Versenyképesség és fenntarthatóság: a változó világ esélyei és veszélyei

Az EU gazdasága a második negyedévben 11,9 százalékkal zsugorodott, a munkanélküliség pedig júniusban 7,1 százalékra emelkedett.

A 25 éven aluliak 16,8 százaléka nem talált munkát.

Drámai a fiatalkorúak munkanélkülisége, ami Spanyolországban 40,8, Olaszországban 27,6 százalék, de az olyan sikeres országokban, mint Svédország és Luxemburg, szintén magasra nőtt a fiatalkori munkanélküliség (28,7, 26,7 százalék).

Az elemzők figyelmeztetnek, hogy ezek a jelenségek már nemcsak a pandémia hatásai, azok csak rárakódnak a technológiai változások okozta munkaerőpiaci problémákra. A most zajló ipari forradalom új és másféle tudást igényel, és a cégek megválnak azoktól, akik nem rendelkeznek ilyen tudással.

Ha a folyamatot magára hagyjuk, akkor nőni fog a tudással rendelkezők és nem rendelkezők közötti szakadék, és ennek következtében a jövedelmi különbségek is, ami növelheti a társadalmi feszültségeket. Ennek jeleit ma már világszerte láthatjuk.

Az idei első negyedévben az előző negyedévhez viszonyítva 3 százalékkal csökkent a háztartások fogyasztása az EU-ban.

A legnagyobb csökkenés Olaszországban, Spanyolországban és Belgiumban következett be (6,4, 6,1 és 6 százalék).

A fogyasztáscsökkenés egyik oka valószínűleg a jövedelemcsökkenés volt. De nőttek – a növekvő bizonytalanság miatt – a megtakarítások is. A legnagyobb, 6,4 százalékos növekedés Belgiumban volt tapasztalható.

A technológiai változások kiváltotta átalakulás a gazdaság és a társadalom minden területén, a cégek és a háztartások, de a kormányok viselkedésében is érezteti hatását. A változások vége nem megbecsülhető, hiszen párhuzamosan zajlik a pandémia elleni védekezés és a szerkezeti változások miatti bizonytalanság növekedése.

Ebben a bizonytalansággal terhelt, gyorsan változó közegben a nemzetállamoknak át kell értékelniük azt is, hogy mit értsenek versenyképességen, illetve hogy a versenyképesség-e az, amelyet most növelniük kell. Ez azért is indokolt, mert bár nagyon sok versenyképességi kutatás zajlik, és sok tanulmány készül, még sincs összhang a tekintetben, hogy mit értünk egy ország versenyképességén. Kivel és milyen célokkal versenyez egy ország?

A bizonytalanság miatt a versenyképességi elemzésekben keverednek az országokkal és az azokban működő cégekkel kapcsolatos adatok. Pedig nyilvánvaló, hogy más a feladata egy államnak és más a cégeknek. Az állam legfontosabb feladata a nemzeti vagyon védelme és bővítése kell hogy legyen.

A nemzeti vagyon tágabb értelemben a humán, a természeti, a társadalmi, a gazdasági-pénzügyi és a kulturális vagyonból tevődik össze. A nemzeti érdek és a céges érdek ellentétbe is kerülhet egymással. Nyilván nem növelik a nemzeti vagyont az olyan a beruházások,

amelyek olyan jó minőségű termőföldekre települnek, ahol versenyképes agrárgazdálkodás is folyhatna.

Viszont az ilyen beruházás is növeli a gazdasági teljesítményt, a GDP-t, mivel a GDP olyan mutató, amely nem méri a gazdasági tevékenységek negatív társadalmi-gazdasági hatásait.

A pandémiával nehezített nagy technológiai-gazdasági átalakulásba beilleszkedni akaró, abban a lehetőségeket meglátó és azokat kihasználni akaró nemzeteknek ezért nem a GDP növelését kell a versenyképesség-javítás fő céljaként kijelölniük, hanem a fenntartható, azaz tartós, hosszú távú fejlődést annak árán is, hogy az átalakulás rövid távon GDP-áldozattal járhat.

Ehhez erősíteni kell a nemzeti válságálló képességet és csökkenteni a gazdasági-társadalmi sérülékenységet.

Ez a gazdasági szerkezetnek az új, változó lehetőségekhez való igazítását, az egy ágazattól való függőség csökkentését, a gazdaság tulajdonszerkezete egyensúlyának biztosítását és a társadalmi innovativitás kibontakoztatását jelenti.

Társadalmi innovativitáson a nyitottságot, az állandó tanulást, a változások érzékelését és az azokhoz való alkalmazkodni tudást értjük. Ez világos értékrendet, magas bizalmi szintet és valódi teljesítményorientáltságot igényel, mert az segíti az innovációt, az ismeri el a valóban innovatív teljesítményt.

Az ellenálló képesség erősítéséhez és a sérülékenység csökkentéséhez továbbra is fontosak a stabil pénzügyi rendszerek, az alacsonyan tartott költségvetési hiány és államadósság, ami gondos és nagyon hatékony pénzügyi gazdálkodást követel meg.

A technológiai átalakulás, vagy ahogy gyakran emlegetik, a negyedik ipari forradalom szemléletváltást, új gondolkodásmódot is szükségessé tesz, amelynek fontos jellemzője, hogy bizonyos korábbi gyakorlatokat – legyenek azok államiak vagy cégesek – meg lehessen kérdőjelezni, hiszen ami a múltban sikeressé tett egy országot vagy egy céget, az a múlttal szakító, változó jövőben veszteséget okozhat.

Nem célszerű ezért visszatérni a korábbi növekedési modellekhez.

Új, innovatív megoldásokat kell keresni, szem előtt tartva, hogy ezek új ismereteket és új mentalitást is szükségessé tesznek. Ebből következik, hogy a technológiai és gépberuházások önmagukban nem lesznek elegendők a jövőbeli sikerhez.

A kulcskérdés a humán vagyon színvonalának tudatos és tervezett emelése.

Különösen fontos lesz a digitális tudás és a digitális képességek elterjesztése,

ami nálunk a fiatalok körében sem magas.

Az EU július 15-i jelentése szerint a 16–24 éves korcsoportban az alapszintű vagy annál magasabb szintű digitális képességgel rendelkezők aránya Magyarországon 68 százalék.

Az EU27 átlaga 80 százalék. A cseh érték 91, a szlovák 82, a lengyel 80 százalék.

A nagyon alacsony szintű digitális képességekkel rendelkező fiatalok aránya nálunk 30 százalék.

Az EU27 átlaga 17 százalék. A cseh érték 7, a szlovák 17, a lengyel 19 százalék. Ezek az adatok azért érdemesek figyelemre, mert azt a 16–24 éves korosztályt jellemzik, amelynek a leginkább kellene rendelkeznie ezzel a tudással.

Az MNB frissen megjelent versenyképességi jelentése arra is rávilágít, hogy a 20–29 évesek körében a reál végzettséggel rendelkezők aránya tekintetében Magyarország az EU 27 országa között a 24. helyen áll, a nemzetközi kitekintéshez, a szakirodalom megismeréséhez szükséges legalább egy idegen nyelv ismerete tekintetében pedig az utolsó előttiek vagyunk.

Ilyen humánvagyonképesség-mutatókkal nyilvánvalóan nehéz lesz az átalakuló világgazdaságban sikeres pozíciót kiharcolnunk magunknak.

A cél ezért a fizikai beruházások mellett a humán vagyonba való intenzív beruházás kell hogy legyen. Most újra nagyon aktuális Széchenyi mondása, hogy a jövőnk a kiművelt emberfők sokaságától függ. Ennek hiányában a nemzet és a cégek egyaránt lassítósávba szorulnak a gyorsabban fejlődő, tudással versenyző országokhoz képest.