Az erős euró magas költségei
Európa egy „jó” válságba került. A koronavírus-járvány és az azt követő recesszió által okozott károkat az európai válaszlépések minimalizálták, és erősítették a bizalmat a gazdaságban. Ám ez a pozitív fejlemény kockázatokat is hordoz.
Az Európai Unió sokkal jobban teljesített a koronavírus okozta fertőzések és halálozások megfékezése terén, mint például az Egyesült Államok. Továbbá a gazdaságpolitikai válaszintézkedései is jóval hatékonyabbak, mint ahogy azt várni lehetett: az összes tagállam erőteljes intézkedéseket hozott, hogy arra késztesse a cégeket, ne bocsássák el a munkavállalóikat. Ebből adódóan a munkanélküliség mértéke alig emelkedett.
Ha az EU gazdasági kilábalása olyan erős, ahogy az pillanatnyilag látszik, akkor a cégeknek könnyű lesz ugyanazzal a (válság előtti helyzetnek megfelelő) munkaerő-állománnyal újraindítaniuk a termelést. Mindeközben az erőteljes költségvetési intézkedések támogatják a keresletet.
Most a befektetők szerte a világban új szemmel néznek az EU-ra. Ahelyett, hogy az unióra egy meggyengült gazdasági és politikai blokként tekintenének – amelyben a lassan növekvő gazdaságú tagállamok folyton egymással civódnak –, elkezdték értékelni az unió lassú, de átgondolt és általában szakmai tényeken alapuló döntéshozatalát. Emellett az is segít, hogy sok országban az államadósság viszonylag alacsony szintű.
Ez nem azt jelenti, hogy a befektetők csodát várnak az EU gazdaságától. De az igaz, hogy az unió sokkal jobban teljesít, mint sok más gazdaság. Az USA-ban a munkanélküliség mértéke az egekbe szökött, a GDP 9,5 százalékkal csökkent az idei második negyedévben – éves szinten 32,9 százalékos a visszaesés –, ami a legrosszabb gazdasági teljesítmény 1947 óta. Emellett a politikai döntéshozatalt a két nagy párt közötti mély megosztottság és a kiszámíthatatlanság jellemzi.
Az EU nemrégiben tető alá hozott 750 milliárd eurós helyreállítási alapja – amelyhez hozzátartozik az európai kötvények első nagyobb kibocsátása is – tovább erősítette az unió reputációját azzal, hogy enyhítette a közös valuta kohéziójával kapcsolatos aggodalmakat.
Az olyan országok kötvényeinek, mint Olaszország, Spanyolország és Portugália, csökkent a kockázati felára, ami segítheti ezeket az országokat a válság kezelésében.
A növekvő bizalom fő következménye – a felfelé mutató nyomás az euró árfolyamára – azonban ellensúlyozhatja az alacsonyabb kockázati felárak hasznát. Az árfolyamnak jellemzően erőteljes azonnali hatása van az európai növekedésre.
Például az euró 2017 végi relatív erőssége hozzájárult ahhoz, hogy a rá következő két évben lassult a növekedés. Jelenleg az árfolyam erősebb, mint 2017-ben volt: az elmúlt néhány héten a súlyozott átlagos árfolyam 5 százalékkal nőtt, ötéves csúcsra erősödve.
A problémát az okozza, hogy az eurózóna nagyon nyitott gazdaság, amelynek termék- és szolgáltatásexportja megközelíti a GDP 30 százalékát. Az USA-ban ez az adat csupán a GDP 12 százalékát teszi ki. A kereskedelem kevésbé fontos szerepet tölt be a japán és a kínai gazdaságban is, ami azt jelenti, hogy az eurózóna a világ négy legnagyobb gazdasága közül a legglobalizáltabbnak számít.
A gazdaság nyitottságának és az exporttól való függésnek ez a kombinációja azt jelenti, hogy az eurózóna súlyos bajba kerülhet, ha az euró árfolyama tovább erősödik.
Azoknak, akik erősebb nemzetközi szerepet szeretnének az eurónak, figyelembe kellene venniük, hogy egy ilyen változás geopolitikai szempontból kívánatos lehet, ám a gazdasági következményei kevésbé egyértelműek: egy olyan nagy mértékben nyitott gazdaságnak, mint az eurózóna, biztosan jókora hátrányokat is okozna.
Ez valamennyire különbözik az Egyesült Államok esetében, részben a dollár globális szerepe miatt. Miközben az erős valuta aláássa az export versenyképességét, és hátrányos a foglalkoztatás szempontjából, az amerikai gazdaság árfolyam-ingadozásokkal szembeni sérülékenysége korlátozott mértékű, mivel nem annyira nyitott.
Ahogy azt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) friss kutatása kimutatja, az amerikai dollár kereskedelmi elszámolásokban meglévő dominanciája is számottevő különbség Európa és az USA között.
Miután a legtöbb exportőr világszerte dollárban számol el, az exportáraik viszonylag stabilak, még akkor is, amikor a saját valutájuk dollárral szembeni árfolyama változik.
Emiatt sem ezek a gazdaságok, sem az amerikai gazdaság nem húz hasznot nagyobb mértékben a helyi valuta leértékelődéséből rövid távon, vagy szenved el súlyosabb károkat az árfolyam csökkenésekor.
Az európai exportőrök azonban kivételnek számítanak ebből a szempontból: mivel jellemzően euróban számolnak el, az európai export kevésbé versenyképes minden olyan helyen, ahol az euró erősödik a dollárral szemben.
Miközben a dollár leértékelődése nem segít az amerikai gazdaságnak, kifejezetten árt Európának. Ami az euró leértékelődését illeti: a fő haszonélvezői a feltörekvő gazdaságok lehetnek, de csak azok, amelyek ipari termékeket exportálnak, a nyersanyagexportőrök viszont az exportbevételeik csökkenését tapasztalják.
Az EU döntéshozói éveken át az euró erősebb globális szerepére törekedtek. A koronavírus-járványra adott pozitív válaszintézkedések ismeretében elképzelhető, hogy ez a kívánságuk majd teljesül. Nem kell azonban sok idő ahhoz, hogy felismerjék: nincsen rózsa tövis nélkül.
Copyright: Project Syndicate, 2020
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.