Híres frázisként épült be a gondolkodásba a következő felvetés: aki olyan munkát végez, amely egyben a hobbija is, annak egy napot sem kell dolgoznia az életében. Némi affinitással és szerencsével az illető előbb-utóbb megtalálhatja, sőt, akár létre is hozhatja azt a munkahelyet, ahol szabadidejében is szívesen dolgozna. Mi van akkor, ha olyan hobbi birtokában van a leendő vállalkozó, amely akár napi nyolc órában is jövedelmezően, jó kedvvel végezhető? Hogyan lehetséges egy olyan vállalkozás felépítése, amely mellett nincs szükség másik munkahelyre, és amelyet lelkiismeretesen irányít az ember?
Gyakori vágyként fogalmazódik meg a munkavállalók részéről, hogy az állandó munkahely, az alkalmazotti lét helyett a szabadidős elfoglaltságból szeretnének megélni. A tapasztalatok is azt mutatják, hogy a sikeres vállalkozás egyik alapvető ismérve, ha az újdonsült vállalkozó szereti azt, amit csinál. Számos felmérés bizonyítja, hogy a magánvállalkozók összességében elégedettebbek a maguk által választott foglalkozással, hiszen így lehetőségük nyílik az önálló munkavégzésre és az időbeosztás szabadságára, képessé válnak a kiégés veszélyének mérséklésére.
Viszont az is kétségtelen, hogy nem mindenki számára élhető megoldás a gyakran stresszel telített vállalkozói lét.
A hobbiszintű munkavégzéssel kapcsolatban fontos leszögezni, hogy a célközönség nem tekinthető mérvadónak, hiszen a termékre, szolgáltatásra jellemzően szűk körből, vagyis barátoktól, családtagoktól jön a visszacsatolás. Sajnálatos módon ez torzíthatja a vállalkozói létről alkotott elképzeléseket, hiszen egy-egy elkészült munkára gyakran kizárólag pozitív visszajelzés érkezik, ami a teljes körű objektivitás hiányában többet árt, mint használ. Különösen abban az esetben, ha a vállalkozó a nagyközönségnek is be szeretné mutatni a saját ötletét.
Legyen az adott tevékenység egy szolgáltatás vagy egy termék előállítása, a vállalkozó előtt egyértelműen rengeteg munka, tervezés és döntések sorozata áll. Ám ha az adott vállalkozás egyedi értékteremtő képességével idővel sikert arat, a sikerélmény a befektetett munkával arányosan nagyobb lesz.
Az első döntési pont: hobbi vagy üzlet?
Fotó: Shutterstock
Amennyiben az utóbbi karrierútban gondolkozik az ötletgazda, első lépésként érdemes az induló vállalkozásnak egy részletes, megfontolt üzleti tervet létrehozni. Ehhez alaposan fel kell mérni azt a piacot, amelyre a vállalkozás épülni fog, és minden egyes versenytárs azonosítása, értékelése is fontos. Ebben a szakaszban annak a meghatározása is elengedhetetlen, hogy milyen céllal, kiknek és mit kínál az újonnan induló cég – ugyanis ezekre a szempontokra épülnek a működést meghatározó kereskedési, pénzügyi és marketingstratégiák.
Az üzleti terv kidolgozásával egyúttal az üzleti gondolkodás képessége is elsajátítható.
Az üzleti terv készítési folyamatában természetesen felmerülhetnek bizonyos aggályok, főként a túltelített piacra, a nem egyedi termékre vagy a versenytársakhoz viszonyított kevés tapasztalatra vonatkozóan. Ezekben az esetekben nem kell megijedni, ellenben – ezen félelmek kompenzálása gyanánt – érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy a vállalkozás által kínált javak és előnyök kiemelkedjenek: például miben képes többet nyújtani a cég terméke, szolgáltatása a versenytársakhoz képest? Ha nem nyújt többet, milyen stratégiával biztosítható (például marketing, sales, árazás tekintetében) a kitűzött számok elérése?
Természetesen tisztában kell lenni azzal, hogy nem minden újdonság piacképes. Ennek reális felmérése a második döntés.
Számos esetben akadály a kezdeti tőkehiány, pedig tőkére a vállalkozás megalapításához és a további fejlődéshez is szükség lehet. Sajnos nem minden cégalapító rendelkezik egy erre a célra elkülönített keretösszeggel, de egy reális üzleti tervvel bebiztosított, eredeti ötlet több forrásból is elnyerheti az induláshoz szükséges tőkét. Ez a harmadik döntés: választható a támogatás (például állami program), vagy az „üzletszerű” segítség (például családi forrás vagy üzleti angyal pénze). Létezik olyan, más országokban elterjedt kezdőtőke-szerzési módszer, amelyet szintén érdemes fontolóra venni, ez a közösségi tőkegyűjtés (crowdfunding). Ez nagyjából egy évtizede, a nagyobb online platformok indulása idején lett népszerű. Lényege, hogy egy bizonyos projekthez kisebb összegekben, több résztvevő közreműködésével összegyűljön a szükséges tőkemennyiség. Előnyt élveznek azok a vállalkozási ötletek, amelyek olyan újdonsággal vagy előnyökkel rendelkeznek, amelyekből a hétköznapi emberek is profitálhatnak. Ez már elkötelezettség, mivel az ígért megoldást, terméket le kell szállítani.
Az egyes inkubátorprogramok is ideális megoldással kecsegtetnek, ha a cégvezető rendelkezésére áll egy meggyőző üzleti terv.
Az elindulást követően alkalmazható két finanszírozási eszköz, a kockázati tőke és a közösségi tőke kombinációja is, az úgynevezett co-investment struktúra. A gyakorlat azért is előnyös, mert a korai szakaszban egyszerre két irányból erősíti meg a cégben rejlő potenciált: a vállalkozás professzionális kockázatitőke-befektetőktől is vonhat be tőkét, és – a közösségi tőkegyűjtő platformra lépéssel – a korábbi támogatóinak (befektetőinek) a jóváhagyásával kezdheti meg a gyűjtést. A magánbefektetők így magabiztosabban adakozhatnak, hiszen a kockázatitőke-befektető szakmai alapokon nyugvó, előzetes értékelés révén is megbizonyosodott az ötlet üzleti potenciáljáról. A cég tőkéje mindennek hatására akár a többszörösére is növekedhet.
Napjainkban számos olyan, fényes jövő előtt álló vállalkozás születik, amelyek története egy – kezdetben lelkes – magánszemély ötletével indul. Nem könnyű hobbiból vállalkozást indítani, de nem is kivitelezhetetlen: a következő vállalati sikersztorihoz, ahogy a korábbiakhoz is, jó ötlet, megalapozott üzleti gondolkodás, kemény munka és következetesség szükséges.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
