Az innováció és a kata

Nagy vitát váltott ki a kisvállalkozók körében a kisadózó vállalkozások tételes adója (kata) szabályainak változtatása. De a közgazdászszakmát is állásfoglalásra készteti, mivel nemcsak egy adószabály módosításáról, hanem átfogóbb, a munkaerőpiacot és a gazdaság innovativitását is érintő kérdésről van szó. Számtalan empirikus elemzés bizonyítja, hogy a kisvállalkozások az innováció legfontosabb szereplői. Egy gazdaság dinamizmusához, folyamatos korszerűsödéséhez ezért sok innovatív kisvállalkozásra van szükség.

Másrészről a cégek és a munka világa jelentős átalakulásban van. A korábban lineárisan szervezett értékláncok hálózatosodnak. A változó piaci kereslethez alkalmazkodva bíznak meg cégeket – köztük kisvállalkozásokat is – az új, eseti feladatok elvégzésével. Ezek a feladatok általában innovatív, eredeti megoldásokat igényelnek, ezért a vállalkozási díjak is magasak.

A szervezeteknek maguknak is állandóan változniuk kell ahhoz, hogy működési hatékonyságukat javítani tudják.

Ehhez lehetőséget teremtenek az új digitális megoldások. A cégek azonban nem vesznek fel szervezetfejlesztési, digitalizációs szakembereket munkavállalónak egy adott feladat elvégzésére, hanem megbíznak vele kiváló szaktudású szabadúszó kisvállalkozókat. Ha pedig meg vannak velük elégedve, akkor később is bízhatnak rájuk különleges feladatokat anélkül, hogy alkalmaznák őket munkavállalóként. Az ilyen eseti, egyetlen megrendelőtől származó munkák hosszabb időt is igénybe vehetnek, és több millió forintba is kerülhetnek. Hasonló a helyzet a számítógépes tervezőkkel, az arculattervezőkkel, a formatervezőkkel is, akik gyakran külföldi cégeknek is dolgoznak, munkájuk nagy hozzáadott érték, és az innovációtartalma miatt jelentős a megbízási összeg. A külföldi cégeknek is megoldásokat kínálni tudó vállalkozók különösen nagy tudású, több nyelven beszélő szakemberek, akiknek a munkájára esetleg még nincs is kereslet a hazai cégek körében.

Ugyanakkor ezek a tipikus innováció- és tudásalapú szolgáltatásokat nyújtó kisvállalkozók rendkívül fontosak a gazdaság jövője, az olcsóság helyett a tudásalapú versenyképességre való átállítása szempontjából. De a már működő és a jövőben létrejövő cégek igényei is növekedni fognak az ilyen szabadúszó vállalkozók kínálta tudásra. Hiszen ezek a vállalkozók folyamatosan tanulnak, benne élnek a nemzetközi vérkeringésben, és ezt a tudást, akkor, amikor éppen kell, fel tudják kínálni a hazai vállalatoknak is.

A híres amerikai szerző, Richard Florida ezeket a szabadúszókat kreatív osztálynak nevezi, és bizonyítja fontosságukat a gazdasági-társadalmi innováció szempontjából. A kreatív osztály tagjai nem munkavállalók, hanem tudásukat – az igényeknek megfelelően – az otthoni és a nemzetközi piacokon, versenyhelyzetben hasznosítják. Arra kell tehát felfigyelni, hogy a menedzsmentmódszerek és a technológiák változásával a munka és ezzel a foglalkoztatás természete is változik, és a jövőben még inkább változni fog. A cégek számára nem a fizikai jelenlét, a tartós foglalkoztatás, hanem a gyors problémamegoldás lesz a fontos, hiszen gyors változtatásokra, innovatív megoldásokra lesz szükségük, amelyeket egyre bonyolultabb kapcsolatrendszereken keresztül keresnek majd.

Ezeken a kapcsolatrendszereken belül nagy szerepet fognak játszani az egy-egy munkát – akár hosszabb idő alatt – elvégző, szabadúszó kisvállalkozók. Az Egyesült Államokban például egy friss felmérés szerint a munkavállalók egyharmada már ma nem „munkaadófüggő”, hanem szabadfoglalkozású. Ez a jelenség az állandóan változó környezet, a gyors technológiai változások mellett generációs és kulturális jelenség is. A felkészült fiatal szakemberek nem akarnak alkalmazottak lenni, hanem hasznosítani akarják a tudásukat, képességeiket, és ezért megfelelő javadalmazásra tartanak igényt. Ennek az igénynek a fontosságára az egyén szempontjából az ismert amerikai pszichológus, Abraham Maslow motivációspiramis­elméletében már a 60-as években rámutatott.

Mindezek tükrében lehet, hogy az új kata-szabályozás kiönti a fürdővízzel együtt a gyereket is.

Teljesen érthető és indokolt a törekvés az „álvállalkozások” megszüntetésére. Ez a gyakorlat már jó ideje ismert, és nem a vállalkozónak kényszerített munkavállaló, hanem a munkaadó kezdeményezte és kezdeményezi a mai napig. Ezt a gyakorlatot már régen fel lehetett volna, fel kellett volna számolni. Megfelelő módszerekkel ott kellett volna és kellene most is büntetni, ahol ezt az adócsalást elkövetik. Egy általános, fűnyíróelvszerű megoldás viszont a csalót és a tisztességesen vállalkozót egyaránt bünteti, ami a gyakorlatban sokakat kiskapuk keresésére ösztönöz majd. Pedig jobb lenne, ha az innovativitásukat a kisvállalkozók nem a kiskapukeresésben, hanem az alkotó munkában tudnák hasznosítani. Egyébként a téma kapcsán a rendszerszemlélet igényét és az általános szabályozás szükségességet is fel lehetne vetni. Köztudott, hogy elterjedt gyakorlat a gazdaságban a munkavállalók minimálbéren való bejelentése, ami szintén adócsalás, és a védekezni nem tudó munkavállaló kihasználása. Nagy valószínűséggel ez még nagyobb adókieséssel jár, mint a katával történő visszaélés.

Az általános és mindenféle adóelkerülést megfelelő szigorral büntető rendszerszemléletű szabályozás biztosan találkozna a társadalom elvárásaival, és egyben növelné a szabályozási rendszerbe vetett bizalmat.

A nagy tudású szabadúszó kisvállalkozókat pedig nem büntetni, hanem bátorítani kellene, hogy még több hasznos, a gazdaság innovativitását emelő feladatot vállaljanak el. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy egy szabadúszó informatikus, rendszerszervező, jogász vagy művészeti területen vállalkozó gyakran akár egy évig is dolgozik egy nagyobb feladaton egyetlen vállalatnak, és a munkájáért nyilván több mint 3 millió forintot kap. Viszont a munka végeztével továbblép, és máshol, ha van értelmes feladat, itthon, ha nincs, akkor pedig külföldön dolgozik tovább. Az ilyen vállalkozókból nem kevesebb, hanem sokkal több kellene ahhoz, hogy például az EU-s innovációs listán végre a tartósan gyenge, alulról az ötödik helyünkről sikerüljön előbbre lépnünk. Az innovációhoz ugyanis vállalkozószellemre és sok kreatív vállalkozóra is szükség van. A szabadúszó katás vállalkozásoknál pedig, ha nem akarnak más vállalkozási formát választani, megoldás lehetne például a havonta fizetendő összeg megemelése.

Ne feledjük, a környezetünk gyorsan és kiszámíthatatlanul változik. A gyors változásokhoz való alkalmazkodásban a cégeknek egyre nagyobb szükségük lesz a gyorsan mozgó, rugalmas, innovatív, az új tudást gyorsan megszerezni és kínálni tudó szabadúszó kisvállalkozókra. Ezért a szabályozásokat is ehhez a változó világhoz kell igazítani.