Helyreállítás és Marshall-terv

Noha a mai helyzetet össze sem lehet hasonlítani a világháborús borzalmakból, romokból és éhínségből, nélkülözésből felocsúdó, gyakorlatilag a nulláról induló Európáéval, számos tekintetben mégis párhuzamot lehet vonni a múlt héten elfogadott helyreállítási terv és a hetvenhárom évvel ezelőtti Marshall-terv között.

A 750 milliárd euró összegű csomag mai értéken nagyságrendileg hasonló méretű, mint a korabeli 14 milliárd dolláros segélycsomag, a bruttó hazai termékhez viszonyítva szintén alig marad el tőle.

Hasonló a cél is, a helyreállítás. A Marshall-terv a háború utáni éhínség és nélkülözés felszámolásával párhuzamosan az európai gazdaságok fenntartható újraépítésére irányult. A mostani terv a járvány terjedése ellen hozott korlátozó intézkedések káros hatásaiból eredő jövedelemveszteségek felszámolásával az európai gazdaságok újraindulását segíti elő.

Mindezek mellett még az is párhuzamba állítható, hogy mindkét terv az európai országok mélyebb integrációját követelte meg.

A háború után minden várakozást felülmúlt, hogy néhány év alatt egykori ősi ellenségek képesek voltak szövetségre lépni, felismerve egymásrautaltságukat, valamint megteremtve a későbbi Európai Unió alapfeltételeit.

A jelenlegi helyzetben széthúzó érdekű országok ismerték fel egymásrautaltságukat, és kompromisszumok árán sikerült közös nevezőre jutniuk a korábban egyes országok által hevesen támadott közös hitelfelvétellel kapcsolatban. Ami évtizedes távlatokban akár az integráció további elmélyítéséhez is vezethet.

Hatalmas meglepetést okozott a járványhelyzet kezelésében, hogy a sokáig a vaskalapos költségvetési fegyelméről elhíresült német vezetés, hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot véve, Európa egyik legösztönzőbb költségvetését fogadta el.

Sőt ezen is túlmenve – akár német többletbefizetéssel –, a német kancellár a francia elnökkel együtt jelentette be az 500 milliárd euró összegű helyreállítási alap tervét, amelyet az Európai Bizottság az egyes országoknak nyújtandó hitelekkel együtt emelt 750 milliárd euróra.

Ez a lépés is összevethető a Marshall-tervvel. A világháborús kapacitások felfuttatásával többlettermelésbe forduló amerikai gazdaság nem tudta értékesíteni árucikkeit a pénzhiánytól szenvedő európai országoknak. Ezért segélyt és támogatást adtak az európai újjáépítéshez, lényegében a piacteremtéshez is. A német gazdaság szintén rá van utalva főbb európai felvevőpiacaira.

A német vállalatok tavaly csaknem 220 milliárd eurónyi árut exportáltak Franciaországba, Olaszországba és Spanyolországba, ami a teljes német kivitel 16,5 százaléka volt.

E három gazdaság különösen megszenvedte a koronavírus-járványt. Hogy leszorítsák a fertőzöttek és a halálozások számát, szinte teljes karanténba helyezték társadalmaikat. Ez pedig a gazdaság egyes ágazatainak teljes leállásával járt, becslések szerint az áprilisi mélyponton a gazdasági teljesítmény 30-35 százalékkal eshetett vissza mindhárom országban.

Az élet a legtöbb területen már kezd visszatérni, azonban a nemzetközi turizmus helyreállása idén nem várható, márpedig a dél-európai országok igen erősen ki vannak téve a turizmusnak, az olasz és spanyol GDP 13, illetve 14,3 százalékát adja közvetlenül az idegenforgalom és az utazási ágazat.

Felismerve jelentős exportpiacai helyreállításának szükségességét, Németország feltehetően nem önzetlenül ajánlotta fel segítségét, mivel közvetve a német gazdaság is profitálhat a dél-európai államok talpra állásából.

Egyes számítások szerint a helyreállítási alappal párosulva Magyarországra 35-40 százalékkal több uniós forrás érkezhet a következő ciklusban, ezzel a hazai gazdaság közvetlenül jelentős nyertese lehet a megállapodásnak. Emellett a dél-európai országok támogatása javíthatja az exportkilátásainkat is, mivel az említett országokba irányul kivitelünk mintegy 12 százaléka.

Közvetve pedig a német gazdaság, a német exportőrök javuló kilátásai is hozzájárulhatnak a hazai gazdaság fellendítéséhez.

Összességében tehát mindenki nyerhet a megállapodással, bár a teljes talpra álláshoz szükséges a nemzetközi turizmus élénkülése is, amihez alapvető fontosságú az emberek széles körben való beoltása, valamint az esetleges második hullám elleni sikeres, minél kevesebb gazdasági és társadalmi áldozattal járó védekezés.

Biztató mindazonáltal, hogy egyre több vakcinakutatás ér célegyenesbe, így jövőre már fokozatosan elkezdődhet a legnagyobb veszteségeket elszenvedő ágazatok visszatérése is a megszokott kerékvágásba.