A home office nem varázsszó

Ismét elővettük a munkavégzés régi-új módját, a home office-t, noha igazából lassan egy év óta sem tudtunk visszatérni az irodáinkba, az íróasztalainkhoz és a számítógépeinkhez, a tárgyalóasztalok körüli megbeszéléseinkhez, és számolva a vírus mutációival, versenyfutásunk a teljesebb életért és a megszokott munkavégzésért tovább folyik.

Bár az optimizmusom töretlen, azt gondolom, hogy a home office intézménye velünk marad – az elsőrendű cél, az emberi élet védelme érdekében.

Mi, mérnökök, lassan hozzászoktunk ehhez a különös helyzethez, és fölhasználva az internetes világ újabb és újabb vívmányait, tesszük a dolgunkat, Zoom-konferenciákkal, nagy teljesítményű számítógépeken keresztül kommunikálva. Persze kijárunk terepre is, a beruházások és az építkezések nem nélkülözhetik a tervező és szakértő mérnökök személyes megjelenését, tájékozódását, a fölmerülő problémák helyszíni keresését.

Azt gondolom, hogy nem áll messze az igazságtól az, hogy a mögöttünk hagyott rendkívüli esztendőben sem vallott szégyent a mérnöktársadalom.

Vagyis tette a dolgát a nehéz körülmények között, egy láthatatlan ellenség szorításában, ahogy a társadalmi és gazdasági élet, az ipar és a szolgáltatások területén is folyt a munka – csak éppen másként, mint évekkel ezelőtt. Látható, hogy a jelenlegi – az életünket is veszélyeztető – helyzet mérnökeinket újabb és újabb innovációkra késztette, amelyeknek az eredményeit már közvetlenül láthatjuk gyártmányként is az egészségiparban.

Arra számítottunk – és joggal tehettük ezt a világ tudósainak, kutatóinak hatalmas energiáit látva a pandémia visszaszorításában –, hogy a járvány megfékezhető; ezen az állásponton most sincs ok változtatnunk, de mind világosabban látszik, hogy valamilyen formában továbbra is, akár évekre, évtizedekre velünk marad ez a világjárvány, és talán arra is fel kellene valahogy készülnünk, hogy Földünket és civilizációnkat újabb és újabb járványok fenyegetik majd.

Tehát most jóval előbbre kell látni, mint korábban, néhány hónappal ezelőtt sejtettük.

Mire gondolok? Arra, hogy nagyon sok gazdasági területen – de a kultúrában is például, vagy a kultúra közvetítésében – föl kell készíteni a társadalmat egy újfajta gondolkodásra a munkavégzéssel kapcsolatban. Egyelőre azt látjuk, hogy a home office jelenség és forma marad, mint a munkavégzésnek és természetesen az új értékek előállításnak a kerete. Vagyis hosszabb távra is ki kell alakítani és rendezni kell a home office-szal kapcsolatos kérdéseket, olyanokat, amelyekre eddig még nem terjedt ki a figyelmünk. (Előrebocsátva azt a sejtésemet, hogy a munkavégzésnek ez a formája nem időleges, a pandémiához kötött jelenség után is marad, sőt az sem lehetetlen, hogy gyökeresen átalakítja a munka világát, a dolgos hétköznapokat.)

Tehát nyilván át kell gondolni a munkajogi kereteit a home office-nak, amely azért ma egy kicsit misztikus fogalom még munkáltatónak és munkavállalónak egyaránt. Össze kell majd vetni a tapasztalatokat munkaterületenként, iparáganként, és talán a nemzetközi kitekintés is segít a fogalom tisztázásában. Mivel nem vagyok jogász, maradok a kaptafánál, a mérnöki világnál.

Nálunk a mérnöki kamarában a munkavégzés teljesen új és ismeretlen formájaként vágtunk bele a home office-ba. Egy éve vizsgázik az új szisztéma, amely a vészhelyzeti előírásokat követve, az emberi egészség megvédésére jött létre.

A Budapesti és Pest Megyei Mérnöki Kamara a főváros és a megye területén élő és dolgozó mérnökök alulról építkező hivatásrendi kamarája. A tervező és szakértő mérnökök száma mintegy tízezer, de ide tartoznak a műszaki ellenőrök és a felelős műszaki vezetők is, összességében mintegy húszezer kolléga, akiknek az adminisztratív ügyeit és – ami sokkal lényegesebb – szakmai értékelését is folyamatosan el kell végezni. A kamara felelőssége – egyebek mellett – az, hogy az iskolai végzettséget és a szakmai gyakorlatot mérlegelve ki milyen szakterületre kaphat felhatalmazást, tanúsítást vagy jogosultságot. Ezek a bizonylatok öt évig érvényesek, s azért, hogy a következő megmérettetés is eredményes legyen, a kamara feladata a kollégák folyamatos szakmai továbbképzése is. Törvény által felhatalmazott testületként országos feladatokat is ellátunk, például az atomenergiai minősített független szakértők jogosítását, mi végezzük az épületenergetikai tanúsítványok utóellenőrzését, a külföldi diplomamegfelelőség vizsgálatát és nyilvántartását, valamint a határon átnyúló mérnöki szolgáltatás végzésére irányuló kérelmek elbírálását az EU-tagállamok állampolgárai esetében.

A kamarai tevékenység mozgalmas, nagy odafigyelést igénylő mérnöki, szellemi és irodai munka. Idetartozik a kollégáim által tavaly kidolgozott és azóta is működtetett online továbbképzési rendszerünk is, amely rövid idő alatt népszerűvé vált mérnökeink között. Tapasztalataink azt mutatják, hogy a home office nem varázsszó, hanem átgondolt feladatmeghatározást igénylő, folyamatos munka. Munkatársaink, hamar hozzáedződve az új helyzethez, az új kihívásokhoz, becsületesen, a legjobb tudásuk szerint végzik a munkájukat, a home office-ban is azt a teljesítményt nyújtják, amit a hivatalban, egymás valóságos közelében, a mérnöktársadalomért és az országért – ott, ahová állította őket az élet.