Szabadalmak versus világjárvány

Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben orvosprofesszorok globális hálózata új vírustörzsek terjedését követi nyomon, az ellenük kifejlesztett vakcinát pedig rendszeresen megújítják, és ezt az információt világszerte elérhetővé teszik a cégek, országok számára. Továbbá képzeljük el azt is, hogy ezt a munkát mindenféle szellemi tulajdonjogi megkötés nélkül végzik, és anélkül, hogy a gyógyszergyártó monopóliumok kihasználnák a helyzetet a profitjuk maximalizálására. Ez utópiának hangozhat, azonban lényegében azt írja le, ahogyan az influenza elleni vakcinát az elmúlt ötven évben legyártották. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) globális influenzafigyelő rendszerén (GISRS) keresztül a világ különböző tájairól érkező szakemberek évente kétszer összegyűlnek, hogy elemezzék és megvitassák a legújabb influenzavírus-törzsekre vonatkozó adatokat, és eldöntsék, mely törzseket kell figyelembe venni az adott év oltóanyagának kifejlesztésénél. A 110 országra kiterjedő – szinte kizárólag kormányok (és részben alapítványok) által finanszírozott – laboratóriumi hálózatként működő GISRS megtestesíti azt, amit Amy Kapczynski, a Yale Law School professzora nyitott tudománynak nevez.

Miután a GISRS kizárólag az emberéletek megvédésére fókuszál, és nem a profitszerzésre, teljességgel alkalmas a vakcinák kifejlesztéséhez szükséges tudás összegyűjtéséhez, interpretálásához és továbbadásához. Ennek a múltban természetesnek vett megközelítésnek az előnyei gyorsan egyértelművé fognak válni.

A járványra reagálva a globális kutatói közösség készséget mutatott arra, hogy megossza a potenciális kezelésekre vonatkozó tudást, koordinálja a klinikai vizsgálatokat, új modelleket fejlesszen ki transzparens módon, és azonnal közre is adja a kutatási eredményeket.

Az együttműködés ezen új rendszerében könnyen elfelejtjük, hogy a gyógyszergyártó cégek évtizedeken át privatizálták és elzárták a közt megillető tudást az életmentő gyógyszerek feletti ellenőrzés kiterjesztésével, amit a jogtalan, jelentéktelen vagy másodlagos szabadalmakkal, valamint a generikus gyógyszerek gyártásával, jóváhagyásával szembeni lobbizásukkal értek el. A koronavírus-járvány kitörésével mostanra fájdalmasan egyértelművé vált, hogy az ilyen fajta monopolizáció emberek életébe kerül. A vírus teszteléséhez szükséges technológia feletti monopóliumok akadályozták a teszteléshez szükséges eszközök gyors terítését, ahogy az 3M vállalat 441 darab – „légzőkészülék” vagy az „N95” szavakat tartalmazó – szabadalma megnehezítette az új gyártóknak, hogy jelentős mennyiségben gyárthassanak orvosi maszkokat. Még rosszabb, hogy több szabadalom is van bejegyezve a koronavírus-fertőzés kezelésében legígéretesebbnek tartott három gyógyszerre (remdesivir, favipiravir, lopinavir/ritonavir). Ezek a szabadalmak akadályozzák a versenyt, és az új gyógyszerek megfizethetőségét, kínálatát is veszélyeztetik.

Két jövő között választhatunk.

Az első szcenárióban folytatódik az eddigi irány, amely a nagy gyógyszergyártó cégekre alapoz, remélve, hogy a koronavírus elleni potenciális gyógyszerek közül néhány túljut a klinikai teszteken, s a vírust tesztelő és ellene védelmet biztosító technológiát fejlesztenek ki. Ebben a szcenárióban a szabadalmak a monopolhelyzetben levő gyártóknak ellenőrzést biztosítanak ezen innovációk felett.

A gyártók magasan fogják megszabni az árakat, ami miatt az egészségügyi ellátásban racionalizálásra lesz szükség. Ez erőteljes állami beavatkozás nélkül emberek életébe fog kerülni, különösen a fejlődő országokban.

Ugyanez a probléma merül fel, ha a koronavírussal szembeni bármilyen potenciális vakcináról van szó. Jonas Salk gyermekbénulás elleni oltóanyagával szemben, amelyet azonnal ingyen biztosítottak, a legtöbb piacra kerülő vakcina szabadalommal védett. Például a PCV13, a tüdőgyulladás ellen kisgyerekeknek adott vakcina több száz dollárba kerül, mivel a Pfizer kizárólagos tulajdonában van. Továbbá bár a Globális Oltóanyag- és Oltási Szövetség a fejlődő országokban fedezi a vakcinák költségének egy részét, sok ember még így sem képes megfizetni őket. Indiában több mint százezer kisgyermek hal meg évente amúgy megelőzhető tüdőgyulladás következtében, miközben a vakcina mintegy ötmilliárd dolláros bevételt hoz a Pfizernek évente.

A másik szcenárióban belátnánk azt, hogy a jelenlegi rendszer – amelyben magánmonopóliumok tesznek szert profitra abból a tudásból, ami nagyrészt állami intézményekben képződik – nem célravezető.

Az állami egészségügy szakértői és kutatók már régóta állítják, a monopóliumok emberek halálát okozzák azzal, hogy megakadályozzák az életmentő gyógyszerekhez való hozzáférést. Ezek a készítmények egy alternatív rendszerben elérhetők lennének, ahhoz hasonlóan, ahogy az influenza elleni vakcina évenkénti legyártását is támogatják.

Már látni bizonyos elmozdulást az alternatív megközelítések irányába. Például nemrégiben Costa Rica kormánya arra szólította fel a WHO-t, hogy hozzon létre egy önkéntes szellemi tulajdonjogi keretet a koronavírus elleni szerekre, ami lehetővé tenné, hogy sok gyártó új, megfizethető árú gyógyszerekkel és diagnosztikai módszerekkel jelenjen meg a piacon.

A szabadalmi szövetségek (patent pool) létrehozása nem új elgondolás. A Medicines Patent Poolon keresztül az ENSZ és a WHO évek óta növeli a HIV/AIDS, a hepatitis C és a tuberkulózis esetében a gyógyszerekhez való hozzáférést, és

most ezt a programot a Covid–19-re is kiterjeszti.

A szabadalmi szövetségek, a különböző finanszírozó alapok és más hasonló ötletek annak a szélesebb körű agendának a részei, amely az életmentő gyógyszerek kifejlesztésének és hozzáférhetőségének reformjára vonatkozik. A cél az, hogy a monopóliumok által vezérelt rendszert az együttműködésen és a közös tudáson alapuló rendszer váltsa fel.

Természetesen néhányan azzal fognak érvelni, hogy a Covid–19-válság egy sui generis krízis, vagy hogy a kötelező licencek elegendő eszközt biztosítanak arra, hogy a gyógyszergyártó cégeket a megfelelő magatartásra ösztökéljék. De a frontvonalban dolgozó kutatókon túlmenően, akiket nem a rövid távú profitszempontok motiválnak, nem egyértelmű, hogy a nagy gyógyszergyártó vállalatok megértik, hogy mi a felelősségük. Elvégre is a Gilead, a remdesivir gyártója a mostani válságra úgy reagált, hogy gyógyszerére a ritka betegségek esetén használt gyógyszerek (orphan drugs) státuszát kérvényezte, ami erősebb monopolhelyzetet és ezzel együtt sok millió dollárnyi adókedvezményt biztosított volna számára. (A közvélemény felháborodása miatt a cég végül visszavonta a kérelmet.)

Túl hosszú időn át abban a hitben ringattuk magunkat, hogy a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó jelenlegi rendszerre szükség van.

A GISRS sikere és a nyitott tudomány más alkalmazásai rámutatnak arra, hogy ez nem így van. Azzal, hogy a koronavírus-járványban növekszik az elhunytak száma, meg kellene kérdőjelezni annak a rendszernek az értelmét és morálját, amely évente csendesen többmilliónyi embert ítél szenvedésre és halálra. Itt az idő az új megközelítés alkalmazására. Kutatók és politikusok már előálltak számos ígéretes javaslattal, hogy a társadalom számára hasznos – és nem csupáncsak profitábilis – gyógyszerészeti innovációkat mozdítsanak elő. Sosem volt még jobb alkalom arra, hogy ezeket az elgondolásokat elkezdjük megvalósítani.

Copyright: Project Syndicate, 2020

www.project-syndicate.org