Mindenki. Most. Utazzon.

A mindennapi életben sokszor találkozunk azzal, hogy „ugye, megmondtam!”. Persze gyakran fogalmunk sincs, hogy az illető valóban megmondta-e. Sőt, az a tapasztalatom, hogy sokszor az illetőnek sincs...

Nem véletlen tehát, hogy tényleg sokszor találkozunk vele. A tőzsdén viszont az ilyesmi leleplezésére van egy nagyon jó módszer: megkérdezni, hogy mennyit keresett vele. Ha sokat, akkor valóban „ugye, megmondta!”.

(Zárójelben még egy releváns tőzsdei tapasztalat: a soha vissza nem térő alkalmak esetén nincs idő várni... és töprengeni... és meglátni... ezért hívják őket soha vissza nem térő alkalmaknak.)

Sajnos (szerencsére?) nem minden állítást lehet a tőzsdén mérni. Én 2019. augusztus 20-án „mondtam meg”, hogy Mindenki. Maradjon. Otthon.

Ha némi ügyvédi bravúrral levédetem a kifejezést, biztos sokat kerestem volna vele, mert fél évvel később mindenki ezt szajkózta. De őszintén szólva nem láttam, ami jött. Most viszont látom. Ezért aztán van egy igen jövedelmező befektetési tanácsom: most utazzanak!

Fél áron kapnak sokkal nagyobb értéket a pénzükért. Az értékalapú befektető álma! Majd amikor már megint mindenki utazik, visszatérhetünk az otthon maradáshoz. Akkor már semmit nem veszítünk vele.

Én most voltam a családdal Bécsben.

Jelenleg mindenki a nagyvárosoktól és a határátlépéstől fél, mintha Bécsben zordabb vírus leselkedne az emberre, mint Budapesten. Ezért a nagyvárosi szállók világszerte üresek. Azaz olcsók. És nemcsak a szállók konganak, hanem az egész város!

Hogy ez miért akkora érték? Hadd illusztráljam egy bécsi tapasztalatommal. Ismerik a sövénylabirintust a schönbrunni kastélyban? Odafértek valaha a tömegtől?

És ha odafértek, csodálkoztak, hogy ez egy kacskaringós sorban állás az elejétől a végéig, ezért nyomorog ott annyi ember?! Ugye? Na hát nekem egészen más élményem volt vele a múlt héten. Az üres Schönbrunn üres labirintusában úgy el lehet veszni, mint utoljára a hatéves Sissi.

Kitalálni úgy lehet belőle, ha az ember egy stratégiai ponton áthajítja a gyerekeit a sövényen, akik így fel tudnak menni a központi emelvényre, és onnan, felülről nézve irányítják az elcsigázott szülőket. Ne felejtsenek gyereket is csomagolni az útra!

Alig értünk haza, már mint az őrült keresem a következő lehetőséget, mert félek, hogy egyre többen fogják. Párizs, London, Berlin, vagy ami korábban számomra elképzelhetetlen volt, ahova más években csak egy doboz heringnek mehetett az ember (két doboz kaviár árán): Velence!

De tudják mit? Ez hülyeség. Vagy mégsem? Van egy gyakori és egy soha vissza nem térő képem, talán segítenek ennek eldöntésében: