Felforgatta a járvány a munkaerőpiacot

A koronavírus-járvány előtti időszakban igen gyakran volt tapasztalható a szakmák széles körét érintő munkaerőhiány. Az első tavaszi lezárás idején számos elemzői várakozás született arról, hogy a vírushelyzet legalább ezt a problémát átmenetileg enyhíti.

A tavaszi bénultság hónapjaiban az akkori csökkent igényekhez képest szektorok széles körében – építőipar, gépgyártás, fémipar, autóipar – egy csapásra túlkínálatossá vált a munkaerőpiac.

A toborzások sok esetben jártak meglepő eredménnyel, rövid időre már-már egyensúlyi helyzet alakult ki. Ebben a rövid időszakban a termelés olyan drasztikusan esett vissza, hogy a munkáltatók azt sem érezték meg, hogy az itt dolgozó külföldi munkavállalók jelentős hányada a határzár miatt otthon rekedt, a hazai munkaerő-kínálat a leszűkült igényeket ki tudta elégíteni.

Nem tartott azonban sokáig ez az állapot. Június elején a korlátozásokat jórészt feloldották. Azok a gyárak, amelyekből sok embert kellett elküldeni az első hullám elején, pár hónappal később meglepve tapasztalták, hogy alig vagy csak segítséggel képesek visszapótolni a létszámot, mert a piac egy pillanat alatt felszívta a szabad kapacitást. Ukrajnában és Romániában ugyanis a nyári hónapokban is tombolt a járvány, így elmaradtak az onnan foglalkoztatott vendégmunkások. Munkáltatók sora gondolta újra ekkor a HR-politikáját, és fordult ismét a magyar munkaerő felé, ily módon

a hiányszakmáknál – elsősorban a különböző szakipari munkáknál – visszatért a munkaerőhiány, ami a járványhelyzet dacára azóta is jelen van.

A munkaerő-átirányítás egészen más iparágakból nyilvánvalóan naiv elképzelés volt. A vendéglátásban vagy éppen a művészeti ágakban állásukat vesztett tömegek számára nem kínál valós alternatívát a mezőgazdasági vagy éppen a monoton betanított munka. Nagyon elszántnak és alkalmazkodónak kell lenniük azoknak, akik egy ekkora váltást – akár csak átmenetileg is – jól tudnak kezelni.

Ezt a szabad munkaerőt leginkább a logisztikai szegmens (futárszolgálatok, szállítmányozó cégek) tudta felszívni. A járványhelyzet elmúltával tehát jó esély van arra, hogy újra soha nem látott mértékben robban be a munkaerőhiány, és a jelenlegi képzési rendszer ismeretében nem várható, hogy néhány éven belül megoldás születik erre az egyre súlyosbodó problémára.

A pandémia a magasan képzett munkaerő itthon tartásában is csupán rövid távon hat. A koronavírus ugyan egy időre megbénította az utazást, a határokon túli közvetítést, ám a bérszintek jelenleg is fennálló különbségei miatt a határnyitások után – oltási igazolásokkal vagy azok nélkül – újra felfut majd a nyugatabbra szerencsét próbálók száma.

Valóban tartós, jelentős hosszú távú hatásokkal járó változást talán egyedül a digitalizáció robbanásszerű fejlődése hozott. A személyzeti tanácsadók már korábban is alkalmaztak online kiválasztást, de ez jellemzően a nemzetközi cégeknél, távoli országokból zajló esetekben volt bevett gyakorlat. Az elmúlt hónapokban viszont egyre több társaság épített ki olyan megoldásokat, amelyek teljes mértékben digitalizálják a folyamatot, komplett munkaköröket helyeztek digitális felületre, és tették ezáltal könnyebbé a toborzást. Különösen a fizikai munkavállalóknál volt újszerű e korszerű eszközök alkalmazása. Korábban a nagy létszámú új munkaerő tájékoztatása kizárólag tömegesen, személyes formában volt megvalósítható. Akár egy éve sem gondolta volna senki, hogy ma már ebben a körben a munkaszerződések megkötése is online formában zajlik. Ezek az eszközök várhatóan a korlátozások feloldása után sem fognak eltűnni a süllyesztőben, miután hatékonyságukat a gyakorlatban már meggyőzően bizonyították.

A digitális kommunikáció átalakította az értékesítési folyamatokat, a kapcsolattartást a partnervállalatok között, a szakmai konferenciák és az állásbörzék teljes mértékben digitális felületre szorultak.

A munkavállalók és a cégek is a korábbinál sokkal kiszolgáltatottabbakká váltak, ha nem voltak felvértezve elegendő digitális tudással. Kiváló munkáltatók is le tudtak bénulni például a munkaerő-felvételben, ha nem megfelelő fórumokon jelentek meg a hirdetéseik.

A változások jó része még sokáig vagy akár örökre velünk marad. A jelentős hatékonyságjavulást is eredményező digitalizáció szellemét nyilván senki sem fogja már visszagyömöszölni a palackba, sőt, a pozitív tapasztalatok további fejlesztésekre ösztönöznek majd.

Az oltási kampányok lebonyolítására ugyanakkor idő kell, bizonyos védelmi intézkedésekre még sokáig szükség lesz. Így a home office egyes munkakörökben állandósul, és gyakorivá válnak a hibrid, heti két-három napos home office munkakörök. A nagy tömegeket foglalkoztatók pedig szinte biztosan nem szerelik le a hőkapukat, hiszen a fertőző betegek a koronavírustól függetlenül sem kívánatosak a gyártósoroknál.

A történteknek voltak persze nagy veszteseik: azok a diákok például, akik jellemzően a turizmus-vendéglátáshoz kapcsolódó területeken dolgoztak, főként a termelési csúcsok idején. A diákok voltak ugyanakkor azok is, akik talán a legjobban tudtak alkalmazkodni az online munkaterheléshez. Nekik egyáltalán nem okoztak gondot azok a megoldások, amelyek mások számára újként hatottak. De nemcsak ők, hanem azok a rugalmas, kettő-négy-hat órás munkaidőben munkát vállalni képes emberek, kismamák, szabadúszók is a változások nyertesei közé sorolhatók, akik otthonosan mozognak a digitális platformokon.

Összességében elmondható, hogy amikor majd a járvány lecsengése után mérlegre tesszük a Covid–19 munkaerőpiacra gyakorolt hatásait, korántsem csak a veszteségek oszlopa lesz hosszú, a nyereségek közé is bőven lesz mit feljegyezni.