Egy rendhagyó tanév elé

Ahogyan ebben az esztendőben a koronavírus-járvány következtében szinte minden rendhagyó módon történik, a szeptemberi tanévkezdet sem lehet olyan, mint ahogy azt korábban megszoktuk. Óvatosságra, körültekintésre intenek az egészségügyi szakemberek a járvány második hullámára számítva, amelyet az őszi hónapokra prognosztizálnak.

A tanévet azonban el kell indítani a legalsó szinttől a legmagasabbig! Az ősz a tanévnyitók, az új iskolaévek szezonja. Ha az oktatást veszteség éri, az beláthatatlan következményekkel jár mind a társadalomra, mind a gazdaságra nézve. Minden elveszített nap pótlása jelentős nehézséget, próbatételt jelent a későbbiekben. Már-már behozhatatlan hátrányt.

Az idei tanévkezdet tehát az egészségügyi körülmények miatt komoly kockázatokat rejthet. Márpedig az oktatás minőségéből most, a nehéz időkben végképp nem szabad engednünk, ez a gazdasági kilábalás egyik, a jövő szempontjából legfontosabb feltétele.

Egyenletesen magas színvonalú oktatásra van szükség. Tudjuk, hogy az ország gazdasági ereje nagymértékben függ a szakképzés és a mérnökképzés minőségétől, a műszaki középkáderek és a mérnökök felkészültségétől, vagyis a jó, a változó időkhöz és a változó kihívásokhoz alkalmazkodó minőségtől. Ezt kell szem előtt tartanunk.

A felsőoktatás (és benne a műszaki képzés) mindig viták kereszttüzében volt, de ez most nem a viták, és kiváltképp nem a terméketlen presztízsviták ideje. A magyar mérnökoktatás nagy hagyománnyal és nemzetközi elismertséggel rendelkezik. A magyar felsőoktatásnak a magyar tradíciókra kell támaszkodnia.

Ez korántsem jelent bezárkózást valamilyen avítt nemzeti hagyományba, hiszen ez a lehetetlenséggel lenne egyenlő a világháló korában, ráadásul ki ne tudná, hogy mérnökeink, zseniális feltalálóink elvitték a magyar alkotóerő hírét a nagyvilágba a múltban és a jelenben egyaránt. És azt akarjuk, hogy ez a jövőben se változzék.

A magas szintű mérnökképzés feladata, hogy műszaki szemmel lássa-érzékelje a tudomány világának fejlődését, az e fejlődésből adódó követelményeket, és ezt a tudást, egyedi látásmódot átadja a hallgatóknak. A felsőoktatás minősége akkor felel meg a kor követelményeinek, ha olyan mérnökök kerülnek ki az egyetemek falai közül, akik képesek a tudományos műhelyekben folyó munka, a kutatás és az innováció összehangolására, de szerencsére ebben is jól állunk, erre is építhetünk.

A járvány megmutatta például azt is, hogy együttműködve, a magyar mérnöki szürkeállomány segítségével képesek vagyunk minőségi orvostechnikai berendezéseket, lélegeztetőgépeket és egyéb gyógyá­szati eszközöket előállítani, továbbfejleszteni. A szükség, az akarat és az innováció hatékonyan működött.

Azért lehet ez így, mert a tudás elsődleges forrása csakis az oktatás és a szilárd alapokra épülő, folyamatos fejlődés lehet, legyenek bármilyen mostohák is a körülmények, fölül kell emelkednünk ezeken, mert a tudást csak így állíthatjuk a mindennapok és a jövő szolgálatába!

Nekünk, mérnököknek, a mérnökszakma és a szakmai szervezetek képviselőinek az a feladatunk, hogy erre rávilágítsunk, és ösztönző erőt adjuk tanárnak, szakoktatónak, diáknak, egyetemi hallgatónak.

Ne feledjük el azt sem, hogy a patrióta gazdaság teljesítőképességét sok tényező együttese határozza meg, kezdve a gazdaságpolitikai tervezéstől a jogi, közgazdasági környezeten át a mérnöki, műszaki tervezésig és kivitelezésig; a megvalósításban az egyik leglényegesebb azonban a hazai, innovatív irányítómérnöki és munkáskéz alkotóereje.

Erre szerettem volna felhívni a figyelmet, és az új iskolai év előtt a magyar mérnöktársadalom nevében ismételten szólni.