Megvalósítható a zöld La Bella Vita Olaszországban

Olaszország volt az első európai ország, amely a koronavírus-járvány miatt lezárásokat vezetett be, és így a nyári hónapokat viszonylag jól vészelte át. Most azonban már látjuk a második hullám hatásait, amelyek hasonlók a többi európai országban tapasztalhatókhoz, ezért nem lehet lazítani a védekezésen. Az olaszok minden tőlük telhetőt megtesznek ennek a szörnyű válságnak a kezelésében, maszkot viselnek mindenhol, és nagyrészt tiszteletben tartják a korlátozó intézkedéseket. Nem mehetnek veszendőbe a korábbi erőfeszítéseink azzal, hogy visszatérünk a járvány előtti szokásainkhoz.

Olaszországnak most lehetősége van arra, hogy egy erősebb, zöldebb és ellenállóbb járvány utáni gazdaságot építsen ki, amit a magasabb szintű foglalkoztatás és a fejlettebb közegészségügy támaszt alá. Az emberek egészségének és jóllétének hangsúlyozásával az ország példát mutathat a világnak, ahogy a G20-as elnökség betöltésére, valamint az ENSZ jövő évi glasgow-i COP26 klímakonferenciája társházigazdájaként készül.

Az, hogy Olaszország eléri-e ezt a célt, attól függ, miként használja fel a gazdasági élénkítést célzó 209 milliárd euró értékű forrást, amelyet az Európai Unió új, a koronavírus-járvány hatásainak kezelését célzó újjáépítési alapjától kap. A több mint harminc közgazdász és elemző által az REF-E energetikai tanácsadó cég koordinálásával készített jelentésben megállapítják, hogy ha Olaszország az EU-források 80 százalékát a szén-dioxid-emisszió csökkentésére – és nem a földgáz-infrastruktúrájának bővítésére – használja fel, akkor az olasz GDP egyharmaddal nagyobb lehet 2030-ra, mint ezek nélkül a források nélkül. Továbbá a munkaképes korúak foglalkoztatási rátája a jelenlegi 57 százalékról 2030-ra 68 százalékra emelkedne, aminek különösen a fiatalok körében lenne kedvező hatása.

A másik szcenárió az, hogy az újjáépítést szolgáló források elakadnak a kiterjedt és fragmentált döntéshozatali folyamatokban, ami évekig akadályozhatja a gazdaság átállását az alacsony szénfelhasználású modellre. Ha ez bekövetkezik, akkor az ország újabb olyan évtized vagy még hosszabb időszak elé néz, amelyet erőtlen GDP-növekedés, illetve a klímaváltozáshoz és a vírussal szembeni kitettséghez kapcsolódóan súlyosabb kockázatok jellemeznek.

Egyértelmű, hogy melyik utat kell választani. Az olasz gazdaság 9 százalékkal csökkenhet az idén, a beruházások mértéke pedig a GDP 16 százalékára eshet – szemben a 2019-es 18,4 százalékos szinttel –, ami a munkahelyek elvesztését, a jövedelmek csökkenését okozza, növelve az egyenlőtlenséget, és arra sarkallva az embereket, hogy többet takarítsanak meg, mint amennyit költenek. Ugyanakkor az üvegházhatású gázok emissziója az idén várhatóan 7,5 százalékkal csökken, ami egy olyan kiindulási pont lehet, ahonnan tovább folytatható a szennyezés csökkentése, ahelyett, hogy a járvány előtti helyzethez térnénk vissza.

Az olaszok zöldebb és egészségesebb jövőt szeretnének, jobban, mint az amerikaiak, a britek, hollandok, franciák vagy lengyelek – derül ki a More in Commons kezdeményezés megbízásából készült friss felmérésből.

A megkérdezettek 77 százaléka támogatja az európai zöldmegállapodást, amely nagyszabású állami beruházásokat tartalmaz a gazdaság környezetbarátabbá tételére, és a megkérdezettek 81 százaléka egyetért azzal, hogy a járvány miatti lezárások következtében történő szén-dioxid-emisszió-csökkenés azt mutatja, hogy „csökkenthetjük a környezetre gyakorolt hatásokat, ha igazán akarjuk”. Az olaszok közel kétharmada azonban úgy véli, hogy a kormány által tett lépések nem elegendők a klímaváltozás elleni küzdelemben.

A fenntartható jövő eléréséhez alapvető változásokra van szükség Olaszország gazdaságpolitikájában, illetve annak megvalósításában, amit annak a széles körű konszenzusnak kell alátámasztania, hogy a gyors és mélyreható dekarbonizáció összekapcsolódik a növekedés, az egészségügy, a stabilitás és a gazdaság ellenálló képességének kérdésével. Az, hogy mostanáig nem voltunk képesek zöldprojekteket kidolgozni, a koherens politikai vízió és stratégia hiányát tükrözi. Ahogy azonban a koronavírus-járvány elleni küzdelem mutatja, az olaszok képesek sikeresen összefogni egy közös fenyegetés ellen.

Az ellenállóbb zöldgazdaság kiépítéséhez megfelelő beruházások szükségesek, amelyek az alacsony kockázatú, karbonmentes, a hosszú távú foglalkoztatást, egészséget garantáló projekteknek adnak prioritást. A megújuló energiaforrások, az energiahatékony rendszerek, a környezetbarát közlekedés és az elektromos járműveket töltő állomások elősegítik ezeket a célokat, az új gázvezetékek nem.

A megújuló energiaforrásból előállított zöldhidrogén fordulatot hozhat az olyan szektorok, mint az acélipar és a nagy távolságot lefedő árufuvarozás esetében, amelyek zöldre való átállása nehezebben megvalósítható. Európa legnagyobb acélipari komplexuma, amely a dél-olaszországi Tarantóban található, a megmaradásáért küzd, azonban hosszú és fenntartható jövőt biztosíthat azzal, ha a karbonmentes acélgyártás mintájává válik.

Az ilyen beruházásoknak kétségkívül van gazdasági értelmük. Olaszország évente 19 milliárd eurót költ el a fosszilis üzemanyagok támogatására, és az elmúlt évtizedben évente átlagosan 44 milliárd eurót fordított az importjukra. Az olasz jegybank adatai szerint 2018-ban az olasz bankok által kibocsátott hitelek több mint fele – a teljes eszközeik 14 százaléka – karbonintenzív szektorokhoz kötődött. Miután az alacsony karbonfelhasználású gazdasággá történő átalakulás már folyamatban van, valamint a pénzügyi intézmények, cégek világszerte elkötelezték magukat a dekarbonizáció és a fosszilis üzemanyagoktól való elmozdulás mellett, ezek a bankok azt kockáztatják, hogy parlagon heverő, leértékelt eszközök maradnak náluk, hacsak az olasz politikai döntéshozók nem gyorsítják fel az átalakulást.

A gyorsabb ütemű zöld átalakulás emberéleteket is ment majd.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség számításai szerint mintegy 76 ezer olasz halt meg idő előtt 2016-ban légszennyezés miatt, ami az egyik legmagasabb ráta Nyugat-Európában. Egy új tanulmány szerint öt észak-olaszországi város is bekerült a közé a tíz város közé, ahol a légszennyezés (ezzel együtt az idő előtti halálozás, az egészségügyi kezelések, a kieső munkanapok) okozta átlagos egészségügyi kiadások a legmagasabbak Európában. Friss kutatások szerint a légszennyezést elszenvedő emberek nagyobb kockázattal vannak kitéve a légzőszervi betegségek, mint a Covid–19 okozta legsúlyosabb következményeknek. Továbbá a Földközi-tenger térségével együtt Olaszországot valószínűleg súlyosabban érinti majd a globális felmelegedés és az általa kiváltott migráció, mint Európa többi részét.

A Covid–19 okozta gazdasági csapás után Olaszország nem pumpálhatja továbbra is a közpénzt a szennyező iparágakba. Ehelyett arra kell fordítanunk a forrásokat, hogy magas minőségű munkahelyeket teremtsünk fenntartható szektorokban. Erre különösen a fiatalok és a nők számára van szükség, akiket pénzügyi szempontból a legsúlyosabban érintett a válság. A régóta fennálló innovatív és mérnöki vállalkozói szellem megfelelő becsatornázásával Olaszország megteremtheti a zöld La Bella Vitát.

Copyright: Project Syndicate, 2020

www.project-syndicate.org