Huszonegyedik századi óriások Európa dinoszauruszai ellen

Az elmúlt hetek híradásait a koronavírus terjedése és a megakadályozására tett erőfeszítések uralták. Teljes joggal. Ez most a világ legnagyobb kockázata, amely a problémák súlyosbodása esetén jelentős társadalmi következményekkel és akár egy újabb globális válság rémképével fenyeget.

Az eurózóna nagy gazdaságaiban azonban nem csak a koronavírus okoz problémát. Az átmeneti őszi hangulatjavulást követően a német gazdaság 2019 utolsó negyedévében stagnált, miközben a francia és az olasz GDP visszaesett.

A geopolitikai feszültségek és a Brexit körüli bizonytalanságok mellett egyre inkább érezhetők az eurózóna gazdaságainak strukturális gyengeségei.

Európa egyelőre lemaradt a 21. századot meghatározó technológiák fejlesztésében, digitális és egyéb infrastruktúrái egyre elavultabbak, miközben a gazdaságpolitikában immár évek óta követett negatív kamatok és a szigorú költségvetési politika együttese csak tovább tetézi a bajokat.

A helyzet legjobban Európa vezető pénzügyi és gazdasági hatalma, Németország gyengélkedésén keresztül érthető meg. Az elmúlt száz évben a német gazdaság gerincét a megbízható termékeiről híres feldolgozóipar alkotta. A 21. század digitális forradalma azonban teljesen új szeleket és új szereplőket hozott a világba.

A drasztikus átalakulást jól jelzi, hogy az amerikai Apple cég piaci értéke jelen pillanatban már önmagában akkora, mint a német tőzsde harminc legnagyobb iparvállalatáé együttesen. Közben a Tesla a Volkswagent megelőzve a világ második legértékesebb autógyártójává vált, és hamarosan Németországban is megkezdi a termelést.

Az új technológiák kifejlesztéséért folytatott versenyben a legkisebb hiba is nagy áldozatokat követel. Jó példa erre az autóipar helyzete.

A Volkswagen-botrányból ocsúdva a német autógyártók gyorsan az elektromos meghajtás fejlesztésének irányába fordultak. A probléma csak az, hogy a korszak meghatározó és ezzel hosszú távú versenyelőnyt jelentő technológiája a mesterséges intelligencia lesz.

Azoknak a szereplőknek, akik e téren szeretnének nagyot dobbantani, óriási mennyiségű adatra és szoftverfejlesztési kapacitásra van szükségük. Az, hogy az autózásban használt meghajtás elektromos, hibrid vagy épp hidrogénalapú lesz, már másodlagos, utólag gyorsan adaptálható kihívás.

Használati tárgyaink értékét egyre kevésbé a fizikai jellemzők, sokkal inkább az azokon elérhető szolgáltatások mennyisége és minősége határozza majd meg. Az autóink, a telefonjaink, az óráink gigantikus adatbányákká válnak, amelyeken keresztül beköszönt majd az önvezető autók és a digitális háziorvosok kora.

Így talán már az is könnyebben érthető, miért volt képes 2019-ben az Apple önmaga több karórát értékesíteni, mint a teljes svájci óraipar együttvéve. Ennek az új üzleti modellnek a felismerése okozza az amerikai vagy kínai technológiai óriáscégek hatalmas előnyét.

Az új technológiák tökéletesítésében ráadásul mind az USA, mind Kína képes támaszkodni a hadászati célú kutatások eredményeire, miközben Európában a védelmi célú fejlesztések elenyészők. Tovább fokozza a problémákat, hogy Európa fejlett gazdaságai keveset költenek a hagyományos és a digitális infrastruktúrák fejlesztésére.

Innen nézve már különösen nagy hibaként értékelhető, hogy a negatív kamatok korszakában az eurózóna az egyetlen nagy gazdasági régió, amely évek óta a költségvetési többletek halmozásában látja a kiutat az alacsony termelékenységnövekedés problémájából.

Nem tudható még pontosan, hogy mikor és milyen időzítéssel köszönt be egy új világgazdasági válság. Az azonban bizonyos, hogy a gazdasági klíma változása strukturálisan legyengült növekedési képesség mellett éri Európa nagy gazdaságait. A változáshoz új üzleti modellek, új stratégiai szövetségek és új típusú gazdaságpolitika kellene, miközben az óra egyre gyorsabban ketyeg…