Európa és Kína kézbe veszi a klímakérdést

Az ENSZ idei közgyűlésén a világ legnagyobb közös piacának és a világ második legnagyobb gazdaságának képviselői csupán egy hét leforgása alatt kiterítették kártyáikat az asztalra. Nem kell titkosszolgálati szakértőnek lenni ahhoz, hogy kiderítsük a részleteket:

mind az Európai Unió, mind Kína elkötelezte magát a nettó zéró szén-dioxid-kibocsátás elérése mellett, ami megteremti a jóval mélyebb együttműködés közös alapját.

Természetesen ezeket a vállalásokat konkrét intézkedésekkel kell alátámasztani. De a szavaknak is van súlyuk. Sem Hszi Csin-ping kínai elnök, sem Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök nem a nagyotmondásáról vagy arról ismert, hogy nagyobb bejelentéseket előzetes átgondolások nélkül tenne meg. Ha konkrét célokat tűztek ki, akkor az azt jelenti, hogy van fogalmuk arról, miként érjék el őket.

Nem arról van szó, persze, hogy könnyű lesz az EU 27 tagállamának megállapodnia egy olyan ambiciózusabb, 2030-as célról, amely összhangban van a nettó zéró kibocsátás 2050-re történő elérésére vonatkozó kötelezettségvállalásukkal. Az európai vezetők tisztában vannak azzal, hogy milyen sok egyéni érdek áll az új cél elérésének útjában. Nem könnyű a kínai vezetésnek sem bejelentenie azt, hogy 2030 előtt eléri az emisszió tetőzését és 2060-ra a karbonsemlegességet. Mégis, mindkét hatalom felismerte, hogy

a klímaváltozás realitása elkerülhetetlenné teszi a gazdasági átalakulást, és aki elsőként lép, annak jelentős versenyelőnye lesz a következő évtizedekben.

Még sosem történt meg, hogy egy gazdaságot olyan gyors ütemben alakítsanak át, mint amire most szükség van, hogy az emissziót a 2015-ös párizsi klímamegállapodásnak megfelelő mértékben csökkentsék. Ehhez erős megosztott vezetésre van szükség, amelynek körvonalai már látszanak. Országok, régiók, városok és jelentősebb üzleti és pénzügyi aktorok már elkezdték kijelölni a saját nettó zéró emissziós céljaikat. Öt évvel a párizsi megállapodás aláírása után ezek a vállalások azt jelzik, hogy egy kritikus tömeg kezd kialakulni. A kínai és az európai vezetők felismerték, hogy most jött el a pillanat, amikor a konkrét, részletes cselekvési tervekkel kell nyomást gyakorolni a kívánt folyamatok beindítása érdekében.

Kínának hosszú távú stratégiát kell kidolgoznia külön mérföldkövek meghatározásával a 2060-as célkitűzés elérésére. A fontos mutatók között a szén-dio­xid-emisszió tetőzésének 2025-re történő elérése, az ambiciózusabb karbonintenzitásra (70-75 százalékos csökkenés), a nem fosszilis üzemanyagokra, illetve a hazai szénfogyasztás csökkentésére vonatkozó célok szerepelnek. Döntő lesz, hogy Kína le tudja-e állítani az új szénerőművek építését mind otthon, mind külföldön az Egy övezet, egy út kezdeményezés keretében.

Szerencsére a szén (eltekintve az éghajlatra gyakorolt pusztító hatásától) már gazdaságilag sem tekinthető életképes megoldásnak.

2019-ben a szénnel történő energiatermelés 24 százalékkal esett vissza az EU-ban, 16 százalékkal az Egyesült Államokban, amivel a 2007-es szint felére csökkent a mutató. Kínában az ország hatalmas szénerőmű-kapacitásának közel 60 százaléka veszteségesen működik.

Kínához hasonlóan az Európai Uniónak is meg kell mutatnia, miként tudja elérni a hosszú távú céljait. Az Európai Bizottság meghatározása szerint 2030-ra legalább 55 százalékos emissziócsökkentés szükséges a klímasemlegességi cél eléréséhez. Ehhez mind a 27 tagállam támogatása kell. Az Európai Parlament 60 százalékos célt tart szükségesnek.

Miután ugyanazok a céljaik, Kínának és az EU-nak bőséges lehetőségei lesznek az együttműködésük mélyítésére. Mindketten hasonló kihívásokkal szembesülnek a koronavírus-járványból való kilábalás, a fenntartható finanszírozás szerepének növelése, az adósságkönnyítések kezelése terén, valamint abban a vonatkozásban, hogy igazságos átalakulás történjen a karbonintenzív – és más, az átalakulás miatt hamarosan érintetté váló – szektorokban dolgozó munkavállalók számára.

Ha Kína és az EU teljesíti a következő nagyobb részcélkitűzéseit, annak széles körű és átfogó nemzetközi hatása lesz. Kína, „a világ gyára” volt a legnagyobb exportőr és a harmadik legnagyobb importőr 2018-ban a világon. A tisztább standardok meghatározásával és a nettó zéró emissziós cél elérésére történő össztársadalmi törekvéssel jelentős hatást gyakorolhat az ellátási láncokra Brazíliától kezdve Ausztrálián, Indonézián, az afrikai régiókon át a Közel-Keletig.

Bár az Egyesült Államok az elmúlt négy évet a multilaterális intézmények aláásásával töltötte, a nemzetközi együttműködés még mindig lehetséges, és továbbra is jelentős hasznot nyújt az abban részt vevőknek. Függetlenül attól, hogy az USA milyen gyorsan tud visszatérni a nemzetközi közösséghez, a globális összkép egyértelmű: a nettó zéró emisszió a végső cél, ezért minden vezető jól teszi, ha a saját céljait ehhez igazítja.

Copyright: Project Syndicate, 2020

www.project-syndicate.org