legfigyelemreméltóbb eleme azonban – annak beismerése, hogy az inflációs várakozások lehorgonyzatlanná váltak, és a költségvetési politika támogatása nélkül a jegybank valószínűleg nem lesz képes a belátható jövőben teljesíteni az árstabilitásra vonatkozó mandátumát – nem kapott kellő figyelmet.

Valójában sok elemző és még az EKB kormányzótanácsának néhány tagja is most azzal érvel, hogy az EKB-nak alkalmazkodnia kell új mandátumához, amely az árstabilitás aktuális definícióját tartja szem előtt. Igazuk van, azonban egy lényeges problematikus pontot figyelembe kell venni.

Amióta a jegybanki függetlenséget az 1990-es években megerősítették, egyértelművé vált, hogy normál időszakokban a konkrét jegybanki mandátumnak nincs nagy jelentősége. Kettős, az árstabilitásra és a teljes foglalkoztatásra vonatkozó mandátumával az amerikai Federal Reserve-nek éppúgy sikerült a várakozásokat irányítania és árstabilitást elérnie, mint a szűkebben meghatározott árstabilitási mandátummal rendelkező angol jegybanknak vagy az EKB-nak.

A globális pénzügyi krízis után azonban a hagyományos jegybanki mandátum nem bizonyult megfelelőnek a kiterjedt pénzügyi instabilitás, az ingatag piaci bizalom és a politikai bénultság leküzdésére. A fejlett országok jegybankjainak egy iránymutató keretrendszer hiányában rögtönözve kellett a politikájukat kialakítaniuk. A jegybankok mindegyike addig nem látott monetáris lazítást folytatott a saját módszereivel, illetve jelentősen növelte mérlegfőösszegét annak érdekében, hogy a gazdaságnak olyannyira szükséges támogatást biztosítani tudja.

Többféle szempontból is sikeresek voltak ezek az intézkedések, a monetáris expanzió például nagy szerepet játszott abban, hogy a gazdaságot sikerült visszahozni a szakadék széléről. Idővel azonban a jegybankok reálgazdaságra gyakorolt hatásának csökkent a kapacitása. Jelenleg és a belátható jövőben az egyes országok inflációjára egyre inkább a globális – és nem a helyi – fejlemények vannak, lesznek hatással, illetve a pénzügyi (in)stabilitás és a költségvetési politika jóval nagyobb befolyással bír, mint a monetáris politika.

Az EKB számára ez egy különösen súlyos kihívás. Elvégre más jegybankokkal szemben tizenkilenc szuverén nemzeti kormány preferenciáit is figyelembe kell vennie oly módon, hogy közben egyáltalán nincs vagy minimális a koordináció a fiskális politikára vonatkozóan. Az eurózóna pénzügyileg is igen fragmentált, nincs közös tőkepiaca vagy makrogazdasági stabilizációs eszközei.

Az EKB-nak realisztikusabb és rugalmasabb mandátumra van szüksége. Az eurózóna természetéből adódóan mandátumának továbbra is az árstabilitás körül kellene összpontosulnia. Azonban azt is fel kellene ismerni, hogy az árstabilitás érvényes definíciója – „középtávon valamivel 2 százalék alatti infláció” – túl szűken van meghatározva.

Szélesebb definícióra van szükség, amely szerint az EKB egy szimmetrikus, 2 százalékos inflációs célt követ hosszabb távon az 1,5 és a 2,5 százalék közötti sávban. Néhányan még magasabb célszintet javasolnak: Olivier Blanchard, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) korábbi vezető közgazdásza például az inflációs várakozások 4 százalékra történő lehorgonyzását. A Federal Reserve Bank of New York elnöke, John Williams pedig az inflációs ráta helyett egy árszintet céloz meg.

Egy szélesebben meghatározott árstabilitás melletti elköteleződés hosszú távon több mozgásteret adna az EKB-nak a válságos időszakokban, ami lehetővé tenné, hogy jobban reagálhasson a pénzügyi stabilitást és a reálgazdaságot fenyegető kockázatokra. Ez segítené az EKB-t az árak gyorsabb stabilizálásában és hitelességének erősítésében.

Ezzel szemben ha az EKB folyamatosan nem tudja teljesíteni árstabilitási célját – ahogy az az elmúlt öt évben történt –, akkor veszít a hitelességéből. Az EKB-t éles bírálatok érték – néha jogosan, néha nem –­ azzal kapcsolatban, ahogy az addig ki nem próbált monetáris politikát 2008 óta megvalósította, részben amiatt, mert az intézkedéseit sokszor nem értette meg a közvélemény. A hitelesség elvesztése aláásta az EKB kapacitását a céljai eléréséhez, és egy olyan ördögi kört hozott létre, amely de facto a függetlenségét veszélyezteti.

Emiatt bármilyen mandátumváltoztatás idejét igen óvatosan kell megválasztani. Ha az EKB úgy akarja megváltoztatni az inflációs célját, hogy közben nem tudja teljesíteni a célszámot, akkor súlyosan sérülhet a már amúgy is csökkent hitelessége. Ennek tudatában az EKB-nak dolgoznia kell tekintélyének erősítésén, mielőtt kiigazítja a mandátumát. Ebbe bele kell érteni azt is, hogy az utóbbi évek hasztalan kísérletei után megpróbálja teljesíteni jelenlegi árstabilitási célját.

Ugyanakkor az EKB-nak jobban kell kommunikálnia azt, hogy milyen képességekkel rendelkezik. Néhányan sürgették, hogy a válságok során próbálja meg kezelni a bankok és a kormányzatok fizetőképességi problémáit. Mások azt szeretnék, hogy az EKB fegyelmezze meg a kormányzatokat, hogy helyes politikát folytassanak és konszolidálják a kiadásaikat. Pedig egy jegybanknak nem feladata egyik sem, és teljes mértékben kudarcot vallana, ha mindezekkel megpróbálkozna. Ezek a kísérletek ártanak az EKB tekintélyének – különösen Németországban –, és rontják a hitelességét.

Annak tisztázása, hogy mi tartozik az EKB szakpolitikai eszköztárába (beleértve államkötvények vásárlását és más, nem sztenderd jellegű intézkedéseket), jelentősen hozzájárulna ahhoz, hogy a jövőben megvédjék az ilyen jellegű támadásoktól. Amikor elérkezik az idő céljainak módosítására, az EKB-nak egyértelműen és részletesen kommunikálnia kell a változtatást, amelynek természetesen nem kell olyan nagymértékűnek lennie, mint ahogy azt sokan gondolják.

John F. Kennedy amerikai elnöknek igaza volt: akkor kell a tetőt javítani, amikor süt a nap. Az EKB addig nem módosíthatja a mandátumát, amíg a viharos időszak el nem múlik. Amiatt azonban, hogy az eső beesik, a javítással nem várhat túl sokáig. Minél hamarabb hozza meg a hitelességének helyreállításához szükséges lépéseket, annál hamarabb teheti meg azt, amire szükség van, hogy meg tudja védeni magát a jövőbeli viharokkal szemben.

Copyright: Project Syndicate, 2019

www.project-syndicate.org