Felkészültségünk a válság utáni gazdaságra a WEF friss kutatásának tükrében

A Világgazdasági Fórum (WEF) húsz éve minden esztendőben megjelenteti széles körű elemzésen alapuló, általában 141 országra kiterjedő versenyképességi listáját. Ebben az évben azonban a pandémia miatt nem sikerült a szükséges adatokat valamennyi országból begyűjteni. Emellett a versenyképességi témánál fontosabbnak ítélték az elemzők a jövőre való felkészültség és az ellenálló képesség értékelését. Ezért csak tizenegy területet vizsgáltak, és a mintába harminchét országot vontak be. A tanulmány legfőbb megállapítása, hogy a világgazdaság nem fog a korábbi állapotába visszatérni. Ezért más megközelítésre, a humán erőforrások megerősítésére és a fenntarthatóság, a gazdaság és a környezet összhangjának megteremtésére lesz szükség. Mindez pedig a gazdasági rendszerek újragondolását igényli. Nézzük, mit vizsgál a tanulmány a kiemelt tizenegy területen!

Intézményi rendszer, bizalmi szint

A tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a jókora bizonytalanság, a gyors változások és az ipari átalakulás (negyedik ipari forradalom) korát éljük, amikor felértékelődik az intézményrendszer munkájának hatékonysága, mint például a hosszú távra gondolkodás képessége, a közszolgáltatások digitalizáltsága és a közbizalom-építés.

Az infrastruktúra fejlettsége

Az átalakulás szempontjából döntő az infrastruktúra, azon belül is különösen a digitális infrastruktúra kiépítettsége. Természetesen a digitális infrastruktúra akkor nyújt valódi előnyt, ha a cégek és a társadalom felkészült a használatára.

Az adórendszer kiegyensúlyozottsága

A tanulmány szerint a gazdaságok sikeres visszaépülése továbbra is tetemes állami forrásokat igényel. A pandémia okozta államadósságnövekedés miatt azonban lényeges az adóterhek igazságos eloszlása, ami azt jelenti, hogy a jövő szempontjából fontos állami beruházások finanszírozásából a megfelelő adóbefizetésekkel az üzleti világnak is ki kell vennie a részét.

Oktatási színvonal, befektetés a jövőbeli tudásba

Az oktatásnak nem a mai, hanem a jövő gazdaságának igényeire kell felkészítenie az embereket a közoktatásban és a felnőttképzésben egyaránt. A legfontosabb a társadalom egészének hozzásegítése ahhoz, hogy a digitalizáció kínálta lehetőségeket mindenki ki tudja használni. Arra különösen fel kell készülni, hogy az értékláncok rövidülése automatizációval és robotizációval jár együtt, és az emiatt munkahelyüket elvesztő munkavállalóknak még időben új munkalehetőséget kell teremteni, és ehhez elérhetővé kell tenni számukra a szükséges friss tudást.

A munkaerőpiac jövőorientált szabályozása

A munkaerőpiacon is nagy változások zajlanak.

A cé­gek szervezeti rendszere lazábbá válik, alternatív beszállítókkal dolgoznak majd. Megnő a rövid távú szerződéseken alapuló munkavállalás szerepe, de megmarad, sőt bővülhet az otthoni munkavégzés aránya is. Ezeket a folyamatokat követnie kell a munkaerőpiaci szabályozásnak.

Egészségügyi felkészültség

Az egészségügyi rendszert minden országban erősen megterhelte a pandémia. Arra kell számítani, hogy további járványok is előfordulhatnak, és az öregedő népesség ellátása is többletigényeket támaszt. Ezzel együtt nő a digitalizáltság, a telemedicina szerepe az egészségügyben. Fontos, hogy ezekre a változásokra időben felkészüljenek az országok.

A hosszú távú beruházások ösztönzése a stabilitás érdekében

A válság alatt az államok tetemes forrásokkal segítik a cégeket. A hatékonyság szempontjából kulcskérdés azonban, hogy jól jelölik-e ki a támogatásra érdemes vállalati kört. A jó döntéshez fontos a jövőorientáltság és a hatékonysági szemlélet. Úgynevezett „zombicégekre”, amelyek a támogatás nélkül életképtelenek lennének, nem szabad állami pénzeket költeni.

Piaci verseny, a trösztellenes intézkedések hatékonysága

A technológiai forradalom és a pandémia egyaránt gazdasági koncentrációval jár együtt, ami kevés szereplő vagy ágazat túlzott pozícióerősödését hozhatja. A kormányoknak ezért figyelniük kell arra, hogy ne tegyék a gazdaságot néhány ágazattól vagy nagy szereplőtől függővé, mert ez kiszolgáltatottsággal, a válságállóság gyengülésével járhat együtt. Biztosítani kell, hogy a gazdasági diverzifikáltságot növelő és a jókora innovációs potenciált képviselő kisvállalati szektort, amely nem tőkeerős, ne mossa el a pandémia hulláma.

Fejlesztések a jövő piaci viszonyainak alakítására

A hosszú távú beruházások ösztönzésének témájához kapcsolódva új piaci lehetőségek keresésére és megteremtésére kell ösztönözni a cégeket. Hiszen a jelentős átalakulás a korábbi lehetőségeket megszüntetheti, ám újakat is teremthet, főleg a körkörös gazdaság, az egészségügy és az energiahatékonyság területén.

Az innováció ösztönzése

A környezet radikális átalakulása, az új lehetőségek megnyílása kínálja az innováció lehetőségét. Ám veszélyes tendenciák figyelhetők meg. A túlhatalomra szert tevő, nagy cégek már nem annyira innovációval, mint inkább az erőfölénnyel való visszaéléssel vesznek részt a piaci versenyben. Fontos, hogy a kormányok hatékony innovációs ökoszisztémákat építsenek ki, amelyek erősítik az innovációalapú versenyt, és működtessék is őket. Egy OECD-elemzés szerint az innovációs befektetések és az új munkahelyek létrejötte között szoros kapcsolat mutatható ki.

A sokszínűség és a kreativitás ösztönzése a cégeknél

A sokféle vélemény növeli a kreativitás, az új megoldások létrejöttének esélyét, ezért ösztönözni kell a cégeket arra, hogy az egyetemekkel való együttműködéssel és egyéb, a vélemények sokszínűségét biztosító szervezeti megoldásokkal növeljék innovációs képességüket.

A táblázatban látjuk a tizenegy területen a V4-ek és Ausztria eredményeit. Az utolsó oszlop hazánk és Ausztria pontkülönbségét tartalmazza. Az összehasonlítás azért fontos, mert Ausztria behozását gyakran halljuk gazdaságpolitikai célként megfogalmazni.

A pontszámok szerint Magyarország a legjobb helyezést az infrastruktúra területén érte el. Ausztriához mérve az intézményi hatékonyság, a bizalmi szint, a hosszú távú gondolkodás és a tudásberuházások területén vagyunk a leginkább lemaradva. A tizenegy kiemelt területen elért pontszámok átlagával mért átalakulási képesség tekintetében a kiemelt országok között a V4-ek közül háromnak a helyezése gyenge.

A harminchét ország között az első három helyen Finnország (69,9), Svédország (68,5) és Dánia (66,5) található. Az utolsó három hely Görögországé (47,2), Mexikóé (46,9) és Törökországé (45,2). Magyarország, Lengyelország és Szlovákia eredménye egymáshoz közeli, és sokkal gyengébb, mint az osztrák pozíció.

Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a kutatáshoz kevés adat állt rendelkezésre, és nem is vizsgáltak minden, a jövőre való felkészültséget mérő mutatót. De azt megállapíthatjuk, hogy a vizsgált területek valóban fontosak, és az összehasonlításból érdemes a tanulságokat levonni. Esetünkben arra kell felfigyelni, ami eddig minden versenyképességi kutatásban felmerült javaslatként: a humán erőforrásokba való befektetés növelésének, a hosszabb távú gondolkodás és az innovációs ökoszisztéma erősítésének szükségességére.