Nem szégyen másoktól válságkezelést (sem) tanulni

Manapság gyakran teszik fel a kérdést, összehasonlítható-e a most kialakuló gazdasági válság a 2008–2009-es pénzügyi és gazdasági válsággal. Abban egyetértés van, hogy ha a kiváltó okot nézzük, akkor nem. Míg a korábbi válság oka endogén, addig a mostani exogén jellegű. Ennél fontosabb kérdés a közvetlen hatások elemzése.

A koronavírus közegészségügyi hatásainak csökkentésére tett intézkedések – a határok lezárása, a személyes kontaktusok minimalizálása – egyszerre okoznak kínálati és keresleti sokkot a gazdaságban, miközben a pénzügyi rendszer összeomlása közvetlenül csak keresleti sokkot váltott ki.

Ha a válság hatásainak csökkentését célzó intézkedések sorát nézzük, ott már nincs új a nap alatt, egy viszonylag jól körülhatárolható eszközpalettával lehet sáfárkodni. Ami számít, és eldönti, hogy siker vagy kudarc lesz a válságkezelés eredménye, az a helyes helyzetelemzésen alapuló intézkedésmix kiválasztása, az időzítés és a bizalom légkörének kialakítása, vagyis a hitelesség.

Ebben a megközelítésben nem tűnik haszontalannak megvizsgálni, hogy hasonló helyzetben mit tettek mások. Lehet belőle okulni. Vannak bőven rossz és jó példák, 2008 pedig elég közel van ahhoz, hogy az akkori cselekedetek részben ma is relevánsak legyenek. Ausztrália azon kevés OECD-ország közé tartozik, ahol a 2008–2009.évi válság idején a GDP éves növekedési üteme a pozitív tartományban maradt. A 36 OECD-tagország közül 2009-ben egyedül Lengyelországban haladta meg a GDP bővülésének üteme (2,82 százalék) az ausztrál adatot (1,89 százalék). Az említett két országon kívül csupán Izrael, Dél-Korea és Új-Zéland növekedési üteme nem volt negatív.

Az ausztrál válságkezelő intézkedésekkel kapcsolatosan az elemzők hat olyan aspektust emelnek ki, amelyek döntően járultak hozzá a sikerhez:

A konkrét intézkedések között egyaránt találhatók monetáris és fiskális megoldások, amelyek időben széthúzva egymásra épültek. A fiskális intézkedések között volt néhány különösen innovatív. Ilyenek az iskolai infrastruktúra fejlesztését célzó, a lakóingatlanok energiahatékony felújítását támogató vagy a fiatalok szakképzettségi szintjét fejlesztő programok. Ezek a megoldások azért figyelemre méltók, mert igazolni látszanak azt a közmondást, hogy „minden rosszban van valami jó”. Különleges helyzetben olyan projektekkel is lehet munkahelyeket teremteni, keresletet és tudást bővíteni, amelyeknek a megvalósulására békeidőben kevesebb az esély, pedig társadalmilag igencsak hasznosak.

Magyarország 2020 elején összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben várhatta a válságot, mint amilyenben 2008-ban volt.

Az elmúlt évek stabil, felelős, következetes kormányzása nemcsak gazdasági értelemben erősítette az ország ellenálló képességét és növelte a mozgásterét, hanem a kormány hitelességének megítélése is kiemelkedő. Ez utóbbi állítást igazolja március 26-án közölt kutatásunk, amely szerint a lakosság 68 százaléka bízik a kormányban. Azt se feledjük, hogy pénzügyi rendszerünkben most nincsenek a devizahitelekhez fogható aknák. Az eddig megtett és a kilátásba helyezett intézkedések véleményem szerint azt mutatják, hogy az illetékesek átlátják a mostani nagyon bonyolult egészségügyi, gazdasági és geopolitikai helyzetet. Bátor, ugyanakkor megfontolt lépéseket látunk, ami arra is reményt ad, hogy Magyarország a válság elmúltával nemzetközi összehasonlításban jobb helyzetben lesz, mint előtte volt.