BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
munka

Most van honnan zuhannunk

Reménykedhetünk abban, hogy a munkanélküliség éves szinten nem haladja majd meg a 2016-os értéket, ami nemzetgazdasági szinten még kezelhető. Vélemény.
2020.04.02., csütörtök 16:30
Munka Foglalkoztatás Munkaerőpiac
Fotó: HVG Állásbörze 2017.október 5. Budapest . foto: Móricz-Sabján Simon/Simon Moricz-Sabjan

Két kérdés foglalkoztat most sokakat: mekkora lesz a hazai munkaerőpiacon a visszaesés, és mikorra heverjük ki, valamint mikorra jutnak vissza a mutatóink a februári szintre.

A legutóbbi, újabb csúcsokat mutató munkaerőpiaci statisztikák még a koronavírus-járvány előtti, 2019. december és 2020. február közötti időszakról szólnak. Hazánkban csaknem 4,5 millióan dolgoztak, közülük csupán alig több, mint 100 ezren voltak közfoglalkoztatottak, mellettük 164 ezren voltak munkanélküliek, és a 15–64 évesek közül 1,7 millióan inaktívak. A munkanélküliségi ráta 3,5 százalék, a 20–64 évesek foglalkoztatási rátája 75,3 százalékos volt. Érdemes jól megjegyezni ezeket a számokat: ezeket kell majd célértékként szem előtt tartani a veszélyhelyzet megszűnése után.

Mielőtt megkísérelünk válaszolni, nézzük meg, milyen folyamatok zajlottak a munka világában az elmúlt harminc év két legjelentősebb inflexiós pontján, a rendszerváltáskor és a 2008-as gazdasági válság idején.

A rendszerváltás idején jóval több, mint egymillióval csökkent a foglalkoztatottak száma, és nyolc éven át, 1998-ig nem tudtuk megállítani a csökkenést.

1990-ben hatszázezerrel többen éltek Magyarországon, szintén hatszázezerrel többen, azaz 5,1 millióan voltak foglalkoztatottak, 24 ezren munkanélküliek, emellett 1,3 millió munkavállalási korú inaktív jelent meg a statisztikákban. Akkoriban a statisztika a 15–55 év közti nőket és a 15–60 év közti férfiakat tekintette munkavállalási korúnak. 1992-re a munkahelyek majdnem 30 százaléka megszűnt, egymillióan vesztették el az állásukat, a munkanélküliség 1993 februárjában 705 ezer főnél tetőzött, és a munkaképes korú inaktívak száma is rohamosan megugrott.

Fotó: Móricz-Sabján Simon / VG

A foglalkoztatottak számának csökkenése 1997-ig tartott, abban az évben csak 3 millió 774 ezren dolgoztak, 1 millió 310 ezerrel kevesebben, mint 1990-ben. A munkanélküliek száma az 1993-as csúcsértékről 477 ezerre csökkent, az inaktívaké 2 millió fölé ugrott. Ekkora és ilyen hosszan tartó hanyatlás korábban a magyar gazdaságtörténetben nem volt, de nemzetközi szinten sincs sok ilyen példa. A 2008-as válság idején mintegy háromszázezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma, s négy évig tartott a zuhanás.

Az ezredforduló után 2006-ban volt a legnagyobb a foglalkoztatottság, akkor 3,9 millióan dolgoztak hazánkban, 318 ezren voltak munkanélküliek, s 2,6 mil­lióan inaktívak a 15–64 évesek között. A foglalkoztatás csökkenése már 2006-ban elkezdődött, s 2010 márciusában érte el a minimumot, a 3 millió 648 ezret. Ekkorra 278 ezer ember munkája szűnt meg, a munkanélküliek száma 174 ezerrel, az inaktívaké 45 ezerrel nőtt.

A 2004-es uniós csatlakozás – a többi velünk együtt csatlakozó ország mindegyikében – számottevő foglalkoztatásbővüléssel járt 2008-ig. A többi csatlakozót a válság egy négyéves felívelés után érte, sokan közülük nem is estek vissza még a 2004-es szintig sem. Magyarország – mivel már a válság kirobbanása előtt elindult a hanyatlás – sokkal mélyebb gödörbe került.

A rendszerváltáskor a munkaerőpiac zuhanását a régi exportpiacaink megszűnése és a meggondolatlan privatizáció okozta.

Mind az iparban, mind a mezőgazdaságban rengeteg munkahely szűnt meg, jóval több, mint Csehországban vagy a szomszédos országokban.

A 2008-as válság idején számos külföldi tulajdonban levő összeszerelő üzemet bezártak vagy elköltöztettek,

ezenkívül a devizahitelek törlesztőrészleteinek megugrása miatt a lakossági fogyasztás, a szolgáltatások vásárlása és az építőipar is visszaesett, ami az egész gazdaságot visszavetette. A munkaerőpiacon a kkv-k foglalkoztatottjainak a száma jóval kevésbé csökkent, mint a nagyvállalatoké: aránya a versenyszférában 2009-re elérte a 75 százalékot. A létszámcsökkenés azokat az ágazatokat jobban sújtotta, amelyekben a férfiak nagyobb arányban dolgoznak: miközben a nők foglalkoztatási rátája 1,5, a férfiaké 4 százalékponttal csökkent.

Valószínű, hogy a koronavírus-járvány a turizmus, a vendéglátás, a személyes kontaktust igénylő szolgáltatások és a kulturális szolgáltatások leállása következtében nyomot hagy a munkaerőpiacon. Az autógyárak leállása miatt csökken a termelés ezek beszállítóinál is. Egyes kiskereskedelmi területeken azonban hatalmas növekedést tapasztalhatunk, jelentősen bővül az egészségügy és a szociális ágazat munkaerőigénye, ezenkívül a digitalizációs fejlesztések és szolgáltatások terén is minden bizonnyal kimutatható lesz a növekedés. Csak reménykedni lehet, hogy a veszélyhelyzet június végénél nem tart tovább, mert akkor a második fél évben újraindulhat az élet és a gazdaság. Nagyon sok múlik azon, hogy milyen intézkedéseket hoz a kormány, pozitív esetben az is lehetséges, hogy a négy hónapos kiesést kevesebb munkáltató fogja létszámleépítéssel kezelni, s többen lesznek azok, akik home working és más rugalmas, részmunkaidős megoldásokat alkalmaznak.

A kormány eddig 81 ezer vállalkozónak biztosított négyhavi mentességet az 50 ezer forintos kisvállalati adó (kata) megfizetése alól. Ennek hatására összességében 16,2 milliárd forint marad e vállalkozói körnél.

Munkanélküliség kezelése vagy munkaadói kedvezmények?

Természetesen mindkettő! A veszélyhelyzet kihirdetése után ugyanakkor a munkáltatók részére kellett nagyon gyorsan olyan lehetőségeket biztosítani, hogy lehetőség szerint tartsák meg a munkatársaikat. A munkanélküliek újbóli munkába állítása sokkal több erőforrást igényel, mint a négy hónapos foglalkoztatást támogató kedvezmények. A vírus terjedésének lassításához hasonlóan itt is igaz, hogy ha időt nyerünk, akkor jobban fel tud készülni a munkaerőpiac minden szereplője.

Becslésem szerint emellett 270 ezer alkalmazott után érvényesíthető munkaadói és munkavállalói járulékkedvezmény a járvány által különösen súlyosan érintett tizenegy ágazatban. E munkavállalóknál a nettó bér 35–105 forinttal növekedhet, ha a saját ágazatbeli 2019-es átlagos bérrel számolunk, s ez összesen 50 milliárd forintot jelent, munkavállalónként 45–120 ezer forint lehet havonta a bérköltségcsökkenés a munkáltatók számára, ami közel 60 milliárd forint. E két tételből eredően csaknem 110 milliárd forinttal kevesebb folyik majd be az államkasszába.

Tovább növelheti a munkanélküli-létszámot a vállalatok által eddig kapacitáshiány esetén igénybe vett foglalkoztatási formák (munkaerő-kölcsönzés) megszűnése is. Megtörténhet, hogy a nyárra a foglalkoztatotti létszám akár 300 ezerrel is csökken, de még így is 4,2 millió körüli lehet a második és harmadik negyedéves adat: éves szinten nem esünk a 2016-os érték alá. Valószínűleg nem az összes kieső jelenik meg munkanélküliként, sokan találnak átmenetileg munkát olyan területeken, ahol most nagyobb a munkaerőigény. Várhatóan nő átmenetileg az inaktívak száma, mert arra lehet számítani, hogy előbb a tanulás, valamint a gyes és a gyed mellett dolgozók munkaviszonya szűnik meg, ők pedig az inaktívak közé kerülnek.

Reménykedhetünk abban, hogy a munkanélküliség éves szinten nem haladja majd meg a 2016-os értéket, ami nemzetgazdasági szinten még kezelhető.

Támogatás vagy adókedvezmény?

A legjobb, ha mindkettő van. Felmerül azonban a kérdés: mi a különbség a kettő közt? A magyar kormány által biztosított járulékkedvezmény és katamentesség azonnal érvényesíthető, sokkal gyorsabban eljut a célzott vállalkozáshoz, és olcsóbb is mind a vállalkozásnak, mind az államnak. Ugyanilyen mértékű támogatást a vállalkozónak előbb igényelnie kellene, a pályázat elkészítése pénzbe is kerülhetne, az államnak pedig apparátust kellene fenntartania a kezelésre, elbírálásra, elszámolásra. (A hírek szerint Németországban a bajba jutott cégek kedvezményes hitelt vehetnek fel, és közel egymillió munkavállalót szándékoznak átállítani részmunkaidőre, a fizetésük egy részére pedig állami bértámogatást adnának. A teljes foglalkoztatotti létszám csaknem 2,5 százalékáról van szó, ez nálunk mintegy 110 ezer fő lenne. Az eddigi magyar intézkedések arányaiban háromszor annyi foglalkoztatottnak biztosítanak kedvezményt.) | VG

 

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.