Megérett az idő a kibergazdasági szabályozásra

A biztonság komplex értelmezésének megjelenésével a gazdaság és a pénzügy területén is egyre gyorsabb alkalmazkodást igényel azoknak a fenyegetéseknek a kezelése, amelyek a digitalizáció, az azonnal és szinte korlátlanul hozzáférhető információk korában kerülnek elő. Ha maradtak kétségek a digitalizáció fontossága kapcsán, azokat a Covid–19, azaz a pandémia időszaka végleg megcáfolta. Egy olyan világban, ahol érintésmentesen kell üzletet lebonyolítani és fejleszteni, a digitális működés az egyetlen módja a túlélésnek, a folytonosságnak és a stabilitásnak.

Azok az államok és vállalkozások, amelyek a gazdaság működését gyorsabban és nagyobb arányban tudták digitális alapokra helyezni, versenyképességi szempontból előreléptek.

Mindez egy kiélezett globális versenyhelyzet első látható megnyilvánulása volt, amelynél a tét – mint a történelem során nem először – a sikeres felszínen maradás vagy a megállíthatatlan leszakadás. Ez a mai kor kihívásaira lefordítva annyit tesz: vagy alapvetően digitális irányba mozdulunk el, vagy állandósul a versenyhátrányunk. Elkerülhetetlen a teljes átállás és paradigmaváltás.

A kereslet drámai csökkenésének, a gazdasági, pénzügyi bizonytalanság kezelésének kézenfekvő módja a digitális lemaradások kiküszöbölése. Kockázatot rejt azonban, hogy maga a technológia gyorsabban fejlődik, mint amilyen ütemben egy-egy technológiai újítás a gazdaság intézményrendszerében vagy a piaci viszonyok között széles körben elterjedhetne. Üzleti és gazdasági téren is kockázatos, ha a technológiai újítások bevezetését nem körültekintően végzik.

A kezeletlen kiberkockázatok kiemelt veszélynek számítanak az üzleti fejlődésre és a gazdasági növekedésre.

(Cyber Insurance as a Risk Mitigation Strategy [A kiberbiztosítás mint kockázatenyhítési stratégia] Associations, T. G. [2018. 04.] – a szerk.) Sajnos a legtöbb piaci vagy állami szereplő a világon sehol sem eléggé felkészült a veszélyek kezelésére.

A kibertámadások áldozatainak 43 százaléka kisvállalkozás, és 2018-ban a vállalkozások 62 százalékát érte igazoltan adathalász vagy egyéb fenyegetés, zsarolás.

Megerősíti a fentieket, hogy az állami szektorból érkezett a bejelentett jogsértések összmennyiségének 16 százaléka, 15 százalékuk érintette az egészségügyi szervezeteket, 10 százalék pedig a pénzügyi ágazatban és intézményekben okozott súlyos kárt.

A világ kevés országában vannak dedikáltan kiberbiztonsági célokat szolgáló intézmények. Még ritkábban találunk példát hálózati szintű védelmi struktúrákra, amelyek célja elsősorban a gazdasági és pénzügyi szféra megóvása. Hiányosság mutatkozik a hatékonyan alkalmazható, hálózati szintű szabványosítás terén is. Pedig a védekezés hangsúlya itt is a felismerésen és a megelőzésen van, nem a reagáláson. Ha létezik egy kockázatalapú kiberbiztonsági stratégia, egy kiberérzékeny, rugalmas szervezeti struktúra és működési modell, valamint rendelkezésre állnak a belső kompetenciák, elkerülhetővé válnak a következménykezelést kísérő felesleges pluszkiadások.

Magyarországon előrehaladás volt megfigyelhető az elmúlt években a biztonságtudatosság növelésében, de sajnos csak az alapvető ismeretek szintjén. Kevesek előtt világos, hogy a gyakorlatban

a kiberbiztonsági események hatása meghaladja az azonnali pénz- vagy adatveszteségét, mivel az ügyfelek és a pénzügyi piacok gyorsan elveszíthetik a bizalmukat.

A károk helyrehozásával, az érdekeltekkel folytatott kommunikációval járó költségek tetemesek, a következmények csak hosszú távon enyhíthetők.

Magyarországon azért kiemelten fontos a kiberbiztonsági szabályozás továbbfejlesztése, mert a magyar cégek, a gazdasági szféra erősen támaszkodik a külső, azaz a kormányzati iránymutatásra és támogatásra, szinte csak az ilyen eszközök bevonásával képes a digitális üzleti felzárkózásra és védelemre.

A legbiztonságosabb államok, nemzetközi szervezetek, bankok is lecsökkentették a támadások észlelésének idejét és felgyorsították a reagálást, ám a többség a világon mindenhol igényli az elérhető stratégiák átgondolását. Összetett feladatmegoldás szükséges, ami azonban az elérhető eredmények fényében megtérül. A biztonságos gazdasági, banki, kereskedelmi és egészségügyi rendszerek előrelépést hoznak a versenyképesség terén.

A szakpolitikai döntéshozatal során a szakértők szerepe túl fog mutatni az eddigi gyakorlaton, mivel széles körű, integrált, interdiszciplináris feladatértelmezés kell majd ahhoz, hogy új üzleti és működési elemzéseket, modelleket, biztonsági és irányítási politikákat dolgozzanak ki a döntéshozók számára, valamint képesek legyenek értelmezni és alkalmazni a legújabb keletű kiberbiztonsági és digitális vállalati stratégiát, kockázatelemzéseket, valamint a piaci megfelelési szempontokat.

Indokolttá válik egy új megközelítés a gazdasági és pénzügyi, valamint az üzleti gondolkodásban a kiberbiztonság szervezett beágyazásával a vállalkozás és a vállalatirányítás mindennapjaiba. Az elérendő cél, hogy a teljes körű kiberbiztonsági – és kibergazdasági – tudatosság valamennyi cég vagy intézmény hétköznapjainak, szervezeti kultúrájának részévé váljon. A digitális átalakulás miatt a gazdasági szereplők, cselekvők és a folyamatok a digitális infószféra felé fordulnak, ez a kiberbiztonság és az alkalmazott technológiák integrálását teszi szükségessé. Mindez elvezet a „kibergazdaság” mint önálló pénzügyi és gazdasági szabályozási terület megjelenéséhez.

Kibergazdaság alatt azokat a digitális „javakat” és szolgáltatásokat értjük, amelyeket elektronikus vállalkozások állítanak elő vagy nyújtanak, kereskedelmük pedig szintén elektronikus, digitalizált módon valósul meg.

A kibergazdaság környezetérzékeny szegmense a gazdasági szférának, folyamatos helyzetelemzésekre és visszacsatolásokra van szüksége, mivel a legfontosabb szempontjai (a gazdasági logikából eredően) a haszonképzés, az értékteremtés, a tranzakció, az elosztás és a forgalmazás létrehozása és lebonyolítása, az erre szolgáló platformok (ideértve az egyes fogyasztók szintjén működő kereskedelmi vagy fizetési platformokat is) felügyelete és szabályozása, főleg monetáris oldalon.

Digitálisan fejlett gazdaságunk és társadalmunk jövője érdekében már a közeljövőben indokolt lesz az együttműködés a kormányzati stakeholderek (a projektre befolyással lévő szereplők) és a vezető pénzügyi szereplők között is a monetáris hatóság támogatására. Célul kell kitűzniük egy szisztematikus jogi és intézményi folyamatfejlesztés elindítását az összes kritikus szektorban. Megjegyzendő, hogy a társadalmi és a piaci, valamint a szakértői egyeztetés, együttműködés a szingapúri modell alapja is annak kapcsán, hogy javítsák és megerősítsék minden ágazatuk reagálási és helyreállítási terveit, valamint kibővíthessék a pénzügyi és biztosításszolgáltatói kört a szükséges fejlesztési erőfeszítésekkel (cselekvési tervekkel, elvárásokkal és irányokkal) együtt a piaci, kormányzati rendszerek és hálózatok digitális fejlesztése, valamint védelme érdekében.

Ahhoz, hogy a kibergazdaság előnyeit stratégiai képességként és profitközpontként ki tudjuk aknázni, megközelítést kell váltani. Erre jó példa, hogy 2018-ban a szingapúri pénzügyminisztérium a monetáris működés és az intézményi képességfejlesztés támogatásának céljából egy új forrásszerzési keretrendszert, valamint cselevési részleget vezetett be az agilisabb digitalizálás lehetővé tételéért. Ezzel a paradigmaváltással biztosította az irányelveket a hatékonyabb pilot-előkészítés, a digitális koncepciók, technológiák gazdaságbiztonsági hatásainak igazolása, a gyorsabb kezdeményezés, a hipotézisek és feltételezések egyszerűbb piacbiztonsági tesztelése, valamint a skálázhatóság indításának előremozdítása érdekében.