Merre tovább a Brexit után?

Január 31-én, majdnem háromévnyi egyeztetés után, az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból, és kezdetét vette az átmeneti időszak, amely a tervek szerint az év végéig tart. Bár a sok huzavona után érdemi előrelépésnek tűnik a kilépés megtörténte, az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolat érdemben nem változott.

Az átmeneti időszakban kell tető alá hozni azt a megállapodást, amely tisztázza a tényleges kilépést követő viszonyrendszert.

Ha figyelembe vesszük, hogy a kilépés előkészítése is majdnem három évet vett igénybe (két évre tervezték), vajon elég lesz-e tizenegy hónap a nyitott kérdések megtárgyalására és törvénybe iktatására?

Az elmúlt három évben két, sok vitát kiváltó kérdésben sikerült megállapodniuk a feleknek. Az egyik az életvitelszerűen az Egyesült Királyságban élő uniós állampolgárokra vonatkozik: akik legalább öt éve ott élnek, határozatlan idejű letelepedési engedélyért kell folyamodniuk 2021. június 30-ig. Ha elmulasztják ezt a határidőt, akkor sem toloncolják ki őket automatikusan, vagyis a kint élők jogait sikerült garantálni (és ezzel együtt az EU-ban élő britekét is). A másik az ír–északír határ. E kérdésre vonatkozóan egy komplex rendszert fogadtak el, amely az átmeneti időszak után, a tervek szerint 2021-ben lép majd életbe. Ennek négy fő pontja:

A rendszer fenntartásáról vagy megszüntetéséről az első négy év után az északír tartományi parlament dönt majd egyszerű többséggel. Ha az előbbi mellett teszik le a voksukat, akkor újabb négy évig marad a rendszer, ha a kivezetés mellett döntenek, két éven belül megszüntetik a működését.

A kilépési megállapodás törvénybe iktatásával az Egyesült Királyság az év végéig kilép az unió egységes belső piacáról és a vámunióból.

Az átmeneti időszak célja, hogy London és Brüsszel mindenre kiterjedő, átfogó szabadkereskedelmi megállapodást kössön egymással.

Figyelembe véve az eltérő álláspontokat és a megvitatandó témákat, csekély az esély arra, hogy ez az év végéig megvalósul. A legoptimistábbak is csupán „fapados” megállapodás lehetőségéről beszélnek.

Ugyanakkor a helyzetet tovább nehezíti, hogy az EU-nak nem áll érdekében a sikeres Brexit – ahogy Manfred Weber a kilépést követően fogalmazott –, mert az csak további országok előtt nyitná meg az utat a kilépéshez.

Ezért mindenképpen elhúzódó és hangos vitára érdemes számítani az elkövetkező időszakban.

De mi történne, ha még ezt a fapados megállapodást sem sikerülne megkötni és ratifikálni? Pontosan az, amitől mindenki tart a folyamat kezdete óta: az Egyesült Királyság gyakorlatilag megállapodás nélkül zuhanna ki az Európai Unióból, és külső, harmadik országként a Kereskedelmi Világszervezet szabályai – magas vámok és adminisztratív korlátozások – vonatkoznának rá. Ennek ellenére a folyamat beindulásakor felvázolt forgatókönyvek közül a no-deal Brexitet továbbra sem vethetjük el.

Mindazonáltal, mint a nyilatkozatokból kiderül,

a no-deal Brexit elkerülése továbbra is érdeke mindkét félnek,

bár az érdekek konvergálását nehéz lesz elérni. Míg uniós részről társulási megállapodást szeretnének kötni a britekkel, amely a szabadkereskedelmi megállapodáson túl kiterjedne például a biztonsági együttműködésre is, addig Boris Johnsonék semmilyen hajlandóságot nem mutatnak az EU-s szabályok elfogadására. Látható tehát, hogy érdekes tizenegy hónapnak nézünk elébe, és nem kizárt, hogy Johnson minden fogadkozása ellenére a felek meghosszabbítják az átmeneti időszakot. Hogy végül sikerül-e megállapodniuk a kilépést követő kapcsolatrendszert illetően, és mely területeken születik megállapodás, az csak jóval később derül majd ki.