Kátyúk a sima pályán

Várva várjuk őket, félelemmel eltöltve és egyúttal reménykedve. Nemcsak a híres cégek vakcináit, hanem akár a kevésbé ismertekét is. De késnek, egyre késnek… Vajon miért?

A fenti, bátortalan mondatok mögött a – szó szerint életeket mentő és halált hordozó – valóság rejtezik.

Merthogy lassanként egy éve ólálkodik körülöttünk, az egész emberiség körül, a súlyos betegséget, nem is ritkán halált hordozó vírus, a SARS-CoV-2.

Kétségtelen, hogy nagyon hamar, szinte azonnal belefogtak a híres gyógyszergyárak (köztük egy-két nem híres is) – nagyszerű kutatók seregével – abba, hogy minél előbb előteremtsék a szükséges védekezőeszközöket, vakcinákat.

Hagyományos és teljesen új oltási eljárásokkal ismerkedhettünk meg. Könnyen elképzelhető, milyen megfeszített munka folyhatott e gyárak kutatólaboratóriumaiban. Először a vegyészek mértek, kotyvasztottak (bocsánat, ez az elnevezés még egyetemistakoromból ragadt rám), elemeztek, modelleztek sok ciklusban, újabb és újabb molekulákkal, hordozókkal, egyéb anyagokkal. Aztán jöttek az állatkísérletek, majd az immár ígéretes vakcinával következett a három nagy teszt, egyre nagyobb létszámú önkéntes kísérleti alannyal és kiváló klinikus orvosokkal.

„Békeidőben” egy új gyógyszer kifejlesztése általában évekig is tarthat, és persze rengeteg pénzbe, tipikusan akár több milliárd dollárba is belekerülhet.

Most azonban sürgetett és egyre inkább sürget az idő. Ám már a fenti, rövid áttekintés alapján is belátható, szűk egy év alatt létrehozni, sőt piacra dobni egy új szert óriási vállalkozás! Nem meglepő, hogy az első, nem is kis mennyiségű, néhányszor millió, esetenként tízmillió darab után a vakcinaszállítások sorra elakadnak. Sőt, még az ígéretek is érvénytelenedni látszanak. Miközben persze a kormányok, a mindig nagyon okos politikusok presztízsüket, ígéreteik betartását féltve erős nyomást gyakorolnak a gyógyszervállalatokra.

Mi lehet a késlekedések oka? A gyárak technológiai gondokra hivatkoznak. Elhihetjük nekik, mert feltehetőleg nem a tudományos-kutatási rész miatt késnek az egyébként igen nagy mennyiségeket igénylő szállítások. Sokkal kevésbé magasztos, inkább csak egyszerűnek látszó okok állhatnak az el- és lemaradások mögött.

Gondoljuk csak el, mi minden szükségeltetik ahhoz, hogy egy sok százezer, sőt akár millió ampullát tartalmazó szállítmány megérkezzék egy célországba!

A vakcinákat ugye üvegfiolák hordozzák. Méghozzá olyan üvegek, amelyeknek meglehetősen nagy igénybevételt kell kibírniuk. Viseljenek el akár mínusz 70-80 Celsius-fokot, méghozzá úgy, hogy amikor kiveszik őket a hordozóládából, hirtelen mindössze néhány fokos környezetbe kerülnek. Legyenek szilárdak, hogy jól bírják a szállítást meg persze a kézbevételeket.

Ugyanakkor igen vékony falúak is legyenek, hogy sokat lehessen belőlük egy adagban szállítani. Több nagy gyógyszergyárnak van saját üveggyártása, mások megrendelik külső gyáraktól. Fontos kérdés, mennyire tudják ezek a gyártók a hirtelen jött nagy, sőt hatalmas mennyiségű megrendeléseket teljesíteni, még akkor is, ha már jó előre felkészülhettek erre, kellőképpen „bespájzolhattak”. Nagyon valószínű, hogy már itt hiány mutatkozik, még ha átmenetileg is.

Aztán a csomagolóeszközök:

olyan hőszigetelő anyag kell, amely képes mínusz 70 Celsius-fokon tartani a vakcinát szállítás közben.

A fa-, papír- vagy műanyag dobozok és ládák a légi szállítás miatt legyenek könnyűek, de szilárdak, biztonságosak. Hirtelen ezekből is nagy mennyiségre ugrott az igény, tehát biztosítani kell hozzájuk az anyagot (aki már rendelt életében nagy mennyiséget, tudhatja, ez egyáltalán nem könnyű és gyorsan megoldható feladat), és persze le is kell őket gyártani, és biztosítani kell, hogy előírásszerűen tiszták legyenek a felületeik. Mennyire bírják a gyártósorok, vagy másfelől, mennyi idő kell ezek esetleges bővítéséhez, no meg a kezelőszemélyzet betanításához?

A fémipar sem maradhat ki a sorból, hiszen az oltáshoz tűk szükségesek, méghozzá finomacélból finoman megmunkált tűk, mindez pedig millió-, mi több, tízmilliószámra. Győzik-e az anyagok szállítói és a megmunkálók? Utoljára hagytam egy primitívnek tűnő összetevőt. A feliratokat és a tájékoztató anyagokat. Kellenek feliratok a ládákra, a belső tartályokra, sőt a fiolára is, és természetesen minden szállítmányhoz kísérő meg útmutató dokumentumok is szükségesek. Semmiségnek tűnik, ám mindez jókora nyomdaipari kapacitást is igényel.

Mindezek látszólag primitív összetevők, hiszen nem is szóltam magának a vakcinának meg a hozzá szükséges egyéb anyagoknak, adalékoknak, hordozóknak a gyártásáról. Legyünk optimisták:

ezekről feltételezhető, hogy nincs belőlük hiány. Tényleg nincsen? És ha valóban kellő mennyiségben rendelkezésre áll maga a vakcina, az itt nagyon röviden, talán felszínesen felsorolt komponensek bizony akkor is nagy befolyást gyakorolhatnak a szállítások mértékére és ütemére.

Optimista végkicsengésként elmondható: persze, ha már felfuttatták az említett összetevőkhöz a szükséges kapacitásokat, ha már dolgoznak, akár egész napon át folyamatosan a gyártó- és csomagolósorok, ha már a szállítók, a repülőgépek sora is megszakítás nélkül hordozza a célba a vakcinákat, akkor voltaképpen már nem lehetnek fennakadások. Remélhetőleg. És reméljük azt is, hogy az immár leszállított és beadott vakcinák megbízhatóan, mellékhatások nélkül, hatásosan megküzdenek majd a járvánnyal. Méghozzá mihamarabb.