Új befektetések: kockázatok, lehetőségek és kihívások

A 2009-es válság óta a felügyeletek által kialakított keretek között végzett értékpapírosítás új befektetési eszközosztályt hozhat létre, az STS (Simple, Transparent, Standardized) kötvények piacát.

Ahogy a digitalizációval népszerű és szofisztikált eszközosztállyá váltak az ETF-ek, úgy válhat az STS kötvények piaca új és népszerű befektetési lehetőséggé, és ebben partnerek a magyar hatóságok is. Az értékpapírosítás ugyanis kiváló eszköz arra, hogy a bankok növelhessék gazdaságfinanszírozó képességüket, mivel a művelettel banki tőke és likviditás szabadul fel.

Az értékpapírosítás röviden összefoglalva úgy történik, hogy a bank a nála lévő hitelek egy csoportját kiválasztja,

ezek tőkerészét összeadja, és átadja a csak erre a célra létrehozott külön entitásnak (SPV),

amely kötvényt bocsát ki, aminek a pénzáramlása az adott hitelek pénzáramlásán alapul.

Ezeket a kötvényeket azután befektetők lejegyzik, és ezzel együtt átveszik a kockázatot is a banktól, amely felszabaduló forrásaival új projekteket finanszírozhat, miközben a régi hiteleket sem mondja fel.

Amikor egy közjót is szolgáló termék iránt kicsi a kereslet, vagy gyenge a kínálata, sokat segíthet az állami koordináció. Az értékpapírosítás ilyen cél, ezért az MNB még a járvány közepén kiadta ajánlásait az EU-s irányelveknek megfelelő STS értékpapírosításról.

Az STS értékpapírosítási szabályozás célja, hogy az egyszerű, átlátható és egységesített termékekre egy külön kategória, saját minősítési rendszer, a feltételeknek megfelelő kötvényekről pedig egy hiteles nyilvántartás jöjjön létre, amelyből a befektetők tájékozódhatnak az egyes termékek kockázatairól.

Magyarországon az STS kötvények iránti igényt speciális piaci körülmények is növelhetik. A professzionális alapkezelőknek évek óta gondot okoz, hogy

a lakossági állampapírok 5 százalék körüli minimum-hozamelvárást generálnak a kötvényalapokkal szemben.

Az eleve alacsony hozamkörnyezet mellett ez is hozzájárult ahhoz, hogy a nyilvános, nyílt végű kötvényalapok teljes nettó eszközértéke az elmúlt időszakban nem tudott tartósan növekedni, sőt a MÁP Plusz bevezetésekor szignifikánsan csökkent is.

A magyar alapkezelők számára ezért jó befektetési alternatíva lehet egy-egy STS kötvény, de a termék megjelenhet a biztosítói eszközalapokban is, végül pedig a kockázatokat általában jobban vállaló prémium- és privátbanki ügyfelek portfólióiban is.

Ahogy minden befektetésnél, itt is elengedhetetlen a kockázatok megfelelő felmérése és kezelése, hiszen az értékpapírosítás lényege éppen az, hogy a kötvényt lejegyzők átveszik a bank kockázatát, azaz ők járnak pórul, ha a kötvény alapját képező hitelek egy része nemfizetővé válik.

Az adósok nemteljesítése esetén nem a befektetők dolga a követelések behajtása vagy behajtatása, ezt továbbra is a bank végzi, amely ezért díjat számít fel a kibocsátást végző független cégnek, az SPV-nek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bank ne lenne érdekelt a kitettségek minőségének megőrzésében, hiszen az SPS-keretrendszer azt is előírja, hogy

a banknak legalább 5 százalékot meg kell tartania abból a hitelportfólióból, amelynek becsomagolásán az adott kötvény alapul.

A rendelet emellett lényegében lehetetlenné teszi a többszörösen átcsomagolt, ezért nehezen értékelhető kötvények kibocsátását, mert ezek nagy szerepet játszottak a 2008-as gazdasági válság kirobbanásában.

Amilyen jó eszköz az értékpapírosítás a szerződéseket átruházó intézmények számára a hitelezési kockázatok porlasztására, a finanszírozási források diverzifikálására és a jövedelmezőség javítására, olyan nehézségekkel járhat magának a műveletnek a végrehajtása.

Banki oldalról operációs kihívások bukkannak fel, hiszen új nyilvántartásokat, számviteli és szigorú adatközlési gyakorlatokat kell meghonosítani, ami IT-fejlesztéseket is igényel.

Elég, ha arra gondolunk, hogy a bankhoz olyan törlesztések folynak be, amelyek immár nem az ő hiteleihez kötődnek, csak keresztülfolynak rajta, nos, ez merőben új helyzetet teremt a könyvelésben.

A befektetői oldalról is érdekes kihívásnak ígérkezik az értékpapírosításnak mint új terméktípusnak a megjelenése. A befektetőknek feltétlenül pozitív az új lehetőség, ám a prudens befektetéshez elengedhetetlen a termék ismerete, ami itt magában foglalja a jogi keretek elsajátításán túl a mögöttes portfólió elemzésének képességét.

Ez az a pont, ahol a kibocsátók számára előírt számos adatszolgáltatás értelmet nyer, de csak akkor, ha a befektetők képesek a nagyszámú információt és a mögöttes – alapvetően hitelkockázati – folyamatokat elemezni.

Ez egy tanulási folyamat, amelynek során ki kell építeni az elemzési eszköztárat, akár a mögöttes IT-infrastruktúra fejlesztésével, utána azonban már hatékonyan lehet a befektetési portfóliót az új eszközosztállyal kiegészíteni.