Tradíciók újratöltve

A z elmúlt száz évben igen nagy változások mentek végbe az emberi kultúrában, sokkal gyorsabban, mint az azt megelőző évszázadokban bármikor – és ezzel az egyre gyorsuló fejlődéssel és átalakulással egyre nehezebben képes lépést tartani az emberiség.

Ha a társadalom szociológiai vonatkozásait szemléljük, nagyjából az 1920-as évekre tehető az úgynevezett tömegember létrejötte.

A kifejezést José Ortega spanyol filozófus arra az embertípusra használta, akiből hiányzik az önmagába mélyedés és az önálló gondolkodás képessége, akit csak a külső valóság határoz meg. A tömegemberek kultúrájából nagyjából a 70-es években jött létre a több szakaszban és területi vonatkozásában is erősen kitáguló „szabad munkaerőpiac”, amelyet a 90-es években megjelenő és azóta is velünk lévő, jellemzően fogyasztásra épülő kultúra, a multikulturalizmus egészített ki.

Ezt a rendszert forgatta fel alaposan az egész világon végigsöprő koronavírus-járvány,

amelynek eredményeképpen a korábban virágzó multikulturalizmus most megtorpanni látszik, a kijárási korlátozások idején kényszerű távolságtartásban újra a hagyományos társadalmi, kulturális értékek kerülnek előtérbe. Mindez számos olyan változást eredményez a mindennapokban, amelyek nemcsak egy-egy szűkebb réteget, hanem a társadalom egészét lefedik.

A hazánkban is erősödő járvány egyik legszembetűnőbb hatása, hogy Magyarország felértékelődött a magyar társadalom szemében.

Az ország egyik húzóágazata a turizmus, a KSH adatai szerint tavaly a szektor árbevételének a 60 százalékát a külföldi turisták adták. A járvány okozta elővigyázatosság azonban szinte teljesen lenullázta a külföldről érkező turisták számát, az eddig a külföldi utazásokat előnyben részesítő magyaroknak ugyanakkor lehetőségük nyílt felfedezni a hazai tájakat, megismerni az ország szépségeit. Ezzel egy időben megerősödtek a családi kapcsolatok, hiszen a korlátozások révén jóval több időt tölthetnek együtt a családok.

A gyerekekkel közös tanulás, az idős rokonokért való aggódás, a róluk való gondoskodás erősen átformálta a társadalom képét, ismét előtérbe helyezve a korábbi évszázadok bevett struktúráit. Áttörés történt emellett a rugalmas foglalkoztatás és a gazdasági-társadalmi élet digitalizációjának területén is. Évek óta célkitűzés, hogy a munkavállalók számára valamilyen formában elérhető legyen a távoli munkavégzés, amit végül a pandémiás időszak kényszerítőereje hozott el.

Ma már a legtöbb olyan munkahelyen, amely nem követeli meg a dolgozók fizikai jelenlétét, lehetővé tették a munkáltatók a home office bevezetését.

Ugyanez a pozitív hatás érződik a társadalmi élet átültetésén is az online térbe, hiszen nemcsak az oktatás alakult át úgy, hogy ne feltétlenül kelljen a gyermekeknek nap mint nap iskolába járniuk, de már a mindennapi ügyek többségét is online lehet intézni – és ha esetleg erre nincs is lehetőség, az online időpontfoglalás akkor is adott.

Teljes strukturális átalakulás tapasztalható a szolgáltatási ágazatban is,

hiszen nagymértékű visszaesésre lehet számítani minden olyan területen, ahol személyes kontaktusra van szükség. Ezzel szemben soha nem látott módon virágozhat fel az e-kereskedelem és a hozzá kapcsolódó logisztika, mivel a kényszerű otthonléttel az alapvető emberi szükségletek nem változtak meg, így viszont sokan rendelhetik házhoz a különféle termékeket.

A társadalom szinte minden szintjén – családok, különböző csoportok, családi kötődéssel rendelkező kisvállalkozások – végbement az a fajta erőforrás-felmérés, amelynek keretében tematikusan leltárba veszik a rendelkezésre álló forrásokat, hogy tisztában legyenek azzal, ki mennyit bír el, hogyan tud helytállni a tapasztalható nehézségek közepette. Emellett elindult egy erőgyűjtő folyamat is, amellyel az egyes társadalmi csoportok felkészülhetnek a túlélésre, hogy átvészeljék a járvány esetleges későbbi hullámait.

Mindez arra enged következtetni, hogy az egész világra ható járvány képes gyökerestül átalakítani az emberiség bevált gyakorlatait, mentalitását.

Az emberek visszatérnek a korábban bevált gyakorlatokhoz, ahhoz, hogy a társadalom legkisebb egységében, a család kötelékében próbálják átvészelni ezt az embert próbáló időszakot. Megállapítható, hogy a pandémia miatt a társadalom a multikulti helyett ösztönösen annak régi-új konkurenciájához, a hagyományos értékekhez fordult segítségért, úgy, hogy közben magába integrálta a technológiák meghatározta modernitás teljes fegyvertárát is.