A magyaroknak fontos a környezetvédelem

A Pannon Egyetem szeptember közepén zárta azt a kutatását, amelyben a visszaváltási rendszer bevezetésének hazai társadalmi megítélését vizsgálta. Több mint húszezren töltötték ki a 24 kérdést tartalmazó online kérdőívet, amelynek segítségével a környezetvédelemtől a visszaváltási rendszerre vonatkozó igények felméréséig sikerült megismerni a lakosság véleményét.

A válaszadók fele főiskolai, egyetemi végzettséggel rendelkezik, és túlnyomó többsége (65 százalék) nő, több mint háromnegyedük városi lakos. Az adatokat elemezve megállapítható, hogy honfitársaink számára nagyon fontos a környezetvédelem:

ezt a megválaszolók döntő többsége (91 százalék) gondolja így. Hangsúlyozom, ebben a tekintetben sem iskolai végzettség, sem településtípus, sem pedig a felmérésben részt vevők neme szerint nincs jelentősebb különbség.

A megkérdezettek a környezetvédelem legfontosabb kérdéseinek az egyszer használatos műanyag eszközök jelentős számát (85,2 százalék), a folyók, tavak, természetvédelmi területek szennyezettségét (81,6 százalék), illetve az áruk csomagolását (67,84 százalék) tartják.

A márciusban közzétett eurobarométeres jelentésből kitűnik, hogy a magyarok egyértelműen tudatosak és eltökéltek, ha a környezet védelméről van szó. A felmérés szerint az Európai Unió egészében az emberek 94 százaléka, a magyar válaszadóknak pedig a 95 százaléka tartotta fontosnak a környezetvédelmet.

A Pannon Egyetem kutatása szerint hazánkban a környezetszennyezést leginkább az illegális szemetelés okozza, éppen ezért nagyon fontos, hogy a háztartásokban és a vállalkozásoknál keletkező hulladékot is tudatosan szelektálják.

A magyar lakosság egy főre jutó csomagolási­hulla­dék-termelése alacsony. Az Eurostat 2016-os adatai szerint Magyarországon az egy főre jutó csomagolási hulladék 122 kilogramm volt, ez jóval elmarad az európai uniós 170 kilogrammos átlagtól.

Folyamatosan nő az újrahasznosítás aránya, ugyanakkor van még bőven teendőnk, hiszen a hosszú távú céljaink közé tartozik környezetünk teljes körű megtisztítása, és a nemzetközi kötelezettségeink teljesítése terén is folytatnunk kell a megkezdett munkát.

2007 és 2017 között a papír és a karton volt a fő csomagolási hulladék az EU-ban (2017-ben 31,4 millió tonna), de a műanyag és az üveg is dobogós helyen szerepelt (14,5, illetve 14 millió tonna).

2017-ben a papír és a karton (41 százalék), a műanyag (19 százalék), az üveg (18 százalék), a fa (17 százalék) és a fém (5 százalék) volt a csomagolási hulladékok általános típusa az EU-ban. Más anyagok a 2017-ben keletkezett csomagolási hulladék teljes mennyiségének kevesebb mint 0,3 százalékát képviselték.

Az EU-ban ezeknek a hulladékoknak az újrahasznosítási aránya a 2007. évi 59,1 százalékról 67,5 százalékra nőtt 2017-ig. Az újrafeldolgozási arány és a hasznosítási arány párhuzamosan alakult. Az energia-visszanyerés aránya a 2007. évi 73,8 százalékról 2017-re 81,7 százalékra nőtt.

Az üveg újrahasznosítására vonatkozó adatok átlagosan 74 százalékos arányt mutatnak az európai uniós tagállamokban. Több mint 11,6 millió tonna üveget gyűjtenek össze, ezt újra is hasznosítják, új üvegtartályok készülnek belőlük.

A kiváló szelektív gyűjtési rendszert működtető országok – Belgium, Szlovénia vagy Svédország – továbbra is felülmúlják a 95 százalékot.

Nálunk a települési hulladék éves mennyisége országosan 3,8 millió tonna a 2018-as KSH-adatok szerint. A legutóbbi, 2018-as hulladékanalízisünkben a települési hulladékban a műanyag hulladék mértéke – attól függően, hogy télen vagy tavasszal vizsgáljuk a hulladék összetételét – 14 és 17,5 százalék között mozgott.

A fémhulladék esetében ez az arány 3–4,1 százalék, míg az üveghulladék estében 3,8–4,6 százalék. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy folyamatosan növeljük ezeknek a hulladéktípusoknak az újrahasznosítási arányát, hiszen ezek a körforgásos gazdaságba könnyen visszavezethető, feldolgozásra alkalmas hulladéktípusok.

A műanyag- és az üveghulladék feldolgozási aránya – a 2017–2018-as adatok szerint – 35 százalék körüli, az alumínium és a fém esetében ennél jobban állunk, de mind a három hulladéktípus tekintetében elmaradunk az európai uniós átlagtól. Ezért célunk, hogy középtávon, 2030–2035-re elérjük és lehetőség szerint meg is haladjuk azt az újrahasznosítási arányt, amelyet az Európai Unió a tagállamoknak előír, ez az adott hulladéktípustól függően 55–80 százalék közötti.

A hulladéktípusok újrahasznosításához alapvető előfeltétel, hogy könnyű legyen őket szelektíven gyűjteni. A megfelelő haszonanyag a hulladékgazdálkodás egyik alapja. Ehhez a haszonanyagokat minél tisztábban, a többi hulladékfajtától elkülönülten kell gyűjteni.

Ehhez egyes kereskedelmi áruházláncok gyakorlata kitűnő kiindulópont lehet, de nem ismeretlen a visszagyűjtés metodikája a hazai hulladékgazdálkodás számára sem, hiszen most is van olyan jogszabályunk, amely a betétdíj önkéntes alkalmazásának szabályairól szól.

A Pannon Egyetem kutatása alátámasztotta azt is, hogy a fogyasztók magas arányban (87 százalék) egyetértenek és elfogadhatónak tartják egy visszaváltási rendszer bevezetését akkor is, ha annak költsége beépül a termék árába. A válaszadók 85 százaléka maradna a jelenleg vásárolt terméknél a visszaváltási díj bevezetése esetén is.

A döntő többség az automatás visszaváltási rendszert támogatja. A Pannon Egyetem kutatása azért is nagyon hasznos a szaktárcának, mert a hulladékgazdálkodási érdekképviseletek, szakmai és társadalmi szervezetek, piaci szereplők és jogalkalmazók véleményének megismerésén túl kiemelten fontosnak tartjuk a tudományos kutatók, szakemberek kutatási eredményeinek integrálását a jogalkotási folyamatba.