Korszakváltás a magyar műkereskedelemben

Statikus időszak volt az elmúlt húsz év a magyar műkereskedelemben. Mintha megállt volna az idő. Az aukciósházak a jól bevált gyakorlatokat követték, évről évre hasonló dinamikában értékesítették a műalkotásokat. Új aukciósházak és galériák születtek vagy szűntek meg, de a rendszer változatlan maradt. A festményeket árverező cégek évi három (tavasz, ősz, tél) eseményt rendeztek, közöttük pedig egy-két kiállítást. A műtárgyakkal is foglalkozó árverezőházak évi hat-nyolc rendezvényt tartottak.

A járvány kezdete, 2020 márciusa vízválasztó volt. Tavaly tavasszal a műkereskedelem is összeomlott. Míg az üzletek működését a turizmus hiánya és a belső kereslet lenullázódása lehetetlenítette el, az árveréseket a nyilvános rendezvények tilalma. A piac szereplői különböző túlélési stratégiákkal próbálkoztak:

árverések a magyar vagy külföldi online gyűjtőoldalakon, forgalmazás a webshopban, karanténkiállítások, közvetett és közvetlen kapcsolatteremtés a vevőkkel.

Miközben a magyar galériák (akár csak Vladimir és Estragon Samuel Beckett színművében) „Godot-ra vártak”, a nemzetközi műkereskedelem az online árverésekkel néhány hét alatt talpra állt. A két legnagyobb aukciósház, a Sotheby’s és a Christie’s közül az előbbi a már 2019-ben bevezetett digitalizációs folyamatainak köszönhetően tízszer annyi műtárgyat adott el 2020 márciusában, mint riválisa, júniusban pedig online eladási rekordot döntött Francis Bacon triptichonjával 84,5 millió dolláros leütési árral. Ez mérföldkőnek bizonyult a virtuális eladások presztízsének bizonyítása és a felső kategóriás műtárgyak vásárlásának járvány alatti aktualitása szempontjából is.

Ezalatt itthon szembesültünk az IT-fejlesztések hiá­nya miatti évtizedes lemaradásunkkal. Magyarországon az év első felében az árverések elmaradtak, ősszel és télen viszont előremutató eredmények születtek. Cégünk – a piacon egyedüliként – őszre online felületet fejlesztett, és ez a lépéselőny ősszel és télen markáns piaci dominanciát eredményezett. Hazai és nemzetközi szinten is az tudott tehát kiemelt eredményeket felmutatni, aki gyorsabban alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez.

Ősszel lehetett ugyan élő aukciókat rendezni, de novemberre visszatért a kijárási korlátozás és a rendezvénytilalom, ismét döntési helyzet elé állítva az aukciósházakat:

választaniuk kellett az árverés elhalasztása vagy az aukció online megrendezése között, az utóbbi azonban a tételszám és az anyagerősség csökkentésével járt.

A szezon legfontosabb árverései, a decemberi aukciók teljesen átkerültek az online térbe, és az árverés alternatívájaként megjelent a kiállítással egybekötött private sale stratégia is. Miközben az értékesítési csatornák beszűkültek, a kereslet látványosan nőtt. A kortárs művészet piaca például tovább erősödött: sorozatban dőltek meg az életműrekordok, az Iparterv-generáció alkotóinak ára radikálisan emelkedett. A kiemelkedő leütési árak pedig nagy hatással vannak az alkotók nemzetközi piaci értékére is.

Téved, aki azt gondolja, hogy a tavalyi sikerek után biztosan tervezhető fejlődési pályára léptünk, és kristálytisztán látjuk a műtárgypiac és galériánk jövőjét.

Egy hosszabb, számos változással járó periódus elején-közepén járunk, keressük a lehetséges értékesítési módszereket és technikákat, miközben a kereslet lényegesen meghaladja az utóbbi húsz év legjobb időszakaiban mértet.

A klasszikus-modern művészet alkotásait jellemzően az 50–75 éves korosztály vásárolta, katalógust használtak, és menetrendszerűen látogatták az aukciós kiállításokat. A kortárs festészet markáns előretörésével párhuzamosan megjelentek a 30–50 éves gyűjtők egészen más kommunikációs és vásárlási szokásokkal. Információszerző és véleményformáló forrásuk a közösségi média. A tudatos gyűjteményépítők mellett pedig sok az egyszeri impulzusvásárló.

Minden aukciósháznak és galériának gyökeresen újra kell gondolnia a jövőjét, és alkalmazkodnia kell az új kihívásokhoz. Az élő kereskedelem fokozatosan eltolódik a virtuális tér irányába. Már most is az tapasztalható, hogy az online árverésekkel egy olyan réteg is megjelent a vevők között, amely eddig a fizikai távolságok miatt nem tudott vagy akart részt venni a rendezvényeinken. Ez az aukciósházak számára akár egy szomorú pillanat is lehet. Magyarországon alakult ki ugyanis az a világviszonylatban is egyedülálló jelenség, hogy egy árverésen 400-800, esetenként akár ezer ember is részt vesz. Az aukciók nemcsak a vásárlás terepei, hanem társadalmi események is, amelyek a műtárgypiac érintettjei számára ünnepi pillanatnak számítanak. Mindent el fogunk követni azért, hogy ez az egyedülálló hagyomány megőrződjön.

A koronavírus-járvány időszakában felmerült új kihívások és tapasztalatok tehát gyökeresen alakítják át a műkereskedelem működését. A műtárgypiac már soha nem lesz olyan, amilyennek 2020 előtt megszoktuk. A legfontosabbak még mindig az élő és a hibrid, azaz élő-online árverések lesznek, de a kizárólag online térben rendezett aukciók rohamlépésben fognak teret hódítani.

A közeljövőben a legfontosabb változás az online árverések és a webshopon keresztüli eladások irányába történő releváns elmozdulás lesz. Az aukciósházaknak és a galériáknak nemcsak meg kell küzdeniük az új kihívásokkal, hanem meg is kell találniuk a megfelelő válaszokat.

Versenyelőnyhöz azok juthatnak, aki gyorsan és pontosan rátalálnak az eredményes stratégiákra – a verseny erősödni fog. Egy dolog viszont biztosan kijelenthető, a félelmek ellenére a műtárgybefektetéssel szembeni bizalom rendületlen, értékállósága miatt az egyik legstabilabb pozíciót élvezi a befektetési lehetőségek közül.