Alapítása, 1971 óta ötvenedik alkalommal rendezték meg a svájci Davosban a Világgazdasági Fórumot (WEF), ahol a világ háromezer kormányzati, nonprofit, versenypiaci és intézményi vezetője gyűlt össze ötszáz akkreditált tudósító társaságában.
Első alkalommal nyílt lehetőségem arra, hogy a magyar nézőpontot és a Tungsramot képviseljem egy davosi kerekasztal-beszélgetésen az úgynevezett Lengyel Házban, amely a közép-európai jelenlét központja volt az esemény során. Több állam, régió és szervezet bérelt ki hasonló helyszínt, mindegyikük előadásokat és beszélgetéseket szervezett, amelyek a legnagyobb médiafigyelmet kapó központi konferenciát egészítették ki. A Közép-Európa gazdasági helyzetéről és lehetőségeiről szóló kerekasztalnál a szervező Pekao Bank, a PZU és a McKinsey tanácsadó cég, valamint a varsói amerikai nagyköveten kívül az OTP és a Netguru képviselői foglaltak helyet.
Közép-Európát, vagy ahogy az Egyesült Államok gyakran emlegeti, a Balti-tengertől az Adriáig és Romániáig terjedő térséget, a „három tenger övezte régiót” (Balti-, Adriai- és Fekete-tenger) százmillió ember lakja: fontos gazdasági tényező jól képzett munkaerővel, Nyugat-Európát meghaladó GDP-növekedéssel és kedvező elhelyezkedéssel kelet és nyugat, észak és dél között. Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Szlovénia fejlettnek számít, a többiek pedig efelé tartanak.
A kerekasztal-beszélgetés során minden résztvevő egyetértett abban, hogy nekünk, közép-európaiaknak dolgoznunk kell a nemzetközi imázsukon, mivel a külföld nem mindig van tisztában a régió lehetőségeivel, az objektív erősségekkel és Európa növekedésének motorjaként Közép-Európa gazdasági súlyával. Ha a szabályozókat és a kommunikációt össze tudnánk hangolni, valamint országaink kapcsolatát szorosabbra tudnánk fűzni,
stabil, fenntartható teljesítményünk révén hamar bekerülhetnénk a világ tíz legerősebb gazdasága közé.
Ezzel szemben a közép-európai országok közötti kereskedelem sokkal kisebb volumenű, mint a régió és Nyugat-Európa közötti.
Ami igaz a régióra és tagországaira, ugyanúgy vonatkozik a lakosaira: a közép-európaiaknak maguknak is fejlődniük kellene abban, hogy piacképesek legyenek, be tudják mutatni – gyakran kiváló – képességeiket nemzetközi környezetben, valamint vállalni merjenek némi kiszámítható kockázatot. Visszatérve a makroszintre: fontos téma volt a helyi finanszírozás és a felgyűlt tőke felhasználása a helyi piaci szereplők fejlesztésére, akik aztán képesek lesznek megállni a helyüket a globális versenyben.
Egy másik fontos téma volt az autóipar számottevő súlya a legfontosabb közép-európai országokban. Gyakran nevezem „autóipari banánnak” a térképen kialakuló formája miatt a lengyel Poznantól, Csehországon és Szlovákián át több magyarországi helyszínig azt a területet, amely közvetlenül vagy közvetetten több százezer közép-európainak ad munkát. A jelenleg zajló technológiai váltás, amely többek között az első számú német autóipari beszállítókat (OEM) érinti, fokozza az igényt a jövőt meghatározó, saját közép-európai stratégiák kialakítására. A helyi vállalatok, kkv-k, második vagy harmadik szintű beszállítók nehezen váltanak irányt, ha az OEM, amelynek dolgoznak, kénytelen változtatni. Jó példa erre a belső égésű motoroktól az elektromos járművek irányába zajló mozgás.
A fentiek alapján véleményem szerint
Magyarország jó úton van: a fenntartható növekedés fontos tényezője, hogy a kkv-kat és a startupokat mennyire támogatja az állam
(erre jó példa, hogy az amerikai kormány ott állt Elon Musk kezdő lépéseinél), Magyarország pedig az aktív állami szerepvállalás stratégiáját követi e tekintetben. Ahhoz, hogy az egy főre eső GDP nyugat-európai szintjéhez közelítsünk, jobb termelékenység, több, innovációt célzó befektetés, valamint a munkaerő és a diplomások folyamatos piaci felkészítése szükséges. A kerekasztalnál teljes egyetértés mutatkozott abban, hogy minden országnak saját erősségeire kell koncentrálnia, és forrásait – legyenek azok pénzügyi, oktatási vagy innovációs formák – e területek mögé kell felsorakoztatnia. A váltás a Made in Hungary felől az Invented in Hungary (magyar találmány) irányába már zajlik – a Tungsram is része ennek. Egyszerűen fogalmazva: minden magyarnak magasabb, piacképesebb értéket kell generálnia, így a béremelkedés anélkül is lehetséges, hogy a globális versenyképességet veszélyeztetné.
Ha az említett autóipari váltást (Automotive 2.0) tekintjük itthon, akkor azt látjuk, hogy Magyarország a világ egyik legiparosodottabb országa és legnyitottabb gazdasága – ennek köszönhetően vonz nagy akkumulátorgyártói befektetéseket. A feladat most az, hogy saját megfogalmazásom szerint „fekete lyukat” építsen ezek köré, amely nem bolygókat és csillagokat szippantana be, hanem specializált beszállítókat és az akkumulátor-értéklánc további résztvevőit, úgy, hogy egyetemeket, iskolákat, a magyar innovációba történő további befektetéseket, startupokat, kkv-ket sorakoztatna mögé, létrehozva egy teljes, nemzetközileg is versenyképes ökoszisztémát. Mindezt potenciálisan a szomszéd országokkal együttműködve. Úgy látom, az Innovációs és Technológiai Minisztérium stratégiájának ez már a része, és történnek lépések is ez irányban.
Ha megengedik, hogy kicsit hazabeszéljek: a Tungsram mindebben aktív szerepet vállal. Integrátorként felhasználja globális hálózatát és értékláncát a magyar cégek érdekében, és hídként szolgálhat az egyetemi kutatás-fejlesztés és a piacok között, miközben (maradva ennél a metaforánál) a magyar ipar hídfőállása néhány kiválasztott fejlődő ország piacán.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.