Az inflációs várakozások viharában hánykolódunk

A pénz- és tőkepiaci szereplők és elemzők élete egyetlen égető témáról szólt az elmúlt hónapban: az infláció visszatéréséről. Mennyire valós ez a félelem?

Az infláció erősödése most globális jelenség, szinte kizárólag a magasabb nyersanyagárak és a nyersanyagpiac kínálati oldalát érő átmeneti zavarok okozzák. Az Egyesült Államok déli részét sújtó rendkívüli hidegfront és egyéb extrém időjárási anomáliák, a csökkenő kitermelés és a gazdaság várt felpattanása együttesen felfelé mozdították a nyersanyagok, köztük az olaj árát is. Az inflációs sokk a következő hónapokban éri el a csúcspontját.

Ezt erősíti majd az újranyitás várható árfelhajtó hatása, elsősorban a szolgáltató szektorban. Amint végre visszatérhet az élet a rendes vagy ahhoz közeli kerékvágásba, a vállalkozások a korábbiaknál magasabb költségekkel szembesülnek: továbbra is meg kell felelniük a szigorúbb higiéniai feltételeknek, és a beszerzési költségek is nőnek. Az elmaradt bevételek gyors pótlásának igénye is a „Covid-felár” mellett szól. Bizonytalan azonban, hogy milyen mértékű lesz az áremelés, ezt elsősorban a kínálati oldal határozhatja meg, vagyis a piaci verseny.

Minél nagyobb lesz a »túlélők« száma, annál többen tudják majd kiszolgálni a felfutó keresletet. A kereslet-kínálat közötti kisebb egyensúlytalanság mérsékeltebb inflációs felpattanást hozhat.

A kínálat helyreállása viszont lassú lehet, vagyis egy ideig mindenképpen gyengébb versennyel és a fogyasztókkal szemben erősebb árérvényesítő képességgel, egyben magasabb inflációval kell számolni.

Figyelni kell az USA költségvetési élénkítésére is. Ez a stimulus az amerikai gazdaság túlhevüléséhez vezethet, ami globális inflációs kockázatot hordoz. Tény ugyanakkor, hogy az amerikai munkaerőpiacon és a termelési kapacitásban még bőven van mozgástér, vagyis nem eszik olyan forrón azt az inflá­ciós kását. Az euróövezetben még kevésbé akut ez a kérdés, hiszen a helyreállítási alap és az új hétéves költségvetés messze nem jelent akkora élénkítést, mint a Biden-csomag.

Ahhoz, hogy az euróövezet gazdasága túlhevüljön, sokkal nagyobb akadályt kell átugrani: tetemes béremelkedés és egy ebből kialakuló ár-bér spirál kellene hozzá. Ennek kicsi az esélye. Globálisan továbbra is számottevő a munkaerő-tartalék, a kiszervezés mellett a digitalizáció és az automatizálás ma már egyértelmű korlátja annak, hogy az elöregedő társadalmak zömében hatalmas bérnyomás alakuljon ki.

A fenti tényezők árnyalják az infláció felfutására vonatkozó várakozásokat, de az sem állítható, hogy visszatér a tartósan rendkívül alacsony inflációs környezet, hiszen az erős dezinflációs hatások is enyhülnek. A kínai gazdaság nyersanyagigénye tartósan és dinamikusan nő. A globalizációban új fejezet kezdődik, mérsékelve a túlzó optimalizációt és költségcsökkenést. Ráadásul az inflációt fékező strukturális reformok és megszorítások kora is leáldozott. A dezinflációs és az inflációs folyamatokban sincs drasztikus elmozdulás, átmeneti, egy-két éves kockázatok felépülése észlelhető inkább.

A központi bankok helyzete még nehezebb. A Fed és az EKB évek óta küzd a magasabb inflációért, ami most megérkezett, csakhogy ez nem éppen a »jó« infláció.

A mostani megugrást kínálati és egyedi sokkok vezérlik, erre monetáris szigorítással reagálni óriási kockázat: nagyon gyorsan el lehet taposni az éledező gazdasági kilábalást.

A jegybankok többsége nem tehet mást, mint megpróbálja kivárni a vihar végét, nézve, ahogyan elszállnak a várakozások, felépülnek az inflációs prémiumok és elrugaszkodnak a hosszú hozamok. Néhány jegybank, köztük az MNB még nehezebb helyzetben van a pánikban leértékelődő deviza miatt. Az egyik választási lehetőség hagyni az árfolyamot elszaladni, ami inflációt gerjeszt, táplálva az eladási hullámot, de a gazdaság kilábalása továbbra is laza monetáris politikával lesz támogatva. A másik az árfolyam stabilizálása szigorúbb monetáris politikával, ami viszont a törékeny kilábalást veszélyezteti. Úgy tűnik, a következő hónapokban sok türelemre és némi szerencsére is szüksége lesz a monetáris hatóságnak ahhoz, hogy elkerülje a küszöbönálló választást két rossz között.